
Miel?tt továbbhaladnánk, hogy kontinentális összefüggésbe lehessen helyezni Gyergyóremetét és a Székelyföld mez?gazdaságát, összefoglalnám röviden a Gyilkos-tónál megtartott október közepi konferencia néhány figyelemre méltó el?adásának vezérgondolatát. Kimerít? ismertetés megterhelné a riportot, de egy székely falura nemzetközileg is úttör? szerepet osztó tervet, mely ráadásul már elnyerte a 46 tagú Európa Tanács szakbizottságának el?zetes jóváhagyását, következésképpen a másik fórum, a hamarosan 27 tagúvá b?vül? Európai Unió bels? építkezése tekintetében is jelent?s lehet, mindenképpen érdemes hát összehasonlító alapon is szemügyre venni. Az ismertetést indokolja, hogy a sajtóban sok téves értesülés jelent meg a konferencia kapcsán, így például szó sincs arról, hogy ,,közös földm?velést? ajánlanának megoldásként a tagosítást felkarolók, miként egy hazai lapban olvastam.
Milyen összehasonlító anyagot használ a nevezetes jelentés, mely Gyergyóremetét a kontinentális figyelem fókuszába emelte? A svájci politikus, országának az Európa Tanács Parlamenti Közgy?lésébe delegált képvisel?je úgy érvel, kimondottan az alpesi viszonyok és a gyergyói medence közti hasonlóságok, a svájci tapasztalatok kiterjesztésének, hasznosíthatóságának lehet?ségét kívánta megragadni, mikor javaslatával el?állt, ezen túlmen?en azonban kelet-európai kontextusba helyezve is van a projektnek relevanciája. Ennek kapcsán említést tesz arról, hogy e régióban a foglalkoztatottaknak még mindig magas aránya dolgozik a mez?gazdaságban, így Lengyelországban és Ukrajnában 15, Romániában pedig 37 százalékot is elér e hányad, s többfelé vezetett a téeszek felbomlása a magánbirtokok nagyarányú elaprózódásához, melyen összevonással, szakkifejezéssel élve, tagosítással lehet segíteni, miként tették ezt Svájcban és több nyugati országban, így Hollandiában és másutt. A RALF-RO Egyesület a maga tervét ennek céljával terjesztette a román hatóságok elé, melyek helyeslése különben biztosított.
A képvisel? felmérése huszonhárom országot ölel fel, ezek közül nyolcban ún. kollektív termel?szövetkezeteket hoztak létre a második világháború után a kommunista államok. Az összehasonlító táblázatból kiderül, az aktív mez?gazdasági foglalkoztatottak a lakosság 40 százalékát teszik ki jelenleg Azerbajdzsánban és 15 százalékát Litvániában például, hogy kiegészítsük a fenti adatsort, Románia tehát a legmagasabb arányszámok egyikével szerepel e tekintetben. Egyúttal a régió sok államában az egyéni gazdaságok többsége rendkívül kis terület?, így Azerbajdzsában 1,7 hektárt tesznek ki, Magyarországon 6,1, Lengyelországban 6,6, Romániában 3,2, Szlovéniában 6,3 hektárt. Összehasonlításképpen: Nyugat-Európában a közepes farmok 20 és 40 hektár közöttiek (Svájcban 19, Hollandiában 22,5, Németországban 40,4, Franciaországban 42 és Dániában 58 hektárosak). Az öt hektárnál kisebb gazdaságok aránya ennek megfelel?en rendkívül magas Keleten, a skála az azerbajdzsáni 99,7 százaléktól a lengyel 68,8 százalékon át a szlovén 21,6 százalékig terjed, az életképes és optimálisan m?velhet? 25-50 hektáros farmok aránya pedig nagyon alacsony. Hasonlóképpen kimutatta a felmérés, hogy több államban a birtokok nagyon sok apró parcellából állnak, nem egy helyt a világháború utáni birtokszerkezet állt vissza, mely teljességgel alkalmatlan a gépi és intenzív m?velésre.
