
Megjegyzések a Lear királyról
l. A történet
A lányai által kisemmizett, koldusbotra juttatott és kényszeru helyzetébe beleorülo király történetét Shakespeare egy kelta legendából meríthette, a történet szerepel a középkor híres gyujteményében, a Gesta Romanorumban, reneszánsz kori népszeruségérol Az elöljárók tüköre (1586) tanúskodik, s elofordul Spenser Tündérkirálynojében is. Ismert volt egy korabeli színpadi változata is: a Lear király. Shakespeare drámáját nyilván ez is ösztönözte, nyomtatásban eloször 1608-ban jelent meg, bemutatója 1606 karácsonyán lehetett a királyi udvarban. Az elso fóliókiadás - amelynek szövege több helyen eltér az 1608-as kvarto-szövegtol - 1623-ban jelent meg. A történetnek Shakespeare elott egyetlen változata sem volt tragikus. A király sehol sem orült meg, nem bolyongott számkivetve a viharban, s számuzött híve sem követte ot. Már a korabeli kritikusok feltették a dráma szempontjából centrális kérdést: mi szükség volt minderre, és miért kapcsolta össze Shakespeare Lear történetét a Glosterével?! Sokan elhibázottnak érezték ezt a különben mesterien kibontott szálat, tehertételnek, csak a XIX. század elején ismeri fel Schlegel, hogy ez mintegy tükörtörténete a Learének, hiszen ha a király ,,…egyedül szenvedne lányai miatt, a benyomás az o magánszerencsétlensége iránti hatalmas együttérzésünkre korlátozódna. De két ilyen hallatlan eset, amely egy idoben játszódik le, azt a hatást kelti, hogy az erkölcsi világban nagy változás állt be. A kép óriásivá válik, s olyan rémülettel tölt el bennünket, amelyet arra a gondolatra éreznénk, hogy az égitestek egy napon letérhetnek kijelölt pályájukról.”
Bocsárdi László víziója a kettos, mintegy egymást tükrözo tragédia felmutatására épül, a Leart alakító Nemes Levente tragédiáját mintegy aláhúzza a Komíves Mihály alakította s a történet során megvakíttatott Gloster sorsa.
Amikor tragédiájuk beteljesedése után találkoznak, Gloster már vak, Lear pedig orült. Érdekes, hogy az egymást erosíto kettos tragédiát Shakespeare utókora sem akarta elfogadni, 1681-ben Nahum Tate átdolgozásában mutatták be a tragédiát, o önkényesen beleszövi a drámába Edmund és Cordelia szerelmi kapcsolatát, s ebben a változatban Edgar és Alban megmenti Leart, aki élve marad, átadja Edmundnak és a szintén megmenekülo Cordeliának a hatalmat, s visszavonulva elmélkedéssel tölti az idot. Ez a ,,boldog végre” épülo átirat több mint másfél századon át volt musoron, az eredetihez csak 1838-ban térnek vissza, ekkoriban magyar színpadokon is feltunik Lear - csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy 1843-ban Kecskeméten Petofi játszta a bolondot (!) -, Jakab István és Vajda Péter fordításában játszták foként vidéki magyar színpadokon. Vörösmarty hatalmas ereju fordítása, amelyet Arany ,,igazított át”, 1856-ban jelent meg. A huszadik században Kosztolányi Dezso és Füst Milán, majd Mészöly Dezso is lefordította. Bocsárdi eloadásában Vörösmarty szövegét keveri néhol a könnyedebb hangvételu Mészöly-változattal…
2. Tükörképek
Bocsárdi spektákulumának középpontjában Lear tragédiája áll, Nemes Levente alakítása minden várakozást felülmúlóan mesterien kidolgozott, sokszínu, indulatos és megrendíto. A felívelo színészi pálya csúcsa. Feudális uralkodóként ismerjük meg, aki pillanatnyi szeszélybol úgy dönt, visszavonul, és lányaira hagyja birodalmát. Lear makacs, önfeju, nem ismer kíméletet, nem turi, ha ellentmondanak neki, lányai hízelkedését elhiszi, legkisebb lányát, aki képtelen túlzott szeretetét szavakban kifejezni, kitagadja, Kent grófját, egyetlen igaz hívét számuzi, csak azért, mert indulatosan próbálja meg döntésének visszavonására bírni. Szabó