Gazda FerencÉlo múlt: Elrabolt esztendok

2006. november 2., csütörtök, Archívum 2003–2007

2.
Milyen volt a cella itt, az Árpád utcai szekuritáté fogdájában, ahol börtönéveimet elkezdtem? Barátságtalan, nyomorúságos, kriptára emlékezteto, sötét pincehelyiség. Nagyságáról úgy tudok képet festeni legegyszerubben, ha berendezésérol számolok be.
Az egyik fal mellett, egymás végében, faltól falig két vaságy, a másik fal mellett pedig egy állt. Középen, a két ágysor között 50-70 centiméternyi térköz. Az egyedül álló ágy végében, egy üres tér sarkában állt az éjjeliedény deszkafedovel a kicsi szükséglet végzésére. Az ágyban elnyutt szalmazsák, szalmával tömött kispárna és muanyag pokróc. A cella ajtaja vastag deszkából volt, szürkére festve, hermetikusan záródó alul, felül kemény vaskallantyúval. A küszöbtol 80-100 centiméter magasságban az ajtón egy 30x15 centiméter nagyságú kisajtó, amelyen az ételt adják be, fölötte lesolyuk.
Nem volt kedvem kérdezosködni. A cellatársak sem zaklattak kérdéseikkel. Nem voltam kíváncsi, ki kicsoda. Késobb, anélkül hogy kérdeztem volna, ráterelodött a szó. Az ifjabb elmondta, hogy o Jehova tanúja, az idosebb pedig tanítónak mondta magát, szökevényt (fugar) bújtatott lakásán.
Kik voltak a fugárok?
A háború után, a kommunista rendszer kezdetén így nevezték azokat, akik nem hódoltak be az új rendszernek, szembefordultak vele, bujkáltak, leginkább hegyi falvakban, s két-három tagú csoportokba szervezkedve fegyverrel harcoltak a kommunista hatalom ellen. A fugárok között jelentos számban voltak vasgárdisták, akik a kommunistáknak kibékíthetetlen ellenségei voltak. Ok bizony megtámadtak bolsevik polgári vezetoket, milicistákat stb. A fugárokat támogatták a lakosok. Egy-egy szökevény lebukásakor aztán a szekuritáté tömegesen tartóztatta le a falvakban azokat, akikre rábizonyult, hogy szállással, élelemmel, ruhával segítették oket. Legtöbb fugárcsoport a Vrancea-, Fogarasi-, Retyezáti- és Nyugati-havasokban muködött. A nép rokonszenvezett velük, egyesekrol legendák keringtek. Nevezetes szökevénycsoportok voltak: a Vlad Tepes I., a Vlad Tepes II., a Susman-, a Iancu Jianu-csoport és Háromszéken a Dézsi-csoport.
Késobb, a kommunista párt nacionalista frakciójának felülkerekedésével a párt megnyitotta kapuit a vasgárdisták elott is, akik tömegesen iratkoztak be. A vasgárda által képviselt kemény nacionalizmus belemosódott a párt politikájába, és a magyar forradalom után fokozatosan, sajátos román útként - József Attila megfogalmazását idézve - mint kommunista nacionalizmus kapott szabad teret, amelynek legveszedelmesebb kinövése az ún. homogenizálási politika volt.
Feszülten vártam a kihallgatást. Számot vetettem azzal, hogy a nálam talált tanulmányt a vád tárgyi bizonyítékának fogják venni. Eroltettem a memóriámat, kivel, hol, mikor, mit is beszéltem. Velem kapcsolatban két barátom jöhet számításba: dr. Dobai István nemzetközi jogász és Komáromy József matematikatanár.
Az ido lassan telt. Hegyeztem a fülemet, minden neszt érzékeltem. A folyosóról ritkán behallatszó tompa léptekre önkéntelenül az ajtóra néztem. Most nyitják. Most visznek kihallgatásra. Közben hol a testvéreimre, hol a barátaimra, hol a munkahelyemre gondoltam. Hátha eszébe jut valamelyik barátomnak, és értesíti letartóztatásomról a nyomdász bátyámat Kovásznán.
