Valamikor azt hittem, hogy a Jajdon kitalált, írói név, afféle jelképes fájdalom völgye - mint a Nagy Romlás az egyik, sorsunkat boncolgató Süto-drámában. 1990 után, a magyar térképek, helynevek újramegjelenésével fedeztem fel, hogy valóságos földrajzi helyek - ahogy drámáink sem kitaláltak. És nem is csak múltbeliek. Egészen friss történet, hogy a Torjához tartozó, növénytanilag, ásványtanilag érdekes és igen festoi Jajdon völgyében egy lelkes csapat világbanki és egyéb pályázatokból, önkéntes munkával és némi önkormányzati hozzájárulással rendbe tette a már régen használhatatlanná romosodott mofettát és a mellette levo két borvizes medence egyikét. Amit egész nyáron ingyen használt a környék népe és a valamiben kitunt, jutalomtáborra érdemes diákság - a kezdeményezés ugyanis egy helybeli iskolaigazgatótól ered. Akinek távlati tervei is vannak: állandó tábor környezetvédelemre nevelo erdei iskolának, ökoturizmusnak. Ez természetesen még sok-sok munkát jelent a jövore nézve is, sot, már most orizni kell a leszögezett deszkát attól, hogy kerítés ne legyen belole valahol - itt, a becsületére kényes Székelyföldön. És védeni kell állítólagos tulajdonosától is. Merthogy a mofetta és a borvizes medence helye valamikor közbirtokossági terület volt - tudatja a Torjahágó útján túli ,,közbirtokosság vezetosége? egy lapunknak küldött, pecséttel ellátott, ám névtelenséget kéro levélben. A szerzo szerint ,,fölösleges? olyan területek gondozására pénzt igényelni, amelyek tulajdonjoga vitatott (itt a polgármester perrel való fenyegetése következik). Igaz, a levél végén az is ott áll, hogy a területfejlesztés iránt ,,a törvény által megengedett keretek között? nyitott a közbirtokosság. Azt persze elmulasztották közölni, hogy melyik törvény tiltja az elhanyagolt értékek felújítását, közkinccsé tételét, így hát kezdetben csak az volt értheto, hogy a közbirtokosság a felújított mofetta és medence helyett inkább romokat szeretne visszakapni. További nyomozás után azonban kiderült, hogy a visszaszolgáltatáskor a volt tulajdonosok a mocsaras rét helyett erdot követeltek, és ezt már ugyanakkora területen meg is kapták, el is fogadták, birtoklevelük is van róla. Azóta rájöhettek, hogy a gyógyturizmus a jövo egyik jövedelmezo üzletága lehet, szemben az erdoirtási tervekkel, amelyek, sajnos, egész térségünkben valami lázas mohóságtól elvakult nemtörodömséget mutatnak. És kár azzal védekezni, hogy gyermekeink már úgyis külföldön élnek, mert errol magunk is tehetünk, hiszen ki az, aki az óriásfák, a gombás, virágos, szamócás erdok, tiszta patakok, élvezheto borvízfürdok helyett kifosztott, letarolt, bemocskolt földre kívánkozik vissza? Hát az ilyen közgazdálkodásba helyeztük fellendülési reményeinket, a rendtartó székely falu visszaállítását?
Ne ámítsuk magunkat. A legnagyobb romlást nem külso, hanem belso tényezok idézik elo. És nem csak a Jajdon völgyében. Tessék csak számba venni ,,fölöslegesen? megmentett értékeinket! Szeméthegyeink nagyobbak. Ezt hagyjuk örökségül?
Demeter J. Ildikó
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.