Tibor álruhában, szerzetesként tér vissza, s Lear másik hívével, a bolonddal együtt - akit Bicskei Zsuzsanna sajnálatos balesete miatt az eloadásba bámulatosan beilleszkedo B. Fülöp Erzsébet alakít - végig a király mellett marad. Ha Kent megpróbálja óvni a királyt, a bolond megpróbálja bizarr meséivel ,,felébreszteni”, tragikus tévedésére figyelmeztetni… Szabó alakítása a huségre épül, megrendült felismerései mintegy erosítik Lear tragédiáját, s azt mutatják, hogy ,,kizökkent az ido” - egy másik Shakespeare-dráma nagy felismerését idelopva -, s összeomlott az erkölcsi világrend. A színész, akit alakításról alakításra volt alkalmunk figyelni az elmúlt tíz-tizenkét évben, bámulatosan képes más és más arcát mutatni, soha nem régi fogásaiból építkezik, szerepeit bámulatos lélektani hitelességgel építi fel. B. Fülöp Erzsébet a bolond szerepében brillírozik. Fantasztikus, hogy napok alatt képes volt felépíteni pucki szerepét, és képes volt beilleszkedni a Bocsárdi-féle spektákulumba, amelyik most is - noha lélektanilag kidolgozott, bravúrosan felépített szerepekkel brillírozik - nagy hatást helyez a sajátságos koreográfiára. A bolond mozgása, mimikája, orültnek ható, de mély felismerésekre alapozó monológjai, versikéi, tanmeséi mintegy tükröt tartanak Lear elé. Igen, megbolydult a világ, összeomlott az erkölcsi rend, s Lear sorsa ebben a világban korántsem elszigetelt, végül is a bolond szerint - aki az eloadás végén az egyik legzseniálisabb, minuciózusan kidolgozott jelenetben eltemeti a halott leányát feltámasztani képtelen, megrendült Leart - elkerülhette volna sorsát, ha éberebb, ha nem dol be két nagyobb lánya hízelkedésének.
Ez is roppant izgalmas kérdés, hiszen a D. Albu Annamária által alakított Goneril, a nagylány szövege még Shakespeare hasonló, versbe áthajló vallomásai közül is kiemelkedik, s a nézo csak Learrel együtt, fordulatról fordulatra döbben rá arra, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, még az ellenkezoje sem az, hazugság az egész, amely önzésre, haszonlesésre épül. Ezek a tükörképek - az egyik jelenet mintegy a másik tükre, mint említettük, eroteljesen a Lear sorsával párhuzamosan pörgo Gloster-történetben mutatkoznak meg, aki szintén saját jóhiszemuségének s fia cselszövésének áldozata. Komíves Mihály pályájának csúcsa ez az alakítás. (Nagy elégtétellel írjuk le ezt, hiszen évtizedek óta követjük nyomon Komíves sikerekben, fiaskókban bovelkedo pályáját.) Szinte hihetetlen - akárcsak Nemes Levente esetében - az az indulat s az az ero, amellyel fölépíti szerepét. Ahogyan jóhiszemuen dol be fia hízelkedéseinek, s utána már nincs megállás, elsodorják, maguk alá temetik az események, s megvakítva, mintegy Lear különös, tragikus alteregójaként bolyong, s vakon nem ismeri fel megtagadott, hozzá huséges fiát... Megrendült, hosszú búcsúzása zátonyra futott életétol felerosíti Lear tragédiáját, megmutatva a kelta történet kulisszái mögé rejtett, de állandóan fel-felparázsló s a kornak, Shakespeare saját korának szóló felismerést, valami elromlott, végérvényesen elromlott a világban, ahol a ,,jók” vereségre ítéltetnek, ahol a haszonlesés, a karrierizmus, az önzés dominál, a hazugság uralg, s a nemes, idealista lelkek eleve vereségre ítéltetnek.
Bocsárdi víziója az elso rész végén teljesedik ki, egyetlen hatalmas, megrendíto képbe foglalva az erkölcsi felismerést - hogy kizökkent az ido, megbomlott az erkölcsi világrend -, a második rész már fragmentáltabb, noha jelenetrol jelenetre mélyíti el a felismeréseket, de csak az utolsó, a lányát feltámasztani képtelen s véle eltemetkezo Lear tragikus jelenetében villan fel utoljára, mintegy keretbe foglalva a tragédiát.
