Temetoben, falun

2006. november 1., szerda, Archívum 2003–2007

Halottak napja Bécsben - jut eszembe Kányádi Sándor gyönyöru költoi rapszódiája, melyben a nagyvilágban szétszóródott magyarságot siratja. S kezdeném mormolni magamban a verset vonaton, félúton Brassó és Segesvár között (Befonnak egyszer téged is valami pompás koszorúba), de lírai ábrándjaimból ébreszt a határozott hitvesi hang: készülj, mert az alagút utáni elso megállóban leszállunk...
Szebb október végi tájat festeni sem lehetne három megye találkozásának dombos lankáin; csomaggal is élvezni a rozsdán barnálló-vörösödo határ szépségét a szülofalu közelségében, a gyermekkor vég nélküli ösvényeinek még harmatos füvén, a holdkórosok nirvánájában araszolgatva haza, világítani. Igen, a halottak napjára illik rendbe tenni szüleink sírját! És csak úgy lehet nyugodt lelkiismeretettel egy újabb esztendo próbáit kiállani-kibírni, ha a gyomos gyepfutol már megtisztult a hant, s a tarka oszirózsacsokrok védelmében fellobban a gyertyaláng drága jó anyáink, apáink emlékére. S ha elrebegted alig hallhatóan, hogy nyugodjatok békében, le kell menned a temeto aljába, ahol a népes Nagy család sírjai domborulnak, a legközelebbi rokonok régebbi gránit, korábbi márvány emlékkövei ölelésében. Egy tisztító kapavágás, egy szál virág, gyertya illik nagybácsik hantjára is. Becsületes, tiszta lelku munkásemberek voltak...
Mondja, sírja a maga fájdalmát az egyetlen, még élo nagynéni, ki ágyában fohászkodik az Úrhoz; bár szólítaná magához, könyörülne meg rajta, mert sajgó kínját már tovább képtelen elviselni, turni... A doktor úr jót akart neki, amikor beleegyezését kérte mindkét lába amputálásához, de o a sír szélén szenvedve nem tudná láb nélkül elképzelni hátralevo napjait, hisz azért csináltatott szeretett, nagyobb unokája neki két mankót, hogy tudjon azokkal hátrabicegni legalább a tyúkpajtáig, a csur sarkáig... Búcsúzni akar Zs. néni, o mondja, többé nem találkozunk. Nem akar derülni a biztató-bátorító szóra. Torokszorító, kegyetlenül oszinte szavai elol el kell menekülni egy kosár száraz tuzifáért, vesszosepruvel helyet csinálni a pókhálólepelbe burkolt, kihalt pajtában, fészerben, a két odor között lehajolni egy törött locsért, megcsodálni kallódó, régen használt mezogazdasági eszközöket, kitárni a csur hátsó kapuját, s néma könnyet ejteni a gaztól felvert pici veteményesért, elárvult gazdasági fertályért. Zs. néni végso búcsúja elott siratni kell a lassan öregedo, kihalásra ítéltetett falut is valahol Brassó, Maros és Udvarhely vármegyék kemény-agyagos talajú, dimbes-dombos temetoiben!
Most, halottainkra fájó szívvel emlékezvén, olvassuk, mondjuk a költo versét: ,,Mert a legárvább akinek / még halottai sincsenek / bora ecet könnye torma / gyertyájának is csak korma / álldogálhat egymagában / kezében egy szál virággal...?
Ferenczy L. Tibor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-11-01: Archívum 2003–2007 - :

Markó-Tokés találkozó

2006-11-01: Archívum 2003–2007 - :

Tiltakoznak a bolyaisok