Kudelász Ildikó 80 évesKöztünk élnek: Magunkban hordozni a csodát

2006. november 18., szombat, Archívum 2003–2007

Amikor eloször találkoztam vele, nagyon mély benyomást tett rám. Törékeny alkata, hófehér haja, finom arcvonásai, határozott fellépése különleges egyéniséget sejtetett. Megjelenése a mesebeli jóságos tündérhez hasonlított, amilyen gyorsan feltunt, épp oly gyorsan távozott: számon kéro, megbízó tekintettel, és valami kimondhatatlan, réveteg mosollyal. Megnéztem nevét a papíron: Kudelász Ildikó. Boldog voltam, hogy személyesen is megismerhettem a sepsiszentgyörgyi színház egyetlen, köztünk élo alapító tagját, akit a város 1997-ben Pro Urbe-díjjal tüntetett ki. Különleges ajándéknak tekintem, hogy a muvészno, aki vasárnap töltötte 80. születésnapját, megosztja velem élete történéseinek kockáit. Csíki negyedi lakásán festmények, kerámiatárgyak és albumok sokasága, a kis asztalon pedig a frissen vásárolt könyvújdonságok. A leghuségesebb barátok... Vállamra kerül a saját kezuleg horgolt vendég hárászkendo, hogy meg ne fázzam a futetlen lakásban, és életre kelnek a fényképek.
- Kolozsváron születtem. Apám a kolozsvári magyar színháznál volt díszlettervezo, egyébként festo- és szobrászmuvész. Korán megismerkedtem a színházzal, mert gyermekkoromban minden darabot megnézett a család. Apám sokszor magával vitt a színházba. Én sokszor ámultam és bámultam. Ahogy Karcsi szokta írni (László Károly színmuvész - szerk. megj.): a csodát láttam - színpadközelben. Így természetes, hogy vonzalmat éreztem, kívánkoztam abba a csodálatos világba. Egyébként a Marianumba jártam. Negyedik gimnázium után kimaradtam, mert akkor nyílt meg a színiiskola. Ugyanis a színtársulat a Sétatéri színházból átköltözött a Hunyad téri színházba (ez ?41-ben volt), és a színház keretében megnyílt a színiiskola. Anyám nem akarta, de én addig sírtam, míg apám azt mondta, hogy próbáljam meg. El is végeztem, mert hároméves volt, és éppen negyvennégyben fejezodött be. Több évfolyam már nem is végezhetett a háború miatt. Ösztöndíjat kaptam, és a színház szerzodtetett. De a színházat kitelepítették Pestre, mert közbejött a háború. Mi is lementünk Dunántúlra nagynénémhez. Aztán, amikor hazakerültünk, engem autóbeleset ért: eloreestem, és az üveg csúnyán elvágta a homlokom. Ebbol kifolyólag nem jelentkezhettem jó ideig színháznál, mert forradás maradt vissza.
Pillangókisasszony Sepsiszentgyörgyre érkezik
- 1946-ban alakult meg Kolozsváron a Dolgozók Színháza román és magyar tagozattal, két évig muködött, és akkor helyezték ide. Én 1947 oszén jelentkeztem. Két színésznoi állást hirdettek meg, az egyikre engem vettek fel, a másikra Gellért Ibolyát. A szezon végén Bokor Andor igazgató bejelentette, hogy a minisztérium Sepsiszentgyörgyre nevezett ki, aki elfogadja, az aláírja a szerzodést. Tízen voltunk színészek, négyen maradtak Kolozsváron, és hatan aláírtuk a szerzodést: Arányi Júlia, Székely Rózsi és jómagam, Fekete Gyula, Bíró Levente (jelenleg Kolozsváron él) és Neagrau István. Ugyanakkor az állam megszüntette Szatmáron az operettszínházat, és hat színész átszerzodött hozzánk, akikkel már együtt jöttünk Szentgyörgyre. Ez a hat színész: Dési Jeno, Kárpáthy Maja, Bokor Ilona, Király József, Szirmai Gabriella és Berkó György. Tehát tizenkét színész, aztán a súgó, az ügyelo, a pénztáros, egy díszletfesto, az igazgató és a rendezo. Tizennyolcan érkeztünk meg 1948. augusztus 15-én reggel 9 órakor Sepsiszentgyörgyre. Megemlítem azokat is, akik még itt szegodtek hozzánk: Máthé Pista (magyarországi színész volt, ide nosült, aztán felhagyott a színházzal, de hogy társulat jött, újra bekapcsolódott, egy nagyon jóképu, olyan 45 év körüli férfi volt), az elso könyvelonk: Hutera Árpád és két muszaki dolgozó, akik kitartottak végig: Nyáguly Sándor és Fazakas Gábor. Hát így indultunk... Egy évig a Lux mozi termében játszottunk a renoválások miatt. 1949-tol jöttünk át a mai terembe. Sokan jelentkeztek, de el is mentek egy év után, mert nem tetszett a hideg. Sok volt a kiszállás, rázósak az utak, a helyiségek hidegek - egyszóval nagyon nehéz volt.