A töredezett, egymást értelmezo és kiteljesíto jelenetek során tárul fel viszont a maga démonikusságában hátborzongató összeesküvés, melynek mozgatója és foszereploje a Pálffy Tibor által mesterien alakított fattyú, Edmund, Gloster törvénytelen fia, aki Lear mindkét ,,rossz” lányának elcsavarva a fejét, gátlástalanul és ördögi céltudatossággal tör a hatalomra, s szándékait a Váta Loránd által sokszínuen alakított féltestvére, Edgar, Gloster törvényes fia keresztezi. Váta és Pálffy, mint az elmúlt években annyiszor, most is mesteri párost alkot. Alakításaik a legutolsó mozdulatig pontosan és nagy önfegyelemmel felépített koreográfiája közös jeleneteikben dominál, mutatva, hogy Bocsárdi két kiváló képességu ,,neveltje” hova is jutott az évek során, alakításról alakításra dolgozva ki sajátos testszínházát. Náluk a mozgás a szöveg tükre, hihetetlen feszültség alakul ki így, mozgásuk mintegy ellenpontozza szavaikat, hiszen ezúttal két valóban zseniális Shakespeare-szereprol lévén szó, szövegeik is nagyon fontosak.
3. A tragikus vég
Kisemmizettségét eloször képtelen lévén feldolgozni, Edgar is megorül, s így, orülten találkozik a már szintén megbomlott agyú, Kent és a bolond kíséretében vándorló Learrel, aki fölismeri benne a rokon lelket. Nemes Levente alakítása itt is, ezekben a jelenetekben válik fönségessé és megrendítové. A kíméletlen, ellentmondást nem turo, autokrata zsarnok esendo, bomlott agyú apává való átalakulása Nemes Levente nem mindennapi beleérzo képességét dicséri, valami hasonló, bizarrabb átváltozásnak nemrég a Godot-ban is tanúi lehettünk, a shakespeare-i szöveg viszont mintegy aláhúzza ezt az orületbe való kényszeru menekülést. Nemes Learje felfogja, hogy önerobol képtelen kievickélni ama gödörbol, melybe jóhiszemusége, hiszékenysége miatt jutott. Képtelen elviselni azt is, hogy lányai szeretete álságos színlelés volt, s itt tér vissza kitagadott lányához, Cordeliához, akinek elvesztését már képtelen feldolgozni. Nemes Levente sikerekben, nagy és kevésbé megoldott szerepekben oly gazdag pályafutásának nagyjelenete a már emlegetett utolsó, amikor orületébol kijózanodva, megrendülten próbálja feltámasztani imádott leányát, de csak különbözo pozíciókban ,,megtámasztani” tudja, s itt jut el, már ép elmével, tragédiája mélyére, nem tud és nem is akar ebben a hamis világban élni tovább, a bolond temeti el, halott leánya mellé, bizarr vigyorral szögezve rájuk a képzelt koporsó fedelét, s egy szál vörös rózsát dobva a ,,sírra”, zokogásba átcsapó vigyorral menekül…
Említettünk már néhány valóban nagy alakítást, de szólnunk kell még a három lányról. D. Albu Annamária elsodróan alakítja a kíméletlen, céljaiért mindenkin átgázoló Gonerilt, Gajzágó Zsuzsanna Reganja méltó ikerpárja a gonoszságban, a céltudatos rosszaságban. O is mindenre képes a hatalomért, s mindent el is veszít. Kicsid Gizella Cordeliája hozzájuk, az öntelt némberekhez képest légies jelenség, mintegy elorevetíti sorsát. A három vo közül Diószegi Attila az aljas Cornwald, míg Mátray László a környezete és felesége lealjasodására fokozatosan rádöbbeno Alban szerepében nyújt meggyozo alakítást, Veress László, Cordelia megmentoje csak egy villanásra van jelen, míg Oswald, Goneril haszonleso, intrikus udvarnoka szerepében Nagy Alfréd jeleskedik.
Mint említettük, a tömegjelenetek fantasztikus kidolgozottságukkal lepnek meg, ez az elso rész végén éri el a csúcspontját, a második rész fragmentáltsága miatt már képtelen - a sokat emlegetett utolsó jelenetet kivéve - ezt elérni. De Bocsárdi pályájának így is fontos állomása a Lear, a dráma és a címszereplo intenzitása helyenként olyan fölfokozott, hogy a nézo egyszeruen képtelen kitérni…
Bogdán László