Gazda FerencÉlo múlt: Elrabolt esztendok

2006. november 18., szombat, Archívum 2003–2007

10.
Szamosújvár
Szamosújvár messze földön börtönérol híres-nevezetes város. Nincs olyan zuga Erdélynek, ahol ne ismernék, ha nem másról, hát Rózsa Sándorról, a híres betyárról, aki ide volt bezárva, és ott van eltemetve az örmény temeto sarkában levo egykori rabtemetoben. A város román neve Gherla, jelentése magyarul börtön. Egyetemi hallgató koromban hallottam, egy gyermekével veszekedo román aszszony azzal fenyegette a rakoncátlan fiát: ,,Te bag la gherla!? (Beteszlek a börtönbe! Persze, pincét értett.) Szamosújváron valamelyik magyar bebörtönzöttol szedtem fel, mint népköltészeti terméket, az alábbi kituno versindítást:
Szamosújvár, Rózsa Sándor,
Szemem elott kötél táncol?
A szamosújvári fegyház nagy téglalap alakú területen fekszik a város Dés felé eso részében, az Andrei Muresanu utca, a Május 1. utca, a Vágóhíd utca és az örmény temeto által körülhatárolva. Magva a hajdani, 1540-ben épített Martinuzzi-kastély, melyet I. Rákóczi György fejedelem kibovített egy második épülettel, fejedelmi pompával berendezett, és kedvenc tartózkodási helyévé tett. Két évszázadon keresztül sokszor cserélt gazdát, de legtöbbet kincstári birtok volt. II. József (1780-1790), Erdély nagyfejedelme, akit a magyarok kalapos királynak gúnyoltak, a várat a kastéllyal és a hozzá tartozó épületekkel 1786-ban országos fegyházzá nyilvánította, s mindmáig az is maradt. A XIX. században a vár falait, bástyáit lebontották, s a vársáncokat betömték. A vár köveit a gazdag örmény polgárság a város építésére használta fel. A hatalom a börtön fejlesztését sem hanyagolta el. 1859-ben új, hatalmas épületet emeltek (ma is a város legnagyobb épülete) a temeto feloli részben. Ezzel Szamosújváron több ezer fegyenc befogadására alkalmas börtöntelepet hoztak létre, valóságos börtönkombinátot.
A bejárat a börtön területére az Andrei Muresanu utcából van. Közvetlen a kapun belül, ahol a vársáncon átvezeto felvonóhíd volt hajdanán, egyemeletes épület áll, amelyben a börtön parancsnoksága székelt. Ezt udvar választja el a Martinuzzi-kastély ugyancsak egyemeletes, ma teljes egészében cellákkal berendezett épületétol. Voltam a kastély pincéjében egyszemélyes cellába bezárva, de megfordultam a hajdani kápolnában berendezett gyulésteremben is, amelyet, ha a helyzet úgy kívánta, szintén cellává léptettek elo. A kastély udvarából boltíves kapualj vezet át az új, háromemeletes pavilonba. Ez U alakú, Sing-sing típusú fegyház nagy belso udvarral. A cellák a belso udvar két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el, az emeleteket egymástól vastag drótháló választja el, s a cellák elott függofolyosó szalad körbe. Minden cellának egy ablaka van, az épület végén, az U szárában, a száz, még talán több személyt is befogadó óriás teremcellákat öt ablak világítja meg. A levegozésre vagy sétára deszkából hevenyészett sétaudvarok, ún. cárkok közvetlen az épület által közrefogott udvaron voltak. Az épület földszintjén volt a börtön konyhája, a raktárak egy része, mosoda, fürdo a rabok részére, karanténcellák, büntetozárkák, az átmenetileg Szamosújváron tartott fegyencek részére fenntartott cellák, és itt volt berendezve ideiglenesen 1963-tól a kórház is.
1957. szeptember 26-án késo délután érkeztünk Szamosújvárra. Itt a napos tiszt és a szolgálatos fegyorök vettek orizetbe. A rabszállító kocsiról leszállva a fegyorök most sem engedélyezték, hogy egymással beszélgessünk. Ahogy végignéztem, mindegyik társam arcán látszott a három napig tartó tárgyalás tortúrája. Egy sereg fegyortol kísérve elso utunk egy raktárhelyiségbe vezetett: itt beöltöztettek piszkos, nagyon elkopott, csíkos fegyencruhába, átvettünk egy rend kincstári fehérnemut, ágynemut, és magunkhoz vettük egy másik ajtó elott a tisztálkodási szereinket, csomagjainkat. Minden a legnagyobb némaságban folyt le és ott, térden állva a boltív alatt, azonnal megnyírtak kopaszra. Tisztán tárgyakként kezeltek. Majd átkísértek a nagy sárga pavilonba. Engem az épület közepén a temeto felé eso nagy cellák egyikébe osztottak be, a tolem jobbra esobe Komáromy barátomat.