Ennek az ideges, feszült várakozásnak, vergodésnek az ebéd vetett véget. Csodálkozásomra két fogásból állt: levesbol és valami tartalmasabb ételbol. Igaz, kenyér helyett turtojt (forrázott, megerjesztett kukoricalisztbol készített, tepsiben laposra sütött málékenyeret) adtak. Az ételt a cella kis ajtaján nyújtották be. Erdélyi konyha szerint fozött, jóízu volt az ebéd. Vagy csak én voltam éhes?
Az éj csendjében töprengtem, meditáltam. Nagy csalódást és bosszú­ságot okozhattam kedves professzoromnak és munkahelyi fonökömnek, Szabó T. Attilának. A kiváló nyelvtudós nagy reményeket fuzött dr. Nagy Jeno és magam kinevezéséhez az Akadémia Nyelvtudo­mányi Intézetébe, a hazai magyar nyelvatlasz anyagának gyujtési munkálataira. Hosszas huzavona után alig fél éve létesítették és töltötték be a két nyelvjárás-kutatói állást, s az egyik kutató máris kiesett. Elke­seredhetett, mert a nyelvatlasz elkészítését élete egyik nagy céljának tartotta. Végso fokon az o nagy terve akadt el. Minden munka elo volt készítve: megvolt a végleges kérdoív, megtörtént a próbagyujtés, még a kiszállások is ki voltak tuzve május hónapra. Megjegyzem, a magyarellenes román kultúrpolitika végül is elszabotálta a magyarnyelv-atlaszt, annak ellenére, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával szerzodést kötöttek kiadására, és helyembe Murádin László személyében ki is neveztek egy jól képzett népnyelvészt.
Azon is meditáltam, hogy letartóztatásom micsoda csapás testvéreimre és családjukra. Köztudott, hogy a rendszer bosszút állt a politikai letartóztatottak hozzátartozóin. Tagjaitól a kommunista párt elvárta, hogy a lebukottat megbélyegezzék, hozzátartozói pedig megtagadják.
Mikor a börtönbol kiszabadultam, unokaöcsém panaszolta, hogy a magyar nyelv tanára, bizonyos Biró, fanatikus kommunista, valósággal üldözte az iskolában miattam.
Mi mindent tudunk
Március 22-én tíz óra tájt a letartóztatottakat kihallgatásra vezeto fegyor nyitott be a cellába, kezében vakszemüveggel. Az ajtónyitásra mindhárman felálltunk, arccal a fal felé - így írta elo a rendtartás. Az or parancsára megfordultunk, és sorra megkérdezte a nevünket. Mikor az én nevemet hallotta, intett, hogy lépjek közelebb. Feltette a szemüveget, és felvezetett az elso emeletre, egy cella nagyságú kis irodába kihallgatásra az állambiztonsági tiszthez.
Az iroda egy nagyobb és egy kisebb íróasztallal, két székkel, egy kisebb könyvespolccal és egy álló ruhafogassal volt bebútorozva. Az egyenruhás fohadnagy kello hatalmi hatáskelto pózban románul adott engedélyt, hogy foglaljak helyet a kis asztal mögötti széken, vele szemben.
- Vorbiti bine româneste? (Jól beszél románul?) - kérdezte.
- Nem. Nem tudok tökéletesen románul, de meg tudom értetni magamat - válaszoltam.
A vizsgálaton feltett kérdésekre románul válaszoltam, csak akkor magyarul, ha nem ugrott be a megfelelo román szó. A tiszt - amint kiderült - tudott magyarul is. A kihallgató tisztek különben, ha magyarok voltak is, románul kérdeztek, és a jegyzokönyvet románul vezették. Késobb megtudtam, Utiu Franciscnak hívták a politikai tisztet, kolozsvári volt, a Méhes utca környékérol.
- Tudja, miért tartóztattuk le? - tette fel az elso kérdést a tiszt.
- Dr. Dobai István tanulmánya, dolgozata ügyében, gondolom.
- Magának az tanulmány, dolgozat? - emelte fel a hangját. - Memorandum! Hol vannak a róla készített jegyzetei, észrevételei?
- Nem készítettem semmiféle jegyzetet. Úgyszólván még el sem olvastam.