A negyvenmillió parcella országa
A romániai adatok e tekintetben a legeslegkedvez?tlenebb állapotokra vetnek fényt, az 1991-es földreform a sajátságos politikai feltételek miatt a racionális m?velés feltételeinek kialakítását úgyszólván mell?zte. Romániában 4,2 millió gazdaság létezik, ezek összterülete 10,3 millió hektár, az átlagnagyság 2,5 hektár körüli, a gazdaságok kétharmada két hektárnál kisebb. A század közepéhez képest sok tekintetben nemhogy haladás nem történt, de kimondott visszalépésként értékelhet?ek a fejlemények. 1948-hoz képest az egy hektárnál kisebb birtokok hányada 36-ról 50 százalékra n?tt, az egy és két hektár közöttieké 27-r?l 21-re, a két hektárnál nagyobbaké pedig 37-r?l 29-re módosult. A birtokok átlag négy parcellára oszlanak.
Most vessünk egy pillantást a gyergyóremetei határ statisztikai adataira. A 10,6 ezer hektárból szántó 2,3 ezer, kaszáló 3,3 ezer, legel? 2,6 és erd? 1,7 ezer hektár. Jól tükröz?dik ebben a kollektív id?k ama törekvése, hogy a szántóterületet mindenáron növeljék. Ennek, valamint a vad erd?irtás következtében kimondottan természetellenes állapotok alakultak ki a falu határában, megszenvedte ezt a Maros folyó völgye, leromlott a legel?k jó része, és erózió kezdte ki a lejt?ket. Távlati célként az erd?terület megháromszorozódása, átfogó környezetvédelem adhatja vissza az övezet egyensúlyát, kiegészítve a szántó-, legel?- és kaszálóterület szerkezeti reformjával, a RALF-RO el?irányozta tagosítással és útépítéssel, vízmeder-szabályozással, illetve életképes farmok kialakításával, a település szerkezeti átrendezésével.
A leginkább szembeötl? fonákság ama 22 000 parcella léte, melyre a határ oszlik ma a kétezer gazdaság és háromezer tulajdonos közt. Ennek kihívására született a RALF-RO tervezet.
- A földtörvények alkalmazása nyomán 40 millió parcella született az országban - mondotta dr. Rákossy Botond a konferencián elhangzott el?adásában. - Az átlagos nagyságú gazdaság 5-6, esetenként 10 parcellából áll, s?t, olyannal is találkoztam, mely 50 parcellából állt. Ezért rengeteg id?t vesz el a területek megközelítése, az úthálózat hiánya akadályozza a mez?gazdasági munkát. Számottev? területveszteséget jelentenek a sok kis parcellát esetenként elválasztó mezsgyék, jogi és telekkönyvi rendezetlenség uralkodik sok esetben, mint Gyergyóremetén is, még nem kapták kézbe a birtokleveleket, a tulajdonjog tisztázatlan, a szabálytalan, görbe határvonalak gyakran pereskedéshez vezetnek, évente sok ezer birtokper folyik a bíróságokon. Nem lehet alkalmazni a mez?gazdasági gépeket, aki bankhoz fordul kölcsönért, azt egyb?l visszautasítják, mert ilyen mez?gazdasági struktúrának nem ad senki hitelt.
Az el?adás feltárta, hogy száz év alatt a falu nem sokat haladt, az akkori tagosítás el?tt nagyjából ugyanolyan viszonyok uralkodtak, mint most, ámbátor akkor az átlagos család valamivel nagyobb területen gazdálkodott. A szakemberek mérései kimutatták, hogy a mezei utak néhol tíz méteresek, s?t, annál is szélesebbek, ami községszinten akár több tíz hektár veszteséget is jelent.
- A megoldás egy komplex birtokrendezés lenne, ez létrehozza azokat a családi farmokat, melyek biztosítják a fiatalok családalapítását és megfelel? életszínvonalát. Meg kell maradnia az egyéni termelésnek, viszont a feldolgozásban és értékesítésben a közös utat kell választani, lásd a valamikori Hangya Szövetkezetek példáját - mondotta az el?adó, hozzátéve egyúttal, hogy több lábon kellene állni, a mez?gazdaság mellett haltenyésztést, vadászatot, vendéglátóipart, feldolgozóipari egységeket kellene meghonosítani a környéken.