- Kincses Kolozsvárról, a nagyvárosból Sepsiszentgyörgyre került. Hogyan élte meg a változást?
- Óriási volt a különbség. A kolozsvári Nemzeti Színház egy gyönyöru szép színház, ?40-tol ?41-ig renoválták, csodálatosan rendbe tették. Játszottak benne prózát, operát, operettet, balettet. Itt vizsgáztam ?44 márciusában, Pillangó kisasszonyt alakítottam. S akkor átjönni ide, egy kis moziterembe, elmenni falvakba, ahol hol begyújtottak a vaskályhákba, hol nem... De az, hogy önállóan dolgoztam, játszottam, és fiatal voltam, feledtetett mindent. Aztán lassan-lassan alakultak a dolgok. Elmaradtak a vagonos turnék, szállodában laktunk, kultúrházak épültek, szóval rendezodött, javult minden. A darabok is, a musorterv is igényesebb lett.
- Mivel jártak kiszállásra abban az idoben?
- Vonattal. Eloször vonattal, aztán kaptunk egy autót. Az autót a férfiak elnevezték Ivánnak. Ivánnal egyszer mentünk kiszállásra, de turnéra inkább vagonnal. A vagont kitolták egy mellékvágányra, és sokáig benne laktunk. Ott foztünk, petróleumlámpával világítottunk. Nem volt ez olyan kényelmes, de hát minden jó volt akkor a háború után. Örültünk, hogy élünk, és hogy játszhatunk.
Játék a boldogsággal
- Milyen szerepben érezte jól magát, melyikre emlékszik legszívesebben vissza?
- Az elso tíz év legsikeresebb darabja a Gárdonyi-regénybol készült színdarab. Ida nekem is kedvenc szerepem volt, Bíró Levente játszotta a tanítót. Egy hosszú, szürke, galambszínu selyem ruhában játszottam. Azt mondtam, ha meghalok, abban temessenek el. Nyilván, az a ruha már rég nincs meg... Még annyit fuznék a darabhoz, hogy országos turnén voltunk vele Szalontán. Tény, hogy nem érkezett meg a vagon: se díszlet, se ruha, se kellék nem volt. Az igazgató kiállt, és elmondta, hogy mi a helyzet, nincs mit tennünk. Játsszuk vagy ne játsszuk? Hát játsszuk, persze... Na jó. Igen ám, de jött a harmadik felvonás. Szünetben nekem eszembe jutott a fátyol. Jaj, mondom, mi lesz, hisz azzal kezdodik, hogy én próbálom a fátyolt. Jaj, fátyol! Hát mi legyen, honnan szerezzünk? Ott volt a szomszédban egy egészségügyi rendelo, átmentünk, és onnan szereztünk 2-3 méter foszló szélu gézt. Sosem felejtem el, azzal terítenek le... Fantasztikus volt... Hát így telt az ido, teltek az évek. Jöttek a jobb darabok, de ezt a szerepet nagyon szerettem.
