Hogy miért?

A csontváz miatt, ami állandóan kizuhan a cseh demokrácia ,,szekrényéből". Nyilván, olvasóink már tudják, a diszkriminatív jellegű Benes-dekrétumokról van szó, amelyeket Csehország és Szlovákia, noha különváltak, mai napig nem vontak vissza. Éspedig főként azért nem — a csehek esetében elsősorban nem heveny nacionalista büszkeség és beidegződések továbbéléséről van szó —, mert attól félnek, hogy épp az említett alapjogi charta elfogadása lehetőséget teremthetne a második világháború végén elüldözött szudétanémetek (és magyarok) számára, hogy visszaköveteljék elkobzott javaikat. Ezeket a népcsoportokat ugyanis éppen a Benes-dekrétumok alapján távolították el szülőföldjükről, és rabolták ki őket. (Nem, egyáltalán nem brutálisan durva ez a kifejezés, ez történt…) A változások után a polgárjogi harcosként ismert Havel elnökben, főként az elején, volt némi hajlandóság valamilyen formában kiegyezni a németekkel és a magyarokkal az esetleges kárpótlások ügyében. Bele is bukott. Utóda, Václav Klaus teljesen egyértelművé tette, hogy amíg ő az elnök, Csehország nem akar és nem is fog fizetni. Ezért, ha nem mentesítik az alapjogi charta kitételei alól, Prága soha nem írja alá a Lisszaboni Szerződést. Érdekeit felismerve Szlovákia azonnal lelkesen csatlakozott a cseh elképzeléshez.

Az unió illetékes vezetői pedig igen kényelmetlen helyzetbe kerültek. Teljesen világos ugyanis, hogy az alapjogi charta — a maga nemében jogi remekmű — szellemével nem fér össze a Benes-dekrétumokban világosan megfogalmazott kirekesztés és diszkrimináció, egyes népcsoportok kollektív elítélése és bűnösnek nyilvánítása. Az elmúlt, gyászos emlékű korszak szóhasználatával élve, a csehek és a szlovákok egyszerűen lemaradtak egy brosúrával. Az unió vezetőinek most főhet a fejük, mint a legfőbb bölcseknek Tóth Árpád A habókos apród balladája című versében, ha engednek, precedenst teremtve, lavinát indíthatnak el. Azt már a szlovák nyelvtörvény megítélése mutatta, hogy ódzkodnak beleszólni az államok belügyeibe, de a Benes-dekrétumok esetében döntés elé kerülnek. Itt is van, persze, egérút, az unió egyes vezetői szerint csupán annyit kellene leszögezni, hogy a chartának nincs visszamenőleges hatálya. Ebbe félő, hogy Németország nem menne bele, hiszen újabb bonyodalmakat indíthatna el, a szudétanémetek pedig, teljesen joggal, kárpótlást várnak Prágától, hiszen őket a háború befejeződése után — kirabolták, és elüldözték szülőföldjüktől. A kocka el van vetve…