
2.
A Duna a leghosszabb európai folyam, 2860 kilométeren át mossa Európa minden szennyesét a fekete-tengeri beömlésig. Ezt szó szerint kell érteni. A két Szabó László - apa és fia -, a gorgovai Székely Panzió üzemeltet?i mesélik, hogy ?k háromféleképpen osztályozzák a háztartási hulladékot: a szerveset komposztálják, és talajjavításra használják. (Tapasztalataim szerint a deltában ?k használnak f?nyírót, s a fél futballpályányi gyep a szárazságtól meggyötört, gyomos, bogáncsos, elhanyagolt környezetben náluk üde zöld, s szárazság idején díszítményként köszönnek rád fehér kalapjukkal a nagy termet? csiperkegombák.) Külön gy?jtik a természetben lebomló hulladékot, és ismét külön raktározzák a le nem bomló szilárd hulladékot, amelyet beszállítanak a delta kapujában lév? nagyváros, Tulcea szeméttelepére.
Szabóék székely kapus családias portája valóságos oázis a duna-deltai szeméttengerben. A másik, a Szent György folyamágon, Alsó-Dunavácon (Dun?v??ul de Jos) a csíki Fülöp András panzióját ismerem. Az ? panziója is a tisztaság és a rend oázisa.
Deltai magyarok tekintélye
Id?s Szabó László meséli, hogy egyik alkalommal éppen szállította a Sulina folyamág 22-es mérföldjér?l Tulceára a hulladékot, s a kompnál elkapták az illegális halkereskedést üldöz? ellen?rök. Ilyen sokféle van, jobb, ha felsorolásukhoz hozzá se kezdünk, mert bizonyosra vehet?, hogy valamelyikük kimarad. Az egyik egyenruhás nekiszegezte a rutinkérdést: mennyi halat szállít?
- Semennyit.
- No, ne vicceljen. Felnyitaná a kocsi rakterét?
- Természetesen.
Az ellen?r meglátta a teletömött zsákokat.
- No, tata, most az egyszer ráfázott! Lássuk csak azoknak a zsákoknak a tartalmát! Oldja csak ki ?ket!
- Oldja ki maga, ha kíváncsi rá, hogy mi van benne - replikázott magabiztosan a horgászmester. Az ellen?r kibogozta a zsákot, s hüledezve látta az üres konzervdobozokat, pillepalackokat, mindenféle szervetlen szemetet. S úgy nézett Szabó Lászlóra, mint akinek nincsen elég sütnivalója. És hívta a társait, akik félbeszakították a halelkobzást, s fejüket csóválva együtt pislogtak ennek a székely csodabogárnak a hulladékcsempészésére.
- No, látják - mondta Szabó -, nem attól az id?s, siránkozó asszonytól kellene elvenniük azt a két pontyot, amelyet a doktor úrnak visz ajándékba, mert az urát kúrálja, hanem ellen?rizniük, hogy a deltában tartózkodók hozzák-e magukkal a szervetlen háztartási hulladékot, mert ha nem, akkor bizonyosan elhagyták valahol, vagy a vízbe dobálták.
Ezért néz úgy ki a delta, ahogy kinéz, s ezért vált Európa szeméttárolójává.
Az ellen?rzésekkel kapcsolatosan Szabó László elmondja, hogy ez nagyon ritka. Van is rendetlenség b?ven. Rend akkor volt, amikor Kiss J. Botond ornitológus a 90-es évek elején megszervezte a Duna-delta Bioszféra Rezervátum ?rzését és felügyeletét. ? a helyi lakosság soraiból válogatta össze a százf?s felfegyverzett delta?rséget, olyan arányban, amilyen a deltai lakosság etnikai összetétele. A nemzetközi rangú tudóst - kés?bb az RMDSZ jelöltjeként államtitkári funkciót is betöltött, s eltávolításakor megbízói azt sem mondták neki rendkívüli deltament? munkájáért, hogy bikkmakk - Vadim Tudor támadta meg a román parlamentben. Azzal gyanúsította, hogy Magyarország Erdély visszahódítására készül, s Kiss J. Botond az Erdélyt elözönl? reguláris magyar hadsereg támadását a Duna-deltából kiindulva, délr?l támogatja, jelent?s román er?ket lekötve.