Magányos aktor
- Rengeteg gyerek-, kislány- és apródszerepet játszottam, merthogy alkatomnál fogva erre voltam jó. Marton Lili Taligás királyában Piroskát alakítottam. Évek múlva, amikor ugyanezt játszottuk, megint rám került ugyanaz a szerep. Tulajdonképpen így adódott, hogy aránylag korán, ötvenéves koromban otthagytam a színházat, nyugdíjba mentem, mert a szerepköröm lejárt. Ugyanis nem vagyok hosno típus, nem vagyok asszonytípus, nincs komikai vénám...
S akkor váltottam verseloadásokra, egyéni musorokra. A hat musorból a három utolsót nem engedélyezték. Életem a vers, már gyermekkorom óta. Apám nagy Ady-rajongó volt, anyám háziasszonyként megmaradt Petofinél, Aranynál, tehát a klasszikusoknál... Én soha nem mertem verset írni, mert annyira tisztelem a költészetet, hogy bele sem merek avatkozni. A vers röviden és tömören annyi mindent kifejez, annyi minden van benne. Nekem a könyvek jelentik az örömet.
Megszelídíteni a magányt
- Hadd, olvassak fel egy Vas István-idézetet, amit nagyon magaménak vallok: ,,Mi más értelme van az idoben a szépet halmozni, / ha nem az, hogy amikor nyomorultul küszködik az élet, / akkor is szép lehess...? Valahogy én is így vagyok. Nagyon sok szép könyvet összegyujtöttem. Mindég megéreztem vagy felfedeztem, megláttam mindenben a szépet. Összegyujteni a szépet, és abból akkor is élni, profitálni, mikor nehézségek, bajok, problémák vannak: ez meg tudja színesíteni az életet. Nem is tudom, mi lenne az életemmel, ha nem lennének versek, ha nem lenne költészet.
- A Romániai Magyar Ki Kicsodában Kudelász Ildikó családi állapotához ezt írták: özvegy. Fájdalmas témát érintek?
- Hát, a magánéletem, az csak rám tartozik... 1955-ben férjhez mentem, de rövid, négyéves házasság után a férjem meghalt... Ingadozó vérnyomással küszködött. Egy alkalommal, amikor kiszálláson voltunk, Darvas Laci szülei és Czompók Mihály rendezo elhívták a férjemet römizni. Ketten nagyon dohányoztak. A dohányfüst meg a römivel járó izgalom agyvérzést okozott neki. Mire én hazaértem, a színház kocsijával felvitték a kórházba, de másnap meghalt. Nem szeretek errol beszélni.
Egyébként én magányos alkat vagyok. Ezt is jobban ki tudom fejezni egy idézettel: ,,Az egyedüliség morális szükség, emberségem tiszta lélegzése...? Szóval nem tudom, ez hogy van: gondolkodó alkat vagyok. Ehhez kell a csend, kell a magány, az egyedüllét. Ez, azt hiszem, anyai örökség. Nem vagyok elég aktív, sot, élhetetlen vagyok. De az a csend, az a béke, az a belso béke, arra szükségem van. Én így születtem, mint akinek jobb egyedül. Persze, ez csak relatív. Sok mindenben jó lenne a segítség. De viszont így találom meg önmagam. Ebben a meditálásban, olvasásban, gondolkodásban... eltöprengeni valamin.
Nyáron nagy mutéten estem át. Azt mondták, hogy már félholt voltam, amikor megkértem a lakótársam leányát, hogy telefonáljon a mentoknek, mert harmadik napja nagy gyomorfájdalmam van. Az orvos csak úgy tudta megmenteni az életem, hogy sztómás lettem...
- Úgy tudom, a Tamási Áron Színház 50. születésnapi ünnepségén nem vették észre, hogy ott ül a teremben az egyik alapító tag... Hogyan tudott/tud átlépni életének nehéz percein?
- Salamon Sándor irodalmi titkár nagy színházszereto ember volt. Ott ült a harmadik sorban... Tényleg, én sem értem... De hát nem ez volt a legnagyobb fájdalmam... Ó, hát sok minden éri az embert a pályán a pályatársak részérol is. Nehéz perceimben a hitemhez és a könyveimhez menekülök, mert Babitscsal vallom: ,,Ki méltó látni a csodát,/ az a csodát magában hordja.?
Józsa Zsuzsanna
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-11-18: Archívum 2003–2007 - :

Kultúra: Lear király-bemutató