
1.
Székely Panzió Gorgován
A Duna-deltában voltunk. A középso - Sulina - folyamágon a Gorgova nevu, lipovánok és magyarok (!) lakta településen, a Szabó Lászlóék panziójában szálltunk meg. Többes számban szólok róluk, mert az apa, idos Szabó László és fia, ifjabbik Szabó László tizennégy évvel ezelott közösen vásároltak a lipován faluban egy telket a rajta lévo öreg házzal, majd építkezni kezdtek. Ok voltak Gorgován a Sulina folyamág legutolsó, autóval is megközelítheto településén az elso magyarok. Nekik, az elso székelyföldi fecskéknek, illetve darvaknak köszönheto, hogy Gorgován pillanatnyilag négy magyar vállalkozó épített és üzemeltet panziót, s nyári szezonban a település lakosságának mintegy harmada magyar. Erdélyi, magyarországi vagy felvidéki.
Id. Szabó László,
a halfogó mester
Mi többnyire a Gorgováról motorcsónakkal gyorsan és könnyen megközelítheto, hajózható csatornákon, a Sontea és az Olguta nevu vizeken horgásztunk. Mehettünk volna máshová is, a hatalmas kiterjedésu Furtuna tóra, a Vacaru Mare, Vacaru Mic csatornákra, az Ó-Duna nagy M betujének valamelyikére, de ennek semmi értelme sem volt, mert a csuka félelmetesen harapott, s Sontea ontotta a halat.
Ennél nagyobb élmény csak az volt, hogy kilométereken át a parti horgászok, a csónakból pergeto halfogók több mint fele magyarul ugratta egymást.
Idos Szabó Lászlótól, régi deltai ismerosömtol kérdeztem is, hogy magyar ügyben mi a helyzet, mit jelentsen ez az invázió?
Sz. L.: Megvettük ezt a telket. Egy öreg ház volt az udvaron. Építettünk melléje egy emeletes házat és bungalókat is. Ezután következett a panzió épülete. Apránként berendezkedtünk.
Hat évvel ezelott hoztuk le és állítottuk fel a székely kaput. Mikor eloször látták a lipovánok, keresztet vetettek. Háromnyelvu felirat van rajta. Isten hozott! Utána ugyanez a lipovánok nyelvén, oroszul, majd harmadikként az országos többség nyelvén: románul. Ok itt kisebbségben vannak.
Amikor Gorgova tele van turistákkal, a magyarok száma a százat meghaladja. Máskülönben a településnek mintegy háromszáz lakosa van.
Mi voltunk itt az elso magyarok. Utánunk a csíkszeredaiak építettek itt házat, most már 25-30 ház is van a magyarok kezén. Magyarországról is vannak, például Oláh Béla Bajáról vagy Molnár Laci Budapestrol, akinek szép, nagy, panziószeru háza van. Fogadnak vendégeket is. Jönnek ide Magyarországról híres horgászok: Zákonyi Botond, Bokor Karcsi, Hamar Ferenc, aki világbajnok is volt. Kálomista Gábor, a producer is filmezett itt.
Kálomista, mikor itt volt, a stégen mártogatott süllore. A stéget a parttal egy három méteres palló kötötte össze. Azon a szakaszon mártogatott. A süllo rávágott a csalira. Kálomista kiabált: megvan! Ne, mekkora hal!
Odamentem, hogy segítsek. Tartotta, ahogy tudta a halat, de a horog kipattant a süllo csontos szájából. Kálomista odavágta a botját a pallóhoz, s olyant mondott, amit nem bír meg a nyomdafesték.
Mérgelodött. A víz átlátszó volt, s én észrevettem, hogy a süllo bebújt a parti kövezés két sziklája közé. Beléptem a vízbe, két kézzel megfogtam a hal derekát, s felmutattam.
Négy és fél kilós fogassüllo volt!
Ifjabbik Szabó László,
a mesterhorgász
Mi ifjabbik Szabó László panziójában szálltunk meg. Társaim sepsiszentgyörgyi fiatalok, akik eloször jártak a Duna-deltában. Ahhoz képest, és egyáltalán, az egyhetes kikapcsolódás, illetve bekapcsolódás után gyönyöru fogással büszkélkedhettek. Ifjabbik Szabó kiváló horgász. Több országos bajnokságon vett részt ilyen-olyan helyezéssel. Szakértelme meglátszik a panzió melléképületeinek kiképzésében is. Külön tágas pavilon áll a horgászok rendelkezésére, ahol az irdatlan mennyiségu horgászcucc helyet kap. Ugyancsak külön pavilonban történik a halpucolás. Hatalmas kerek asztal, sokféle pikkelyezo szerszám, boncoló és filézo kések, boséges folyóvíz, elokészített nejlonzacskók a hal csomagolásához - minden van itt, ami a táborozást kellemessé teszi.
Én, akárcsak idos Szabó László, mintegy négy évtizede járom, többnyire rendszeresen a Duna-deltát. Kiváló horgászok társaságában is. De ifjabbik Szabótól ennyi esztendo után is volt - van -, amit tanulni. Tudását, tapasztalatait, a halfogó cseleket nem rejti véka alá. Ifjabb barátaim egy hét alatt kiváló szakképzésben részesültek. Szabóék ugyanis nem csak barátságos elméleti felkészítot tartanak, hanem elkísérnek a halfogó helyszínekre, elkészítik a felszerelést.