- Máris tagad. Különben majd kiderül. Minden ellenséges tevékenységérol tudomásunk van.
Nem feszegette tovább a tanulmányt, szerinte memorandumot. Személyi adataimra terelte a szót. Magára a kérdésre rövid curriculum vitae-szeruen válaszoltam:
- Nevem dr. Gazda Ferenc, foglalkozásom tanár. 1920. október 25-én születtem a Háromszék megyei Gelence községhez tartozó Haraly faluban. Tanulmányaimat szülofalumban, a kézdivásárhelyi, a gyulafehérvári és a kolozsvári római katolikus gimnáziumban végeztem. A kolozsvári magyar egyetemen szereztem tanári oklevelet és doktorátust 1941-1945 között magyar nyelv és irodalomból és történelembol. Eddigi pályámon a kolozsvári magyar tanítóképzoben és különbözo középiskolákban tanítottam. Voltam három évig tanársegéd is a Bolyai Tudományegyetem egyetemes történeti katedráján, ahonnan 1948-ban elbocsátottak azon a címen, hogy a marxista-leninista ideológiát, a történelmi materialista filozófiát nem birtokolom a megkívánt szinten. Utolsó munkahelyem a Román Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, ahol magyarnyelvjárás-kutatással foglalkoztam.
- Szülei foglalkozása? Vannak-e testvérei?
- Szüleim nem élnek, kevés földdel rendelkezo földmuvesek voltak. De édesapám kádármesterséggel is foglalkozott. Tizenegy gyermekük született, akik közül hatan még életben vagyunk.
Szándékosan hagytam ki a curriculum vitae-bol szüleimet és testvéreimet. Társadalmi származásomról csak akkor beszéltem, ha külön kérdeztek. Hivatalos iratokban kötelezo volt az osztály-hovatartozás feltüntetése. Soha nem vettem igénybe, hogy magasabbra jussak a hivatali vagy társadalmi ranglétrán. Ámbár a rendszer épített ilyen és ehhez hasonló kritériumokra, hogy híveket szerezzen magának. Sokan, foként karrieristák, ki is használták. Szegényparaszt származásom olyan körülmény volt, amelyrol nem tehettem. Az egyoldalú marxista-leninista osztályszemléletet éppúgy elvetettem, mint a fajelméletet vagy egyéb diszkriminációt, amely a keresztény humanizmussa1ellentétben áll.
- Mikor és hogyan került baráti kapcsolatba Komáromy Józseffel és Dobai Istvánnal?
- Elobb Komáromy Józseffel kerültem barátságba a 7-es számú (ma Brassai Sámuel), magyar tanítási nyelvu líceumban 1954-ben, ahol mint tanárok kollégák voltunk. Egy esztendovel késobb az o révén kerültem barátságba dr. Dobai Istvánnal, aki tisztviselo volt a kolozsvári Farmec kozmetikai cikkek gyárában.
- Milyen gondolkozású emberek?
- Tisztességes, munkájukat becsületesen végzo dolgozók?
- Micsoda minosítés! - szakított félbe Utiu. - Mindketto osztályellenség, kizsákmányoló; Dobai földbirtokos, Komáromy kispolgár, elokelo tisztviselosarj, a rendszer ellenségei. Mi nemcsak aszerint ítéljük meg az embereket, hogyan dolgoznak a munkahelyükön, hanem miként viszonyulnak a párt politikájához és a szocializmushoz. Maga is a szocializmus ellensége. A velük való barátkozása is bizonyítja.
Mindhiába érveltem. Nem tudtam megértetni, nem vagyok a szocializmus ellensége. Amiért valaki nem ért egyet mindenben a rendszerrel, abból még nem következik, hogy ellenség.
- Miért nem iratkozott be a kommunista pártba?
- Mert nem akartam.
A pártban uralkodó diktatórikus szellem, amely az egyéni és gondolatszabadsággal ellenkezik, elriasztott.
- Mert a szocializmus ellensége - vágta szemembe. - Nacionalista, klerikális reakciós. Nem gondolt arra, hogy a kommunista párt magát is segítette? Olyan pályát nyitott meg maga elott - akadémiai fokutató -, amelyre a burzsoá rendszerben soha nem léphetett volna.
