Elegancia, hedonizmus és mindenekelott végtelen természetesség áradt a játékából a filmvászonról több mint ötven éven át. Volt király, bíró, bunözo, rendor, csábító, költo, ellenálló. Imádta a lovakat, a cipoket, a falusi életet és a szivarokat, amelyekbol naponta kettot szívott, ötven év alatt 36 500-at. Ahogy o mondta: ,,Ezek a támívei az életemnek, oszlopai pedig a szerelem, a barátság, a szeretet és a munka”. Hetvenhat éves korában hosszú, súlyos betegség után meghalt Philippe Noiret.
A lille-i születésu, nagydarab, joviális színész gyenge tanuló volt, csak többszöri nekifutásra tudott megbirkózni az érettségivel. 1953-ban Gérard Philippe ismerte fel tehetségét, és közbenjárására került Jean Vilar színházába, a Saint-Denis-beli Théatre National Populaire-be. A moziban már az 1950-es években feltunt, egyik korai szerepe volt Louis Malle újhullámos kultuszfilmje, a Zazie a metróban pipogya noimitátor nagybácsija, a nagyközönség azonban 1968-ban ismerte meg, Yves Robert Boldog Alexandre címszerepében, amelyben egy felesége által kizsákmányolt, jámbor farmerként az asszony halálos balesete után az édes semmittevésbe menekül. Ez indította el Noiret nemzetközi karrierjét is. Hollywoodban csak egy kis kitérot tett, Alfred Hitchcock Topázában szerepelt, ugyanakkor Olaszország jószerével második hazája lett. Olyan emlékezetes filmekben játszott, mint Marco Ferreri A nagy zabálás (1973) - felejthetetlen négyest alkotott Marcello Mastroiannival, Ugo Tognazzival és Michel Piccolival -, Mario Monicelli Barátaim (1975), Francesco Rosi A három fivér (1981) címu alkotásai. Egyik legnagyobb alakítását Giuseppe Tornatore Új Cinema Paradisójában Alfredo, a megvakult mozigépész figurájában nyújtotta, de tökéletes volt a számuzött Pablo Nerudaként Massimo Troisi Neruda postásában (1994) is.
Vígjátékokban, krimikben, szatírákban, történelmi drámákban egyaránt játszott, összesen 125 filmben lépett kamera elé, mindig más volt és mindig önmaga. A francia közönség és kritika különösen Robert Enrico Az öreg puska (1976) címu film ellenállójaként zárta a szívébe, amelyért elnyerte a legjobb férfialakítás César-díját, de nagy sikert aratott a Zsaroló zsaruk sorozattá nott filmjében (1980), amely remek ellenpárja volt bölcs, a kis alvilággal ,,baráti kapcsolatokat” tápláló rendorként a túlbuzgó Thierry Lhermitte-tel szemben. Mitikus párosokat alkotott Catherine Deneuve-vel, Annie Girardot-val, Romy Schneiderrel és Simone Signoret-vel.
Philippe Noiret nem volt más az életben sem, mint legkedvesebb figurái. Egyszerre volt benne valami a kifinomult arisztokratából és az élethabzsoló anarchistából, mindezt egy kellemes cinizmussal vegyítette. Ugyanakkor a szelíd tekintet mögött egy határozott ember rejtozött, akinek kemény kézfogása volt, és utálta a mellébeszélést. ,,Annyira kevés illúzióm maradt az emberi természettel kapcsolatban, hogy már nehezen gurulok dühbe. Vidám, csalódott ember vagyok” - vallotta magáról. Ami pedig pályáját illeti, így szólt önértékelése: ,,Ha visszanézek, olyan embert látok, aki korrektül végezte a maga mesterségét. Csináltam komoly filmet, keveset, csináltam igénytelen filmet, szintén keveset. Az átlag nem rossz.”
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.