Át lehet járni a Chilia-ágra is. Ezt mi is megtettük - fejtegeti ifjabbik Szabó László. A határmenti vizeken ugyanis a tilalom nem kéthónapos, hanem csak egy. Mi szeretjük betartani a szabályokat, s amíg tilalom van, addig itt nem horgászunk. Az idén eloször engedték meg tilalmi ido alatt is a csuka horgászatát. Szóval a Chilián egy hónappal hamarabb felszabadul a horgászat.
Mi nyomon követjük a halfogás esélyeit is. Ha olyan a vízállás és az idojárás, mi beszéljük le a vendégeinket arról, hogy a deltába jöjjenek. Tavasszal akkora volt a vízállás, hogy a szomszéd, az udvarán hajkurászta a pontyokat. A kert sarkában a kerítésnél megszorította oket, egy kosárral megborította, s úgy fogta ki a halakat. A tavaszi nagy árvíz sok jót is tett. A deltában lévo halmennyiséget egyenletesen elosztotta. Nemcsak itt, Gorgova környékén, hanem mindenütt.
A legnagyobb ponty itt egy huszonkét kilós példány volt. Harcsát fogtak tizennyolc kilósat is magyarországi horgászok.
Csukafogó helyek
Ifj. Szabó László: A csukával nem tudom, mi történt az idén, de rengeteg van. Több mint három hónapja fogjuk a csukát, s még mindig sok van.
A csuka, a nagy a naggyal van együtt. Ha egyet kifogtál, keresheted a társát is, mert ott van. Júliusban egyik nap nem lehetett fogni csukát egyáltalán, s másnap halálra fogtad magad. Ezt senki nem érti, de így van. Nem kellett kicsi hallal, csalihallal foglalkozni. Csak arra kellett vigyázz, hogy ne dobj a fa tetejébe. Ha beleesett a vízbe a kanál, a csuka azonnal elkapta. Az elso méteren, ahogy lehullott. Fantasztikus, hogy mennyi halat lehetett fogni.
Képzeld el, hogy két illeto, aki nem tud horgászni, tisztán blinkerrel 163 darabot fogott egy nap. Mind visszadobták az utolsó darabig.
Horgászni nem tudtak, de sportszeruen viselkedtek. A méretes csukákat visszadobták. Az elején fogtak annyit, amennyit hazavitelre szántak, s akkor a többit dobálták vissza a vízbe.
Annyi csuka volt, hogy a halászoktól nem vették át a halat. Ez akkor volt, amikor olyan nagyon ment a csuka. Egyik reggel szabad voltam - nem volt vendégem -, kimentünk az egyik barátommal, hogy jó nyugodtan csukász-szunk. Másfél, kétkilós, szép csukákat fogtunk. Jön oda hozzánk Oláh Béla, beáll horgászni, s kezdi fogni a csukákat. Egyszer halljuk, hogy a nádasban csörtet valaki. Béla kiált nekik, gyertek át, mert van borom. A lipovánok, ha italról van szó, magyarul is értenek. Béla megkínálta a halászt borral. A csónakban volt legalább 30-40 darab négy- és hatkilós csuka. Akkora dögök voltak, hogy amikor megláttam, elcsodálkoztam, pedig láttam halat eleget. Az történt, hogy a varsából a csuka apraját - a négy kilón aluliakat - kirázták, s csak a négy kilón felülieket tartották meg. Ezt adták be a halátvevonél, s ezt is alig fogadták el.
Másnap azt mondták a kerhánánál - halátvevonél -, hogy nem vesznek át több csukát, mert nem lehet eladni. Akkor a rendesebb lipován kiment a vízre, s az összes varsáját kirázta, s kitette a nádra. A többiek, a lustábbja, nem ment ki, s másnap-harmadnap mesélték a vendégeim, hogy olyan varsákat találtak, amelyek színültig voltak döglött hallal. Töméntelen hal döglött meg.
Apadt egy fél métert a víz, s akkor kezdtük fogni a nagy csukákat. Én fogtam például húsz darab körül három és öt kilósakat. Minden alkalommal fogtam egy-két nagy csukát.
Már az elso pár nap után meguntam a csukafogást.
Volt négy olyan tépésem, hogy a csuka szakított. Ezek hét kilón felüliek lehettek. Megakasztottam, éreztem hogy nagy. Akkor szép lassan megindult a hínár felé, én készültem, hogy megküzdök vele. A csuka úgy csinál, hogy elindul, megy szép lassan, ahogy a nagy hal szokott, s egyszer csak megfutamodik, s akkor nem segít se fék, se semmi, minden szakad.
A harmincas zsinórt úgy eltépi, mint a rongyot. Látja, érzi, hogy baj van. Egy darabig húzza a zsinórt, hogy lám, mi is van itt, ezt megunja, megugrik, s mindent elvisz. Eloször nagyon elegánsan viselkedik, próbál megszabadulni, mindenfelé elmegy, s amikor nem tudja kiköpni, kitépni a szájából, akkor kezd gyertyázni. Kiugrik a vízbol, kitátja a száját, s addig rázza a horgot, amíg, ha nincs jól beakadva, kirázza a szájából. Ezt háromszor-négyszer is megismétli. Ha ez sem megy, akkor van még egy-két aduja. Megkeresi a csónakkötelet, s rátekeredik.
Sylvester Lajos