Aztán tovább kérdezett:
- Észak-Erdélynek a horthysta Magyarországhoz csatolásakor örvendett-e? És ha igen, miért?
- Igen! Örvendtem. Mert az elnyomó kisebbségi élet után megnyílt elottem a továbbtanulás lehetosége. Megnyílt elottem az út az egyetemre.
Ehhez a válaszomhoz nem fuzött megjegyzést.
Közben telefonált. Megjelent a fegyor, és visszavezetett a cellába.
Visszapergettem az elso kihallgatásról még a fülembe csengo kérdéseket, goromba minosítéseket, mindnyájunk alpári szidalmazását, a tiszt beszédstílusát, viselkedését. Többnyire zsebre tett kézzel állt. Románul tette fel a kérdéseket. ,,Spune dumneata!? (Mondja maga!) Mindig ezzel a felszólítással tette fel a kérdést. Akkor a társadalomban, ha egy nem párttag nemtetszését nyilvánította valamivel kapcsolatban, már kijárt neki a sovén-nacionalista, fasiszta minosítés. Már én is kaptam belole az elso kihallgatáskor. Elsápadtam. Én fasiszta? Felálltam, és sétálni kezdtem az ágyak között. Fáradt és gondterhelt voltam, de igyekeztem nyugodtnak mutatni magam. Tíz-tizenöt percig tartó sétálás után leültem. Miért nem iratkoztam be a pártba? ,,Maga is a szocializmus ellensége? - idéztem vissza a tiszt agresszív szavait hosszan elgondolkozva.
Délután is foglalkoztatott a kihallgatás. Minden kérdésre visszatértem. Különösnek tunt, hogy a tanulmányról alig kérdezett. Feltételeztem, hogy Dobai és Komáromy is le vannak tartóztatva. Dobaiból pedig kiszedtek mindent a tanulmányra vonatkozóan. Hogy o használta-e a tanulmány helyett a memorandum fogalmat, vagy a fohadnagy dobta be az én kihallgatásomon? Itt is, mint mindenütt, kollektív munka folyik - gondoltam. Van egy stáb, amely az ügyet irányítja, a legapróbb részletekig tanulmányozza, megfogalmazza a kérdéseket is. Lehetséges, ez még nem történt meg, és ezért siklott át a tiszt a tanulmányon. Nem túlzok, s nem is utólagos belemagyarázás, de úgy éreztem, hogy életem végére érkeztem. Nem gondoltam éppen a halálra, de ami ezután következik, az már nem élet, arról gondoskodik a rendszer.
Közvetlenül letartóztatásom után történt egy reggel. Ültem az ágyon, felkészülve a reggeli programra, figyeltem a kinti zajokat, lépteket, ajtónyitást, -csukást, a fegyor lefojtott figyelmeztetéseit. Figyelmemet többször megismétlodo kiáltás vonta magára: ,,Édesanyááám, ééédesanyááám, ééédesanyááám!? Utána erélyes rászólás: ,,Gura!? (Pofa be!) A kiáltások elég messzirol, a fogda egy másik részérol hallatszottak. Háromszor, négyszer. Kétségbeesett hang. Fájdalommal tele. Megborzongtam. Nem kísérte jajgatás. Nem verték. Félelmetes volt. Napokkal késobb megismétlodött. Cellatársaim azt mondták, nem elso eset ez az édesanyát hívó kiabálás. Egyszemélyes zárkába elkülönített fiatal elkeseredésében hívja édesanyját - véltem. Elofordul. Unalmában vagy félelmében. Nyomasztó magánya, büntetésként rákényszerített társtalansága ellen tiltakozik: magában beszél, dúdol, imádkozik, mert a magány, a csend, amennyire gyógyító lehet, éppen annyira lehet orületbe kergeto is.
Mikor a börtönbol kiszabadultam, tudtam meg, hogy az édesanyját hívó letartóztatott Bartis Ferenc egyetemi hallgató volt, akinek a kihallgatása akkor folyt a halottak napi megemlékezésekkel kapcsolatban, a magyar írók sírjánál a Házsongárdi temetoben, az 1956-os magyar forradalom utolsó napjaiban.
(x)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép