VisszajelzésNyílt tér: Életveszélyben voltam

2006. november 24., péntek, Archívum 2003–2007

Múlt pénteken éjjel fél egy körül hazafelé mentem a Lear király próbájáról. Az Altex üzlet bejárata közelében, a sötét sikátorban szaladó lépteket hallottam magam mögött, majd irtózatos erovel megrántották a bal vállamra akasztott táskát. Ösztönösen megmarkoltam azt, de olyan erovel próbálták elrángatni, hogy azzal együtt a járdaszegélynek csaptak, és az esés alól nem védhettem magamat, sem a támadással szemben nem védekezhettem, mert váratlanul, hátulról és kiszámítottan sebesen történt.
Sikoltottam, és két szaladó alakot sikerült megpillantanom esés közben. Ezután hézagosan jönnek be a képek. Nem bírtam ugyanis egyszerre fölállni, lélegezni nem bírtam, mert a mellkasom nyilallt, s a homlokom a koperemhez csapódás miatt felhasadt, és úgy vérzett, mint a nyitott csap.
Pánikreakció. A vér a szemembe, számba, orromba folyt, a telefonon nem találtam a számokat, nem láttam tisztán, nem jutott eszembe semmi. Sírni, kiáltani nem bírtam. Végül sikerült értesítenem színházunk egyik alkalmazottját, aki taxit küldött hozzám, s mikor az végre fölvett (elozoleg sokáig tanakodott, mitévo legyen, majd elokotort valami fóliát védohuzatnak, nehogy beszennyezzem a kocsiját), kb. negyven perc alatt följutottunk a sürgosségi osztályra.
Lapjukban rövid tudósítás jelent meg minderrol, nem tudom, ki volt az információ forrása, amely szerint nem bántottak, véletlenül sérültem meg. Mellesleg két bordám tört, bal arccsontom is eltört, homlokomon több öltéssel varrták be a hasadást. Hát a fentieket, meg a bal oldalamon végighaladó dagadt, kék ütésnyomot leszámítva nem bántottak. Valaki ijedten így fogalmazott: téged leütöttek? Nem voltam éppen beszédképes, nem bocsátkozhattam elvi vitába a kérdésrol. Mert elmondanám, hogy nem leütöttek, NEKICSAPTAK. Mindenesetre, szeretném tájékoztatni a megkönnyebbült közvéleményt, mely szerint nem is történt komoly támadás, hogy életveszélyben nem számít, hogy elölrol, felülrol vagy hátulról jön. Ha törött bordám átfúrja a mellhártyát, és nem tudok telefonon segítségért dadogni, vagy (másnap) bevérzik az agyam, akkor is az lenne a leírás, hogy nem bántottak?
Nem utolsósorban: a rendorök azóta többször is kifaggattak. Ne­hezményezik, hogy pont akkor, pont ott voltam. Azt sem veszik jó néven, hogy félájultan, vérezve nem cselekedtem az o logikájuk szerint. Sajnálom.
Ide írom a segítségkéro számot: 112. Arról most már tudom, hogy azt illik hívni. Arról viszont nem én tehetek, hogy nem találtam rendort a közelben.
Ha ott lettek volna, ezt most nem kellett volna megírnom, és megtarthattuk volna idoben a bemutatót. Logikus. Nem? De az is logikus, hogy nem lehetnek ott és pont akkor. (Föltételes!)
(Ui. A taxiban, s míg varrtak, ájulás elott három pontra koncentráltam: 1. Másnap délig alszom, s ott leszek a próbán. 2. Bemutató. 3. Megmentettem a táskában egy pár pótolhatatlan tánccipot. Ez már a buzgómócsing színészno illogikája.)
Bicskei Zsuzsanna
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép