
Veronka néni 83 éves özvegy - Isten éltesse! -, Uzonban él tágas és takaros polgári házban, pázsitos nagy udvaron, vállalkozóként m?köd? kertész is megirigyelhetné a zöldségeskertet és a virágoskertet. A múltkor begipszelt lábbal, ágyban találtam. Egy öregkori félrelépés miatt törött el a sarokcsontja. Akkori látogatásomkor pezsg? élet volt körülötte. Lánya, veje, unokái s azok gyerekei ülték körbe. De azt is láthattam, érzékelhettem, hogy a lábtörés ellenére nem érheti szó itt sem a ház elejét, se annak belsejét, a zöldséges-, virágoskertet sem, olyan itt minden, mint hajdanában-danában, amikor Veronka néni fürge volt, mint a pereszlen, s annyi házi finomságot beszélt a vendég hasába, s annyi édességet, kedvességet rakott az asztalra, hogy amikor a vendég onnan felállt, félreállt a hasa.
Mostani látogatásom során Veronka nénit egyedül találtam. Újságot olvasott, s örömöt sugárzó arccal mondta: gyönyörködöm az újságban. Nagyon szeretek olvasni. Mindent elolvasok, az utolsó bet?ig. Van, amit többször is.
Örvendezése rövid volt, mert utána az aggódó kérdéseknek kellett helyet csinálni: vajon ma még miért nem jöttek? Mindennap ki szoktak jönni. Mármint a közeli városból a menye, veje, egyik unokája, mert Bella és családja messzire van, messze-messze Magyarhonban.
Aztán észbe kap, eloltja az aggódás lángját, elfújja füstjét, s egy ,,csak nincs valami baj?”-jal zárja a témát. Perdül, mint valaha, hogy hozza a szalonnát, a vereshagymát, a finom kenyeret. Mondom, hogy ebéd után vagyok, most keltem fel az asztal mell?l. De nem tágít, mese nincs, tudhatom, hogy itt enni kell. A szalonna olyan, mint régen, az ? füstöl?jük jó hír?, másoknak is megfüstölik, ha nem kérik, akkor is felajánlja.
- Nézze meg - mondja -, ha egyedül vagyok, úgy fáj a sarokcsontom, hogy alig tudok ráereszkedni. De hallgassa meg, ahogy belépett, megfeledkeztem róla, s úgy járok, mint régen. Na, azért nem úgy, egy kicsit lelassultam. De, nézze meg, a pálinkáról megfeledkeztem. Mit hozzak? Kocsival van-e? Maga vezet-e? Gyengébb köményest, er?sebb körtepálinkát, szilvát, mondja, mit kíván?
És máris beperdül a szobába. Piros masnis üvegben hozza a körtepálinkát, a köményest színér?l, illatáról is meg lehet ismerni.
Hozza a szalonnát is. A hagymát is.
Szabadkozom: fellépésem van, közönség el?tt. Nem fújhatom szembe a hagymaszagot. - Nincs annak szaga! - helyesbít. A pálinka elveri. És legalább nem csókolózik.
Kacag. És aprólékosan kifaggat, hogy van a család. Feleségem, fiam, menyem, vejem s az unoka. Ki hol van, mit csinál?
Ezután következnek az övéi. Az unokák, dédunokák, a meny, a v?, a sorból nem maradhat ki senki.
A szalonna már rég az asztalon. Valóban felséges, olvadna, mint a vaj, de mégis van tartása. És a hagyma is ínyemre való, édesanyám ízeit idéz?. Önfeledten eszem, én is úgy vagyok, mint Veronka néni a lábfájással. Megfeledkezem arról, hogy már ebédeltem. S a hagyma is ropogva hersen a számban. Finom.
Szedel?zködnék, s indulnék. De nem oda, Buda! Addig innen el nem megyek, amíg egy tarisznyányi hagymát fel nem pakol. Szalonnát is vág, jókora darabot melléje. Az udvaron majdnem rám sóz néhány süt?tököt. Tiltakozom. Hogy cipeljem magammal?
- Nem is baj, ha nem fogadja el - s legyint. - Nem a legfinomabb az idén. Ránézésre szép, de a bele taplós. Pedig úgy nézett ki, hogy fajvet?mag volt.
És Veronka néni is megnyalint egy félpohárnyi köményes pálinkát. Az a gyengébb. Koccintunk, indulok, de megfogadtatja vélem, hogy amikor arra járok, el nem kerülöm a házát, mert láthatom, hogy ilyenkor a lábfájás is abbamarad.
A kapuig kísér, és még integet is utánam.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.