JegyzetNyílt tér: Egy ,,fölösleges? értékmentésrol

2006. november 3., péntek, Archívum 2003–2007

Valamikor azt hittem, hogy a Jajdon kitalált, írói név, afféle jelképes fájdalom völgye - mint a Nagy Romlás az egyik, sorsunkat boncolgató Süto-drámában. 1990 után, a magyar térképek, helynevek újramegjelenésével fedeztem fel, hogy valóságos földrajzi helyek - ahogy drámáink sem kitaláltak. És nem is csak múltbeliek. Egészen friss történet, hogy a Torjához tartozó, növénytanilag, ásványtanilag érdekes és igen festoi Jajdon völgyében egy lelkes csapat világbanki és egyéb pályázatokból, önkéntes munkával és némi önkormányzati hozzájárulással rendbe tette a már régen használhatatlanná romosodott mofettát és a mellette levo két borvizes medence egyikét. Amit egész nyáron ingyen használt a környék népe és a valamiben kitunt, jutalomtáborra érdemes diákság - a kezdeményezés ugyanis egy helybeli iskolaigazgatótól ered. Akinek távlati tervei is vannak: állandó tábor környezetvédelemre nevelo erdei iskolának, ökoturizmusnak. Ez természetesen még sok-sok munkát jelent a jövore nézve is, sot, már most orizni kell a leszögezett deszkát attól, hogy kerítés ne legyen belole valahol - itt, a becsületére kényes Székelyföldön. És védeni kell állítólagos tulajdonosától is. Merthogy a mofetta és a borvizes medence helye valamikor közbirtokossági terület volt - tudatja a Torjahágó útján túli ,,közbirtokosság vezetosége? egy lapunknak küldött, pecséttel ellátott, ám névtelenséget kéro levélben. A szerzo szerint ,,fölösleges? olyan területek gondozására pénzt igényelni, amelyek tulajdonjoga vitatott (itt a polgármester perrel való fenyegetése következik). Igaz, a levél végén az is ott áll, hogy a területfejlesztés iránt ,,a törvény által megengedett keretek között? nyitott a közbirtokosság. Azt persze elmulasztották közölni, hogy melyik törvény tiltja az elhanyagolt értékek felújítását, közkinccsé tételét, így hát kezdetben csak az volt értheto, hogy a közbirtokosság a felújított mofetta és medence helyett inkább romokat szeretne visszakapni. További nyomozás után azonban kiderült, hogy a visszaszolgáltatáskor a volt tulajdonosok a mocsaras rét helyett erdot követeltek, és ezt már ugyanakkora területen meg is kapták, el is fogadták, birtoklevelük is van róla. Azóta rájöhettek, hogy a gyógyturizmus a jövo egyik jövedelmezo üzletága lehet, szemben az erdoirtási tervekkel, amelyek, sajnos, egész térségünkben valami lázas mohósá­gtól elvakult nemtörodömséget mutatnak. És kár azzal védekezni, hogy gyermekeink már úgyis külföldön élnek, mert errol magunk is tehetünk, hiszen ki az, aki az óriásfák, a gombás, virágos, szamócás erdok, tiszta patakok, élvezheto borvízfürdok helyett kifosztott, letarolt, bemocskolt földre kívánkozik vissza? Hát az ilyen közgazdálkodásba helyeztük fellendülési reményeinket, a rendtartó székely falu visszaállítását?
Ne ámítsuk magunkat. A legnagyobb romlást nem külso, hanem belso tényezok idézik elo. És nem csak a Jajdon völgyében. Tessék csak számba venni ,,fölöslegesen? megmentett értékeinket! Szeméthegyeink nagyobbak. Ezt hagyjuk örökségül?
Demeter J. Ildikó
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép