Itt van nálam immár harminc esztendeje Palkó Zoltán kézdipolyáni (Székelyföld, Felso-Háromszék) nyugalmazott tanító közel százoldalas Idegen Szavak Szótára címu, tintával írt munkája. Akkor még sepsiszentgyörgyi szerkeszto voltam, és azért hozta be hozzám, hogy segítsem kiadásra a munkát. Akkor nem sikerült.
Sok könyvem maradt otthon, ez a kézírásos - de micsoda gondos kézírás! - gyujtemény valahogy velem jött. Bizonyosan azért, mert ekkora munkát nem lehet csak úgy elhagyni. A szerzo már nem él, úgy tudom, hiszen már 1976. március 8-án úgy írta alá a muvet, hogy nyugalmazott tanító.
Nem csapongok egy kitérovel: ne feledjük, voltak nekünk ilyen tanítóink is, a nemzet mindenesei.
Kosztolányi-idézettel indítja a gyujteményt az olvasó és nyelvápoló felé: ,,Senki sem jobb európai és muveltebb ember azáltal, hogy a szerves vegytant organikus kémiának nevezi.” És tovább is Kosztolányi buvöletében marad: ,,Benne van a múltam, a jelenem és a jövendom. Benne van az életem. Benne van a halálom is. Benne van a sorsom.”
Mármint az anyanyelvben. S ima ez bizony, fohász, szabadkai.
Kisebbségben fontosabb és súlyosabb kérdés az anyanyelv ápolása. Borén érzi ott minden órában az ember a megmaradás kényszeruségét és veszendo nyelvében a veszendo életet s nemzetet.
Tizenegy magyar, illetve román, francia muvet sorol föl a nemzet- és nyelvápoló tanító. Készült a nemzeti órára.
Miért fáj jobban kisebbségben a magyari romlás? Tudjuk. Ahol sírva viszi román, szlovák, szerb, horvát, osztrák, ukrán, szlovén óvodába kisgyermekét az anya, ott ez nem költoi kérdés.
Miért nem fáj a kis magyar népnek, a pici Magyarországnak a magyar nyelv szétcincálása? Rémület, mivé lett Budapest miatt (!!!) Magyarországon a magyar nyelv. Csupán itt lehet ilyen mondatot hallani a magyar rádióban, hogy: ,,a magyar minoritás Erdélyben és a szomszédos barti országokban tulajdonképpen interetnikai diaszpóra”.
Egyetemista korunkban épp a nyelvrombolás miatt alkottuk meg az alábbi mondatot, tiszta gúnyból, figyelmeztetoként: Az én individuális politikám esszenciája abban kulminál, hogy a totális faktumok és tézisek fundamentumán reális hipotéziseket tendálok kreálni.
Akkor ott, Kolozsváron nem is sejtettük, hogy ez a fajta nyelvhasználat Magyarországon bevett tolvajnyelv lesz egykor. Íme, itt van, ezt nyuvik megélhetési politikusok és áltudósok, rádió- és tévériporterek, akadémikusok és a többi.
Rémülten kell belenyugodnom Palkó Zoltán tanító úrral együtt, hogy az eszményített Magyarorországon, az anyaországban soha senki - tán Csoóri, Czine, Bíró Zoltán tanár úr, néhányan - nem mondja ki a szót, hogy nemzedék, csak a generációt. Van itt alternatíva, sosincs változat, van információ, de sehol nem hallani tájékoztatást... Nem sorolom.
Micsoda gyönyöru képzett szavunk a nemzedék! Benne van a nemzés, benne a nemzet, és benne a 19. század eleji elszánt nyelvújítási mozgalom fáradságos munkája...
Isten és az amerikai magyarság kegyelmébol - gondviselésébol? - a nyaras oszön az Egyesült Államokban lehettem. Ott láttam, hogyan megy teljes romlásba törvényszeruen a magyar nyelv az idegenségben. Hogyan halnak el a hitközségek, gyülekezetek, hogyan zárnak be templomokat. Nincs utánpótlás. Reméljük, nem is lesz. Mármint olyan, mint volt az elso, a második meg az 1956-os háború után volt.
És most jön a levél Boltonból, Nyárády Elemér tollából, melyben türelmes, egyáltalán nem kioktató, inkább aggodalmas fejtegetést küld a nyelvromlásról - Budapestre. Az írás arról szól, hogyan pocsékolják el kies anyaországunkban a nyelvet, amelyet féltenek és ápolnak a Nyugaton. Szemléz egy Budapesten megjelent írást, szemelgeti a hatvansoros írásban található idegen szavakat, hogy forogjon a sírjában Palkó Zoltán nyugalmazott és tisztességben eltemetett székelyföldi tanító: moralitás és morbiditás, világtrendel, kommunikációs, diskurzus, verbális, eszkalálódni, elitek, narratívák, inadekvát és inkoherens, amorf düh, frusztráció, automatikus, probléma - az ismétlodo vad szavakat nem jegyeztem ide a rövid írásból.
Az úr tudósul, politikusul, muveltül, globalizátorként ír. És az Egyesült Államokból kiált föl a három diplomás magyar mérnök, hogy piruljunk belé mi, itthon.
És még hozzáteszi Nyárády úr: ,,Hatvanegy éve élek idegen nyelvterületeken, megszállt területen (Erdélyben, Zilahon - C. Z.) születtem. Öt nyelven vagyok elismerten tárgyalóképes, három nyelven van mérnöki oklevelem. A szemlézett cikket értékelem, szerzojét tisztelem, de nem hiszem, hogy minden olvasó megérti a sok szükségtelen idegen szót. Ezért kérem Önt és minden író ismerosét, erosítsék, és ne gyengítsék nyelvünket. Nagyon szépen kérem, írjanak nagyon szép, tiszta és kifejezo nyelvünkön (csak azon!), és szolgálják közösségünket.”
Nincs, mit hozzátennünk. Adjuk hát tovább Palkó Zoltán tanító úr és az amerikai mérnök súlyos, szép kívánságát. Hátha...!
Czego Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.