- Els?rend? szempont nem lehet, és nem is kell, hogy a termelés legyen, mez?gazdasági termékb?l Európában b?ven van, hanem azt kell szem el?tt tartani, hogy a lakosság normális körülmények között, mez?gazdasági és tájvédelmi stb. tevékenységnek köszönhet?en tudjon helyben megmaradni.
Az el?adó beszámolt arról, hogy svájci tapasztalatcserén vettek részt a projekten dolgozók, a térképészeti munka folyik, a terület 30 százalékát kataszterileg felmérték, újabban ortofotókat is használhatnak, az Új Kézfogás Közalapítvány támogatásával elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, jöv?re nekifognak az el?tervek elkészítésének.
- Megjegyzend?, hogy a tagosítás összköltségeinek kétharmadát az új utak építése teszi ki.
A településb?l legyez?szer?en a hegyek felé haladó nyolc f?útvonalat terveznek, melyekr?l a közigazgatási terület bármely pontját meg lehet közelíteni, ezek hossza mintegy 60-65 km, az ezekb?l leágazó másod- és harmadrend? utak hossza 150-200 km-t tenne ki. Ezeken id?járási viszonyoktól függetlenül bármikor lehetne gépekkel is közlekedni, ehhez mintegy 170-200 köbméter k?re lenne szükség, amit a helyi k?bányából lehetne kitermelni. Tartalmaz a terv a patakok mentére vonatkozóan erd?sítési, édesvízmin?séget javító intézkedéseket is, a Maros-parton (a folyó átszeli a határt) pedig egy természetvédelmi terület létrehozása lenne célszer?.
A svájciak
Külön színfoltot jelentett a svájci tagosítási szakemberek szereplése a konferencián. Nagyon szakszer?en, jogi és gyakorlati szabályok ismertetésével osztották meg a kis alpesi ország tapasztalatait velünk. Svájcban a családi farmok rendszerének fenntartása és a hegylakó népesség megtartása szül?helyén államérdek, ezért kanton és helyhatóság, valamint a szövetségi intézmények egymás kezére dolgozva segítenek a sokszor húsz évre elnyúló települési tagosítások lefolytatásához. A német alapossággal és precizitással kidolgozott svájci módszertan és jogszabályegyüttes ismertetése kimerít?en átfogó volt, itt terünk legfeljebb arra van, hogy elmondjuk: a kantonok országában a népesség felének egyetértése szükségeltetik a beindításhoz, s szavazni nem valamennyi, hanem csak a helyben lakó birtokosok szavaznak. A tagosítás nyomán a korábbi termelési költség akár ötven százalékát is meg tudja takarítani a gazda. A területek felmérése és osztályozása során figyelembe veszik a talajmin?ség mellett a terep d?lésszögét, megközelíthet?ségét, a szintvonalakat stb., a közvélemény-kutatást követ?en kisz?rik a megvalósíthatatlan elképzeléseket, a földek tömbösítése végett ösztönzik a felvásárlást, a földek térképen való újraosztását követ?en pedig új úthálózatot terveznek, és fellebbezési-egyeztetési mechanizmusok révén (egyeztet?bizottságok, mez?gazdasági bíróságok, törvényszékek) oldják fel a vitákat. Utolsó fázisként kimérik az új parcellákat, megépítik az új utakat, hidakat, lecsapolják a vizeny?s területeket, erre az összköltségvetés 80-85 százalékát fordítják, a tervezés kb. 10 százalékot emészt fel, egyesek kiköltöztetése a faluból, a tanyaépítés szintén e költségvetést terheli. Svájcban a kiadások egy-egy harmadát a szövetségi állam és a kanton viseli, s csupán 20 százalék jut magukra a birtokosokra, mely még mindig nagyon sok - hangzott el az európai uniós támogatásban reményked? gyergyóiak el?tt. Franz Bernhard és Christian Beusch svájci szakemberek beszámoltak továbbá arról, hogy autósztráda-építés esetén minden tagosítási kiadást az állam fedez. ,,Sok joga van a svájci polgárnak, és sokkal él is? - zárta el?adását az utóbbi. Komlóssy József okvetlenül alkalmazandónak tartja - mutatis mutandis - az ismertetett alapelveket e mer?ben más közegben is, hogy a polgár biztosítékot kapjon afel?l: nem éri hátrány a tagosítás során.
B. Kovács András