Mikor kinyílt a cella ajtaja, a rabok felálltak, a halk zsibongásnak is vége szakadt. Beléptem a cellába, a fegyor bezárta utánam az ajtót. Meleg, fülledt, áporodott, izzadságszagú levego csapott meg. Megdöbbentett a sápadt arcú, kopasz, csíkos ruhás tömeg, tagjai csak termetre különböztek egymástól: alacsony, magas, sovány, suru embererdo állt elottem.
Új rab érkezése a cellába fontos esemény. Nemcsak azért, mert friss híreket hozhat - a rab örökös várakozásban, reménységben él, mindig éhes a kinti eseményekre, hírekre, változásokra -, hanem azért is, mert egyesek azt remélik, hogy az új cellatárssal új kapcsolatokat alakíthatnak ki, s elviselhetobbé tehetik a nehéz börtönéletet.
A cellában az új helyzet teremtette zavaromat négy görög katolikus román pap oldotta fel, és Kelemen Kálmán meg Koczka György egyetemi hallgatók. Ratiu atya, Kelemen és Koczka elém jöttek, az ablak alatti egyetlen üres ágyhoz men­temben, és segítettek ágyamat az eloírásoknak megfeleloen elrendezni. Jólesett, hogy udvarias, szívélyes, beszédes ifjakkal és egy muvelt pappal kerültem össze. Amilyen biztatónak ígérkezett a három cellatárs, éppen annyira lehangolt az ágy. Hogy fogok én itt aludni? Az ablak éjjel-nappal nyitva, áramlik rám a levego; most október van, még elviselheto. De mi lesz télen? Nincs más megoldás, ki kell bírni. A börtöntörvény szigorú, áthághatatlan, a cellába utolsónak érkezett rab kapja a legmostohább fekvohelyet.
A cella rendkívül tágas, nagy ablakú, mozaikpadlójú terem volt. A kijárat jobb feloli részén török vécé és mosdókagyló beszerelve, derékig éro gyékényparavánnal elkerítve. Vége a küblinek, legalábbis egy idore - gondoltam. Nemrégen modernizálták a börtönt - mondták az öreg fegyencek. A vezetékvíz sós volt, ihatatlan. A nagy ablakon zsalu éktelenkedett, ami már az országútról nézve gyanússá teszi az épületet - lemezei nem lefelé, hanem felfelé nyíltak, csak az eget lehetett látni. A rabok azonban minden tiltás ellenére egyik-másik lemezbe lyukat fúrtak, s így ki lehetett kukucskálni a Kis-Szamos jobb partján húzódó dombokra, a város állomás felé eso részére és az országútra. Az ablaknál állni tilos volt. Az éj csendjében félelemkelto volt az orök szabályos idoközökben felhangzó, egymást figyelmezteto kongatása.
A nagy sárga börtönépület mellett, vele párhuzamosan helyezkedik el a városi temeto. Az épületet több méter magas téglakerítés veszi körül, tetején szögesdróttal. Az országút felol, a kerítés sarkán egy-egy ortorony bontja meg az egyhangúságot, és teszi még gyanúsabbá az idegen szemében az épületet.
A cella egyik oldalán az ágyak hármasával sorakoztak, a másik oldalon kettesével: összesen harmincöt ágy. Középen hosszú, kecskelábú asztal, két oldalán egy-egy ugyanolyan hosszú pad.
Az ido lefekvésig Koczkával, Kelemennel és a papokkal folytatott beszélgetéssel telt el. Kikérdeztek a legfrissebb kinti, hazai és világpolitikai eseményekrol. Sor került az én letartóztatásomra és peremre is, amirol summásan elmondtam azt, amit a konspiráció betartásával el lehetett mondani. Már az elso pillanattól Kelemen Kálmánnal, Koczka Györggyel és a négy görög katolikus román pappal jó cellatársi viszony kezdett kialakulni.
A reggelit hat órakor adták: kávét, egy kis kocka gyümölcsízet és tíz deka kenyeret. A kilós kenyeret tíz bevágással felszeletelésre elokészítve adták be a cellába. Minden cellában volt azonban rátermett fegyenc, aki az evokanál nyelét egyik oldalon megélezte, azzal felszeletelte, s a szeleteket az asztalra sorba rakta. A rabok egymás után az asztalhoz járultak, s tetszésük szerint választottak egy szeletet. A választás szigorú sorrendben történt: aki az egyik nap elsonek választott, az másnap utolsó lett. Mindenki volt elso is, utolsó is. Így ment a turtoi kiosztása is ebédkor. Miért kellett a kenyér elosztásának ezt a módját bevezetni? A magyarázat egyszeru. A kilós kenyér felszeletelésekor a szeletek nem sikerültek egyenlo nagyságúra. Ezt a kenyérszeletek közti nagyságbeli kis különbséget a naponként változó sorrendben történo szabad választással igyekezett a börtönben uralkodó szigorú raberkölcs jóvá tenni.
Reggeli után a napos azonnal felmosta a mozaikot. Hét órakor volt az orségváltás. A rabok vigyázzállásban felsorakoztak négyesével vagy ötösével az ágyak közti szuk téren, magasság szerint. A szolgálatot átvevo nappali váltás belépett a cellába, a cella fonöke jelentette a létszámot a tisztnek, aki középen végigsétált, megszámolta a rabokat, tekintetét körbehordozta a cellában, s olykor-olykor, ha valamit észlelt, megjegyzéseket tett fenyegetések közepette. Miközben a napos tiszt bejegyezte a jelenléti összesítobe a létszámot, a folyosóor kétméteres, hosszú nyelu kalapáccsal az ablak rácsait ütögette. Nyilván azért, hogy éjszaka vagy napközben a vasat nem furészelték-e el. A rácsot vastag, 5x5 centiméteres vasból készítették. A sárga pavilon fala is majdnem egy méter vastag volt.
Egyetlen konstruktív közösség a cellában a görög katolikus román papok csoportja volt: Marian, Fanea, Paul Sever és Alexandru Ratiu. Kiszabadulása után Ratiu kiment az Egyesült Államokba. Egy alkalommal hallottam a román Szabad Európa Rádióban, interjút adott George Bratianu történész haláláról a máramarosszigeti fegyházban.
A négy pap szervezett közösségben élt. Egymást nagyon segítették. Hozzájuk csatlakozott a két ifjú magyar egyetemi hallgató is. Ok már kezdtek beletörodni a börtönéletbe. A papok közül Ratiu Alexandru muvelt középkorú atya, teológiai tanulmányait Rómában végezte, beszélt olaszul. Kelemen hozzácsatlakozott és tanulni kezdett olaszul. Úgy emlékszem, Koczka is.
November közepe táján az or nevemen szólítva a cella kijáratához hívott. Két civil állt mellette, az egyik aktát fogott a kezében, és felolvasta a következoket:
A 3. Kolozsvári Területi Katonai Törvény­szék a nép nevében a 199/1950-es törvényereju rendelet 6. szakaszának 3. bekezdése alapján, kombinálva ugyanazon rendelet l-es szakaszának A és C pontjával, valamint 4-es szakaszával, enyhíto körülmények alkalmazása nélkül Gazda Ferenc vádlottat, a Cuza Voda utca 14. szám alatti lakost hazaárulás, valamint az RNK külso és belso biztonsága ellen elkövetett buntény feljelentésének elmulasztása miatt egyhangú szavazattal 10 (tíz) év szigorított börtönbüntetésre, továbbá vagyonának teljes elkobzására ítéli.
Fentnevezett vádlottat a társadalmi rend ellen elkövetett vétség miatt a Btk. 209-es szakaszának 2. pontja a betujének alapján, kombinálva a Btk. 58-59-es szakaszának 1., 2., 3. pontja, valamint a Btk. 25. szakaszának 6. pontja 2. bekezdése alapján, valamint a 3. szakasz alapján, a nyilvános izgatásra vonatkozó elozetes minosítését megváltoztatva, amelyet a Btk. 327. szakaszának 3.. bekezdése büntet, egyhangú szavazattal, enyhíto körülmények alkalmazása nélkül 7 (hét) év javító fogházra, 4 (négy) évi jogfosztásra, összes vagyonának elkobzására ítéli.
Tiltott iratok tartása (orzése) és terjesztése miatt a Btk. 325. szakasza C betuje alapján, kombinálva a Btk. 25. szakaszának 6. pontja 2. bekezdésének eloírásaival 5 (öt) év javító fogházra és vagyonának teljes elkobzására ítéli.
A Btk. 101. szakaszának megfeleloen a legnagyobb büntetést, a 10 (tíz) év szigorított fegyházbüntetést hajtja végre, fenntartva a 4 év jogvesztést és vagyonának teljes elkobzását.
A Btk. 304. szakasza alapján az elítélt 100 lej perköltséget fizet. A Btk. 463. szakasza alapján az ítélet végrehajtása 1957. március 22-ével és fellebbezési joggal érvényes.
Az ítélet kihirdetése 1957. november 5-én nyilvános ülésen történt.
Aláírások: Macskási Pál elnök, hadbíró ornagy, Dézsi Dezso alezredes, Bodea Mircea ornagy, ülnökök, Liciu Viorel hadbíró százados, katonai ügyész, Micu Adrian titkár.
(x)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép