Világfigyel?: Éljen a szabad Québec!

2006. december 5., kedd, Archívum 2003–2007

De Gaulle köszöntötte ekképpen kanadai látogatása alkalmával a második világháború után a québeci franciákat, és indította el a francia szeparatista mozgalmat a tartományban.
A kanadai szövetségi parlament 2006. november 19-én nagy szavazattöbbséggel elismerte és kimondta a francia kultúrájú Québec nemzet státusát, 266 igen szavazat mellett 16 honatya ellenezte a nemzetté min?sítés törvényesítését.
Kanada 1969 óta kétnyelv?, többkultúrájú szövetségi államként határozta meg önmagát. Az indián ?slakók nemzeti státusa is elismert, annak ellenére, hogy az ?slakos nyelvet a legutóbbi felmérés alapján mindössze 72 885 krí indián beszéli, az inuktitut nyelvet 29 010, és az ojibwa a krível együtt másfél százezer kanadai állampolgár által beszélt nyelv.
Kanada lakossága a legfrissebb becslések szerint 32 millió, ebb?l nem egészen hétmillió francia, s ezek 85,5 százaléka Québec tartományban él. A szövetségi állam egészén belül az angol lakosság 29,17, francia 23,02, skót 14,03, ír 12,90, német 9,25, indián 3,38 százalék.
Az Egyesült Államok közelsége, a két állam közötti kapcsolatrendszer az angol nyelv és kultúra terjedésének kedvez. Ezért Kanada etnikai-nemzeti önazonosságát az Egyesült Államokkal szemben határozta meg, s a kanadai francia lakosság nemzetként való elismerése azért történelmi jelent?ség?, mert egyrészt a québeci francia szeparatista törekvéseket gyengíti, és a szövetségi állam keretébe helyezi, másrészt a francia nyelv és kultúra meg?rzésének lehet?ségét és hatékonyságát kínálja az elangolosodással szemben.
Az egyenrangú angol és francia nemzet státus Kanada egységének meg?rzését hivatott fenntartani.
A szövetségi parlament mostani döntése nem csupán belpolitikai jelent?ség?. Különösen nem az a kelet-európai térség és Románia számára, amennyiben a magyarság képes lesz a kanadai példát az erdélyi területi autonómiával összekapcsolni.
Románia ugyanis autonómiákkal máris annyira körülbástyázott, ha a moldvai gagauz autonóm területet is figyelembe vesszük, s ha napirenden tudjuk tartani a finnországi svédek, a belgiumi flamandok, vallonok, illetve az itt él? németek autonómiáit, hogy az eddig megszokott európai példákat több m?köd? autonómiával egészíthetjük ki.
Ezekhez társítható Traian B?sescu szándéka és általában a román nemzetegyesítési törekvések, amelyek keretében milliók számára óhajtanak román állampolgárságot biztosítani. Ha viszont mi, magyarok nem figyelünk fel, és nem tudjuk ellensúlyozni ezeket a folyamatokat, könnyen arra ébredhetünk, hogy a székelyföldi autonómia helyett Timok-völgyi (Szerbia, Bulgária) és moldovai románoknak készítjük el? az erdélyi szálláshelyeket, hiszen jószerével azt sem tudjuk, hogy pillanatnyilag például hány Pruton túli vendég tartózkodik ebben a térségben.
A kanadai franciák nemzetté válása számunkra elvi és erkölcsi szempontból egy­aránt jelent?s lépés, mert tompítja és elhallgattatja a folytonos hivatkozást a központosított berendezkedés? Francia­országra, amely európai vonatkozásban az autonóm törekvések egyik akadályozója volt.
Québec példa arra, hogy igenis, etnikai alapon lehet autonómiát alkotni. Québec mérce és magasság kell hogy legyen a Kárpát-medencei elszakított magyar nemzetrészek számára. Ha az etnikai alapú autonómia valakik számára nem kedves, a területi autonómia fogalmának használata is megteszi. Ezen semmi se múljék. (A québeci nem francia nyelv? és kultúrájú lakosságnak is megvannak a jogai, Kanada hivatalos nyelve az angol és a francia, amelyet a társadalmi berendezkedés egész skáláján lehet használni.)
Természetesen, a magyarság autonómiatörekvéseinek megvalósításához magyar érzelm? és nem idegen szív? magyarországi politikai képviseletre volna szükség, és nem ,,az autonómiát nem kérik, és nem adják” Gyurcsány-féle vállvonogatásra.
A kolozsvári Babe?-Bolyai körül kerekedett szégyenletes botránynak a magyar nyelv? egyetemi feliratozásokon túlmen?en a magyar karok sorsának rendezéséhez kell eljutnia. Még szerencse, hogy a magyar európai parlamenti képvisel?k révén Brüsszelben hatékony érdekképviselet alakult ki, amely némileg tompíthatja a magyar kormányzati és balliberális árulást.
Kolozsváron dr. Hantz Péter és dr. Kovács Lehel kirúgása és ennek indoklása olyan alantas és veszélyes nacionalista indulatok és folyamatok kibontakozására utal, amelyeknek csak nemzeti összefogással és a téma globalizált megjelenítésével lehet gátat vetni.
Amennyiben a szlovákiai példákra is hivatkozunk, ahol már oda jutottak, hogy a költségvetési leosztásokat a települések tengerszint fölötti magasságához kötik - hisz a magyarok az ország déli részében, síkvidéken laknak -, a kolozsvári magyar feliratok elleni kicsinyes és alantas indulatok tobzódása jelzi, hogy az uniós csatlakozás nem oldja meg a kisebbségi kérdést, ahogyan ezt egyesek Budapesten prédikálják.
A térségben most kialakult helyzetnek annak a tisztázására is alkalmasnak kell lennie, hogy köztünk, magyarok között ki alkalmas arra, hogy ügyeinket képviselje.
A csendes kiközösítés is jó út lehet a bajok elhárítására.
Szóval: Vive Québec libre! Éljen a szabad Québec!
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-12-05: Archívum 2003–2007 - :

Belföldi hírek

2006-12-05: Archívum 2003–2007 - :

Világfigyel?: Magyar tükör