Kultúra: Néhány gondolat az Erdovidéki Közmuvelodési Napokról

2006. november 24., péntek, Archívum 2003–2007

Az Erdovidéki Közmuvelodési Napokról a késoi kezdések miatt még kitolt lapzárta ellenére sem lehetett kimerítobben írni. Jószerével csak éppen arra futotta, hogy napi egy eseményre elérjünk, arról néhány sorban beszámoljunk, s kissé ,,megspékeljük” egy-két idoközben felszedett adattal. Pedig lett volna, mit megjegyezni. Jót s kevésbé jót egyaránt.
Jó, hogy Benko Levente, Kónya Ádám, Sylvester Lajos, dr. Egyed Ákos, dr. Székely Zsolt és dr. Juhász Imre jóvoltából számos olyan, távolabbi vagy közelebbi múltunkról szóló eloadás hangzott el, melyeknek köszönhetoen fontos adatokkal bovült muveltségünk. Mert tudnunk kell például a közel hétszáz éve közösségünket gazdagító olaszokról, a megye egyik legjelesebb szülöttje, gróf Mikó Imre életpályájáról, a Bibarcfalva határában végzett régészeti kutatásokról vagy éppen a minket, apáinkat és nagyapáinkat egyaránt érinto 1956-ról, illetve az azt követo idoszak erdélyi történéseirol is. Boda L. Gergely és Bíró István közös, illetve Hoffmann Edit Amit megláttam címu egyéni fotókiállításának megtekintése után, ha a látvány nyújtotta örömön kívül csak egy pillanatra is felébredt bennünk, hogy életünk Erdovidéken vagy Erdély más tájain nem is olyan rossz, mint amilyennek sokszor mondjuk, ha egy kicsit is jobban kötodünk ahhoz a röghöz, amelyre a sors kijelölt, akkor tiszta szívvel könyvelhetjük el, hogy nemcsak haszon, hanem többlethaszon keletkezett. Fontos a fényképen megörökített szoke kislány és kotyogó szárú székely csizmája, az ünnepnapon lájbisan labdát rúgó legény, a Faludyt megorökíto portré (azért o is a ,,miénk”!) vagy éppen az egymást gyömöszölo hokisok (Csíkszereda-Steaua) durva pillanatát elkapó fotográfia is.
Kevésbé jó viszont, hogy a szervezo, a Gaál Mózes Közmuvelodési Egyesület (GMKE) megfeledkezett arról, hogy Erdovidéken nem minden egyértelmu. Nem egyértelmu például az, hogy csupán a plakátok kiragasztása, a program meghirdetése az újságok hasábjain vagy néhány meghívó meghozza a várt sikert. A tapasztalat azt mutatja, hogy legyen szó bármilyen közmuvelodési eseményrol - ha tetszik, ha nem -, kemény meggyozo munkát kell folytatni, mert ellenkezo esetben csak néhány emberhez szólhat a jeles meghívott. Az eloadások közönsége nem haladta meg az átlagos Fókusz Klubét. A huszonnégy órásra tervezett olvasómaratoni is mindössze tizennégyet tartott, s ez ido alatt alig negyven felolvasás történt. Mivel a számok csalókák, meg kell jegyezni, hogy a felolvasások oroszlánrésze a két ügyelo, Vágási Margit és Farkas Imola nevéhez, illetve azon három személyhez kötheto, akik az éjszaka folyamán kitartottak. Nem rajtuk múlott, hogy az utóbbi két év teljesítményét nem sikerült megismételni.
Továbbá elég keseru szájízt hagyott, hogy a kultúrapártolásért kiosztott díjak nem feltétlenül érdem szerint akadtak gazdára. Ebbe a politikumnak is volt - sajnos – némi beleszólása… A két díjazott közül Komporály Viktor vállalkozót senki sem kérdojelezheti meg, hiszen o már rég megérdemelte volna, hogy az évek során nyújtott önzetlen és folyamatos támogatásáért - talán nincs olyan rendezvény, amikor ne nyúlna jó mélyen zsebébe - ne csak gyorsan elszálló köszönetet kapjon.
Azt, hogy a mecenatúráért kitüntetett másik díjazott, Antal Árpád András képviselo esetében a politikum is közrejátszott, nem csak a véletlen mondatja velem. Tény, hogy a díjat odaítélo kuratóriumnak tagja a baróti RMDSZ ,,kemény magjához” tartozó városi képviselo és GMKE-elnök, Demeter László és Antal Árpád András erdovidéki irodájának vezetoje, Demeter Zoltán is, így jó néhány felmerülo kétséget nem lehet mással magyarázni, csak a politikai szimpátia által táplált elfogultsággal.
Nem lehet kétségbe vonni, hogy Antal Árpád András mandátumának megszerzése óta rendszeresen látogatja az erdovidékieket, fogadóórái alkalmával segíteni próbál az ügyes-bajos dolgokkal bekopogóknak, és attól sem zárkózik el, hogy támogassa a rendezvényeket. De csak alig két esztendeje. Ennyi ido alatt nem lehet ,,megelozni” azokat, akik, mondhatni, folyamatosan kezdeményeztek, pénzt és idot áldoznak, néha pedig a háttérbol a szervezésbe is besegítenek. Minden további nélkül megérdemelte volna a díjat Derzsi Sámuel, aki esztendok óta ösztöndíjat biztosít erdovidéki egyetemisták számára, neki köszönheto a környéken végzett valamennyi régészeti ásatás és kutatás elkezdése és anyagi hátterének a biztosítása is. Vagy megérdemelte volna a megyei tanács elnöke, Demeter János is, aki a GMKE pályázatainak sikere érdekében lobbizott, vagy Antal István, aki sajátjából áldoz arra, hogy a tíz esztendeje alapított Erdovidék regionális hetilap ne szunjön meg. És megérdemelte volna az a kiskereskedo, aki bár jelképes összeggel, de folyamatosan - véleményem szerint ez a mecenatúra fo jellemzoje! - támogatta azt, amiben egy kicsit is hitt.
Végezetül még csak annyit: talán nem ártana elgondolkodni azon, hogy miképpen lehetne a közmuvelodési napok idejét csökkenteni úgy, hogy tartalma megmaradjon, de élobbé, pergobbé váljon, és mindenkit megérintsen.
Hecser László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-11-24: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás