
Menetrendszeruen jön a tél, a hideg, s ezt nem csupán a meteorológusok jelzik, hanem a megszaporodott könyvbemutatók, író-olvasó és szerkesztoségi találkozók is.
Dr. Nagy Lajos a napokban a kovásznai szabadegyetem vendége volt. A körorvos szerzovel Réty impozáns, albumméretu, gazdagon illusztrált monográfiájáról beszélgettek-beszélgettünk, amelyet példaként és mérceként állíthatnánk a településtörténettel foglalkozók elé, de ezt csak módjával tehetjük, mert egy ilyen kötet kiadása hatalmas összegbe kerül. Ezért azt mondjuk a monográfiaszerzoknek, hogy a szerényebb öltözetu kiadványok éppen olyan fontosak, mint a luxuskiadásúak, s ,,ha majd egyszer sok pénzünk lesz”, az új kiadás új öltözetet kaphat.
Dr. Nagy Lajos egyébként szülofaluja, Nagyernye monográfiáján dolgozik, kiadásra vár Rétyi Péter XVII. századi, több erdélyi fejedelem ,,gazdasági számadójáról” írt kézirata, s a jelenlévok Komolló és Egerpatak monográfiájának megírására is biztatták. Ehhez természetesen egy télnél többre és hosszú életre van szükség, amelyet kívánságként meg is elolegeztek a népszeru orvosnak, igen aktív közéleti embernek és sikeres tollforgatónak.
Szóval, ,,örvendetesen” szaporodnak a tél eleji értelmiségi találkozók. Czego Zoltán, egykori kollégánk és munkatársunk Budapestrol érkezett otthonról haza legújabb köteteivel. A Csíkszeredában kiadott Székelyföld szerkesztogárdája is tulajdonképpen hazajött Sepsiszentgyörgyre, hisz a Kárpát-medencében a legnagyobb példányszámban megjeleno és Nyugaton is terjesztett folyóiratnak fomunkatársai és külso munkatársai élnek közöttünk.
A Háromszék szerkesztosége nemsokára Uzonban és Nagybaconban találkozik olvasóival.
,,Örvendetes” jelenség - ismétlem az idézojeles szót, mert a találkozók ténye, igénye valóban szívderíto, írónak, költonek, általában a tollforgató embernek ihletforrás, dokumentálódásához nyersanyag, alkalom az emberi kapcsolatok bensoségesebbé finomításához.
Ha viszont a találkozók surusödésének okát firtatjuk, örömünk egy cseppet ürmösödik, mert - egy jegyzetünkben már utaltunk rá - a találkozók igényét kiváltó okok között ott találjuk azt a társadalmi szorongást, félelmet és bizonytalanságot, amely közösségeinkre rátelepedett. Egyes politikuscsoportok és sajtócsicskásaik kiábrándító viselkedése - tisztelet minden kivételnek -, a lakosság manipulálása, becsapása, a hazudozások tömkelege, akárcsak a diktatúra átkos éveiben, arra sarkallja és ösztönzi az embereket, hogy egymás társaságát, lelki melegét keressék, eligazítást kapjanak az általuk hitelesnek tartott értelmiségiektol és egymástól is.
Tulajdonképpen minden találkozó mélyén megfogalmazva vagy enélkül ez az igény búvik meg.
Köztudott, hisz érezzük, megszenvedjük: a magyarság súlyos erkölcsi válságba került. Ebbe vezetoik, politikusaik és az oket kiszolgáló érdekcsoportosulások, a médiaszolgák vitték bele. Mostanság egyre surubben emlegetik a politikusok mellett az értelmiség felelosségét, amely egyrészt a közömbösségben, másrészt a szekértoló behódolásban, a cinkosságban nyilvánul meg. Mert mit szóljunk azokról, akik képesek közösséget vállalni a balatonoszödi hazugságokkal, a huszonhárommilliózó politikai imposztorokkal, a nemzetrészek kitagadásával, s akik képesek az állampolgárokat kardlapozó, gumibotozó, szétvero társasággal egy húron pendülni? Elviekben mi különbség van az olaszliszkai lincselok és a pesti utcán az ünneploket, kíváncsiskodókat vagy éppen a tüntetoket félig agyonvero brutalitás között?
Hogy a válság milyen méretu, és a kiútkeresés mennyire kétségbeejto, újságírósorsokkal is példázható. Tapasztalt és tehetséges budapesti újságíró levelébol idézek: ,,Szerettem volna például megkérdezni, tudok-e a lapotoknak például interjúkat, egy-egy érdekesebb tudósítást küldeni. Budapesten egyre nehezebb az »életben maradás«. Mindenütt liberális vezetés áll a lapok élén, sok helyütt még a nemzeti oldalon is. Illetve a legnagyobb lapokhoz nem lehet bejutni.”
Finnországban doktoráló barátunk, miután néhány szlovákiai, vajdasági és erdélyi újságot felsorol, amint azok negatívan írnak az autonómiáról, a kisebbségi jogokról, gyulölik a magyarországi polgári oldalt, a következoket írja: ,,Itt most már három hónapja foglalkozom a svéd sajtóval. 150 000 svéd napilap jelenik meg reggelente 300 000 svéd olvasóra. Egy család három-négy lapot is járat. Olyan lapot viszont (megnevez két lapot, az egyik hazai) egyszeruen nem vesznek meg. Itt ugyanis alapveto és megkérdojelezhetetlen tényezo, hogy minden egyes svéd lap a svéd közösségért, és nem pedig ellene dolgozik.”
Nos, ezért is szaporodnak mifelénk a mindenféle találkozók. A kiábrándult emberek tanácsot, fogódzókat, eligazodást keresnek, apránként elfordítják a fejüket a kincstári és magántévék hazug, sok esetben és bizonyos musorfolyamokban a komcsi komisszárok hangján leckézteto figuráktól, és elmennek dr. Nagy Lajos monográfiaszerzo orvossal a lelki, a nemzeti egészségük megorzésérol beszélgetni.
Mi egyelore még nem tartunk a finnországi svédek lapokat és szerzoket elutasító bojkottjának alkalmazásánál, de az ido érik, nem zajtalanul, de félelmesen.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.