
Ki gondolta volna - mondjuk úgy száz esztendovel ezelott -, hogy eljön az az ido is, amikor megkérdojelezik majd nemcsak az ásványi szénnek mint konvencionális energiaforrásnak az értékét, hanem az egykoron virágzó erdovidéki, de általában a hazai szénipar jövojét is. Nem kell félreérteni, nem a szénipar vége, hanem mentése, könnyebb és jövedelmezobb muvelése került most egyfajta dulore.
Visszapillantás
A lignit, a földes barnaszén bányászata gazdag múltra tekint vissza Erdovidéken. Valamikor energiaforrása volt a vasútnak, a környék iparának, így például ezzel muködött idotlen idokig a botfalusi cukorgyár. Csúcstermelését az elore tervezett állami veszteségekkel muködo hazai nemzetgazdaság idoszakában (1958-1989) érte el. A most már másfél évtizednél is idosebb rendszerváltás utáni piacgazdaság feltételei között inkább leáldozott, mint hogy stagnált vagy éppen elorelépett volna. Ezzel párhuzamosan lelassult, megállt a földtani kutatás, az állam már nagyon keveset vagy egyáltalán nem áldoz újabb lignittartalékok feltárására. Elonye, szerencséje csak annak a szénkitermelésnek van, ahol a hidrogeológiai és bányászati kitermelési körülmények nem képeznek számottevo akadályt. Nos, ilyen nemcsak nálunk kevés, hanem Közép-Kelet-Európában is ritka. Ott, ahol a kitermelést semmiképpen sem lehetett kifizetodové tenni, kegyetlen módon felszámolták - így a szomszédos Magyarországon is - még a jobb minoségu szenet adó bányákat is. Vannak, akik a téma hallatán mosolyognak, és legyintenek, lebecsülik ezeknek az energiaforrásoknak a jelentoségét, de pillanatnyilag nehéz volna megjósolni, hogy a 21. század Európájának gazdasági körülményei között milyen sors vár erre a még mindig számottevo készlettel rendelkezo, hagyományos energiaforrásra. Nem nosztalgia az erdovidéki széniparról beszélni, mert ki kell mondani: bár volt olyan periódus, hogy több ezer munkás keresett jó kenyeret ennek révén, s bár volt, lett volna arra lehetoség, Baróton és szukebb vidékén nem született ennek az iparnak nyomában látványos, elvárt változás, építkezés, megvalósítás.
Barót határában 1839-ben, éppen 168 esztendovel ezelott egy kovácsmester kezdte meg a kitermelést, és ezzel a Nagyájban kiaknázott szénnel kezdte muködését az erdofülei vashámor. A nagybani kitermelést 1872-ben indította az Erdovidéki Bányaegylet Rt., és a trianoni változásig átlagos évi 30-40 000 tonnás termelést valósított meg. A köpeci bányászat centenáriumának esztendejében, 1972-ben évi egymillió tonna szén került kereskedelmi forgalomba. Gazdasági és pártpolitikai változást hozott a hazai 1989-es rendszerváltozás, amikor végleg búcsút kellett mondani a veszteségekkel muködo szénbányászatnak. Az erdovidéki szénbányák össztermelése az 1989-ben kiaknázott 1,1 millió tonnáról 1990-ben félmillióra, 2003-ban évi 370 000 tonnára esett. Jelenleg a valamikori virágzó szénipar egyetlen külfejtése maradt meg Felsorákos határában. Hogy számot vethessünk, mekkora aránnyal bír az erdovidéki szénmedence a Székelyföld viszonylatában, arról két szám beszél: a Székelyföldön 250, ebbol Erdovidéken 120 millió tonna tartalékot tartanak nyilván.
Önellátás
felcímmel adott hírt arról a hazai román sajtó, hogy a futést és a meleg vizet szolgáltató mamut hoközpontok megkísérelnék szénkitermelések átvételét, melynek nyomán könynyebben és olcsóbban hozzájuthatnának a szénhez, esetünkben a lignithez. Így esett szó, és helyi határozat született arról, hogy a brassói hoeromu átvenné a baróti bányakitermeléstol a felsorákosi külszíni szénfejtést, amely jelen pillanatban a ploiesti-i Szénbányászati Rt.-hez tartozik. A brassói tanács megpróbált erre kormányhatározatot szerezni. A szóban forgó hoeromu szénszükségletének ugyanis felét éppen a felsorákosi kitermelésbol biztosíthatná. Felesleges lépésektol szabadulna meg az energiatermelo: versenytárgyalásoktól, ipari jellegu érdekegyeztetésektol, a nyersanyag beszerzési költségeitol, az áfától. Arra gondoltak, hogy így talán jövedelmezobb pályázatokhoz juthatnának, pótjövedelemre tehetnének szert abból az eléggé jó minoségu kavicsból és folyami homokból, amit jelen pillanatban is fejtenek és értékesítenek a felsorákosi bányában. A brassói hoközpont téli szénszükséglete 600 000 tonna. A felsorákosi fejtés már csak azért is kecsegteto lenne számunkra, mert aránylag közel van Brassóhoz, az arra tartó vasút ágostonfalvi állomásához, kapacitása pedig a hoeromu szükségletének mintegy felét tudná biztosítani!
Három lehetoség
A hírrel kapcsolatosan megkerestük Fehér Zoltánt, a baróti bányakitermelés mérnök-igazgatóját, aki elmondta, tud a szándékról, de hivatalos tárgyalásokra eddig még semmilyen szinten nem került sor. Sajnos, a Kárpátokon kívüli övezet szénbányáit muködteto ploiesti-i részvénytársaság, amelyhez az erdovidéki kitermelés is tartozik, meg fog szunni, utolsó szénbányája Juguron a felszámolás küszöbén áll.
- Számunkra három alternatíva mutatkozik egyelore - tájékoztatott Fehér mérnök. - Ha a bányaügyi minisztérium keretében maradunk, akkor menthetetlenül a Târgu Jiu központtal muködo Olténia Lignittársasághoz kapcsolnának. A második út egy nagyon jól meggondolt és jövedelmezo privatizáció volna. Ez egyelore még csak elgondolás. A brassói változat sikerérol most még nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni, miként egyelore a két illetékes minisztérium véleményét sem ismerjük. Köztudott, hogy az erdovidéki szenet szárazon kell kibányászni, annak nem szabad vízhez jutnia. Valamikor a köpeci darabos szénnel közlekedtek a mozdonyok. Erre ma is szükség van. Nagyobb mennyiséget igényel ebbol például Kovászna, Bodzaforduló, Szentkeresztbánya.
A bányamunkások körében egyelore még nagy a csend, sokan csak találgatnak, féltik kenyerüket, Erdovidék utolsó szénbányáját, kevés reményt fuznek a jobbhoz, a régiek pedig ,,elbúsulják a múltat”. Rosszkor, nagyon rosszkor köszöntött be Erdovidékre éppen az uniós csatlakozás küszöbén a sokakat sújtó, munkanélküliséget tápláló jelenség. Azok pedig, akiknek igazán fáj Erdovidék jövoje - választott vezetoinknek?, hisz nap mint nap szó esik élo régiók alakításáról - és akik igazán józanul mérik fel a helyzetet - csak gondoljuk -, új iparágakról, jövedelmezobbekrol álmodnak.
Valljuk meg - bár véges az emberi élet, hosszú lesz a harc, nem minden a helyi választott elöljáróinktól függ, mert ebben a hazában mások is igazgatják az eljövendo régiók sorsát -, bátrabban, sok munkával és küzdelemmel kell itt megtervezni a közeljövot, a mi jövonket.
Kisgyörgy Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.