
Az idosebbek, akik még a rádió körül tolongtunk, szinte ráfeküdve hallgattuk, mohón faltuk Szepesi Gyuri bácsi minden szavát, valósággal fellélegeztünk, amikor Puskás Öcsihez került a labda, s az o bal lábán megszelídült, hogy aztán feltöltodötten, valamiféle mágikus erovel, rakétaként robbanjon a feladó kijelölte cím felé, ha kapu volt az, hálót szaggatott, zörgetett, ha csapattárs volt, mértani pontossággal landolt annak cipoje elott, homlokán, mellén a helyzettol függoen, de célt soha nem tévesztett. A csapat pedig, amelyikben játszott, rendszerint gyoztesként hagyta el a pályát, s mert az ötvenes években ez a Honvéd vagy a magyar válogatott volt (1942-1956-ig), hát jó volt magyarnak lenni.
És akkor is büszkén gondoltunk rá, s vallottuk a miénknek, amikor spanyol földön, spanyol címeres mezben kergette a labdát, vagy a Real Madrid (1958- 1967) szerelésében szédítette - jó értelemben -, ejtette buvöletbe a focivilágot, vagy edzoként más nemzetek labdarúgóit irányította s vezette sikerre. Istenem, hogy örvendtünk, amikor lehetosége adatott, hogy hazatérjen szüloföldjére, s amikor már fogyóban lévo erejével még megpróbálta ráncba szedni, menteni a már menthetetlen magyar labdarúgást.
Fáradt volt már, nagyon fáradt, amikor a kilencvenes évek elején az RMDSZ vendégeként Sepsiszentgyörgyre látogatott, s a muvelodési ház nagytermében óriási tisztelettel, szeretettel futött telt ház elott felelevenítette pályafutását, emlékeit. És volt, amirol beszélnie, emlékeznie, hiszen az Aranycsapattal olimpiai bajnok lett Helsinkiben (1952), világbajnoki ezüstérmes (1954), nyolcvanötször szerepelt a magyar válogatottban, amelyben 84 gólt szerzett, 4-szer volt spanyol válogatott, a Real Madriddal háromszor nyert BEK-et, hatszor spanyol bajnokságot, kétszer Király Kupát, négyszer volt spanyol gólkirály, és játszott a világ-, illetve az Európa-válogatottban, edzosködött Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Paraguayban, Ausztráliában, és végül 1993 áprilisától júliusáig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. És akkor még mindig nem szóltunk a körülötte keringo legendákról, aranymondásairól (kis pénz, kis foci?), álmairól, fájó csalódásairól, mint amilyen volt a csak világbajnoki ezüstérem. A találkozót követo együtt töltött órákban, bár igyekezett mindig a helyzet magaslatán állni - mint ahogyan ezt a sportéletben megszokta -, meg-megbicsaklott figyelme, ébersége, s ilyenkor az élet kegyetlen valóságával küzdo, viaskodó, mindenáron gyozni akaró, de valójában tehetetlen ember szomorú tekintete nézett ránk. A búcsúzásnál keményen megszorította kezemet, s ennyit mondott: Fiam, valahányszor Pesten jársz, keress fel, szeretettel várlak, várunk.
Ekkor nem sejtettem, gondolni sem mertem arra a kegyetlen betegségre, mely otthon nem sokkal késobb hatalmába kerítette, megadásra kényszerítette a ,,nagy gyoztest?. Éveken át lestem (lestük), figyeltük - mint egykor Szepesi György rádióközvetítéseit - a Kútvölgyi Kórházból érkezo híreket. Sokáig nem érkezett semmi, aztán pénteken reggel, miután utolsót dobbant a szíve, valamennyi, nálunk is fogható tévécsatorna, rádió azzal kezdte híreit: A Kútvölgyi Korházban elhunyt Puskás Ferenc, minden idok legnagyobb magyar labdarúgója. Halálát légzési és keringési elégtelenség okozta.
Egy röpke pillanatra, egy nagyobb, egy mélyebb sóhajtásnyira megállt körülöttem az ido, aztán egyszerre a szemem sarkából kibuggyant elso könynyekkel egy halk mondat hagyta el ajkamat: Istenem, csak 79 éves volt.
Öcsi bácsi, nyugodj békében. Legyen áldott az emléked.
Á. K.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.