Kortársaim nemes egyszeruséggel, de találóan: nyögdíjnak nevezik azt a bizonyos alig-összeget, amit ezután majd a postás hoz házhoz. A nyugdíjas ,,státus? mindenkinek kijár, ha ugyan megéri. Általában a 60. életév körül jár, kinek késobb, kinek hamarabb (a különlegesen nehéz munkafeltételek között dolgozóknak, katona- és rendortiszteknek stb.).
Az a társadalmi kategória, amelyik kap ugyan nyugdíjat, de valójában csak élete fogytával fejezi be a tevékenységet, a mezogazdaságban dolgozó falusi ember. Arról szemérmesen hallgassunk, hogy egy gyermekkorától késo aggastyánkoráig, napszálltáig dolgozó földmuves mit kap nyugdíj gyanánt...
Falun idos házastársak nem válnak el. Oket többnyire a halál választja el, s ennél keservesebb magány alig képzelheto el! Idos öregnéne fagyott meg lakásában, jóllehet, volt odakinn tuzifája, de nem bírta már ereje a hasogatást, behordást, begyújtást. Fiai - ha voltak - valahol városon éppen névnapot ültek. Persze - ne általánosítsunk! Vannak gondos gyermekek, unokák, akik hellyel-közzel ellátogatnak falura, még segítenek is, no meg fel is pakolnak, az öregeknek meg hagynak egy kis pénzmagot. Jaj annak a falun megöregedett apónak, anyónak, akit bevisznek a meleg blokklakásba! Ritkán marad meg ebben a számára idegen környezetben. Meg aztán a menyek, a folytonos figyelmeztetés...
A városi nyugdíjas helyzete egészen más. A jobb anyagi feltételek, a továbbdolgozás lehetosége (ha elismert munkaero, még visszatarthatják) az unokákkal való foglalkozás, az eddig elmaradt muvelodési, utazási célok, hobbik, mindmegannyi kínálkozó lehetoség az idotöltésre. Persze, mindez akkor, ha valaki egészségesen éri el ezt az életkort. Mert ha nem, akkor bizony a sok (alig) támogatott gyógyszer elviszi a nyugdíját, de az életkedvét is. Nehezebb a helyzete annak a külön lakó, idos, beteges nyugdíjasnak, aki társát elvesztette, vagy válságossá vált a kapcsolatuk. Sok esetben a fiatalok jobbnak látják, ha öregotthonokra bízzák szüleiket. Ezt az eljárást valamikor elítélték, ma már akár jó megoldásnak számít.
Puskás Attila
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.