Némi malíciával jegyzem meg, hogy azóta a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány annyi jó pontot szerzett a Vadim-féléknél, hogy már egyáltalán nem féltik Erdélyt a hatalom mostani pesti birtokosaitól.
Jómagam, aki közel negyven év alatt legalább félszáz alkalommal jártam a Duna-deltában, személyes tapasztalataimra alapozva mondhatom, hogy az ide érkez? vagy rövidebb-hosszabb id?re itt megszálló, megteleped? magyaroknak nagyobb tekintélyük van a helybeli lakosság körében, mint szül?földjükön, ahol néha egymást megfojtanák egy kanál vízben.
Dána és Tánca, a Székely panzió két gorgovai alkalmazottja (Dána a panzió lipován mindenese, Tánca a román szakácsn?je, aki ért magyarul) mondja, hogy mi a falusiak véleménye a deltai magyarokról. Szabóék az igazi respektust ezen az ingoványos területen a tavaszi árvíz idején alapozták meg. A polgármestert?l m?anyag zsákokat kértek, s a település lakosságát rávették a védekezésre. Ifjabbik Szabó László vezette a munkálatokat. Nem csak a zsákokat, a saját pénzén vásárolt áldomási italt is kivitette a töltésekre. Másképp a helybeli férfiak egy része a kocsmában mulatta volna az id?t, vagy kikötötte volna a csónakot a fához az elmozdítható cuccal.
Megmentették a falut.
A süll?, a halak hala
Szabó Laci, miközben fiatal sepsiszentgyörgyi barátaim számára összeszereli a horgászalkalmatosságokat, a süll?r?l tart szemléletes értekezést.
- Mi ismerjük azokat a helyeket, ahová beáll a süll?. Akkor ezeket lehorgásszuk. Hogy ki, az attól függ, hogy apám-e a fürgébb, vagy én érek oda hamarabb. Másnap nincs ott, amit keress, csak harmadnap. A süll? is vándorol. Arrébb áll, elmegy. Keresi a helyeket. A nagy süll?, az már egyedül van, magányos farkas. Olyan, mint egy vadkan. Ezért, ahol találsz egy 70-80 dekás süll?t, ott jön a többi is. Vigyázni kell arra, hogy ne szalasszál, s akkor le tudod halászni abból a régióból az egészet. Az utolsó darabig. Azután mész a következ? helyre, s azt is lehalászod. Utána kezdesz bokrászni s bóklászni.
Tavaly koncentráltan tanyáztak a süll?k. Most az a baj, hogy szétoszlottak. Tavaly a Kavargóban voltak. Idén valami Okostóni a ,,bioszférától” kitalálta azt, hogy hozzanak be hat bárzsa (uszály) követ, s ezt leöntette a Kavargó kell?s közepébe. A víz folyása ott teljesen megváltozott, s a süll?k már nem ott tanyáznak. Van ott hal most is, de nem olyan s?r?ségben, mint tavaly.
Tavaly olyan volt, hogy a legtökéletlenebb ember is 15-20 darabot fogott. Beállítottam a jó helyre, mondtam, hogy oda dobj, s ha nem tudott horgászni, akkor is simán megfogta a tizenöt darabot. Szép süll?ket. De aki jobban tudott horgászni, az negyven darabot is fogott. Naponta. S ez így ment három hétig. Utána bezavarodott a víz, és nem lehetett fogni. Majd amikor letisztult a víz, még két-három hétig ment a süll?. Halálra fogtuk magunkat. Már nem volt, mit kezdenünk vele. Küldtük haza, otthon elpocsékolták. Megtöltöttük a h?t?ládákat.
Ponty a haltartó zsákban
Ifjú Szabó: A ponty is okos - de nem annyira, mint a süll?. A ponty els? reakciója, hogy megkeresi az els? akadót, s beleszalad.
Mindenik hal megharcol az életéért. Sajnálom is ?ket. A ponty olyan gyönyör? ugrásokat produkál, hogy az csodálatos. Másfél méterre is kiugrik a vízb?l.
Fogtam olyan pontyot, öt-hat kilósat, hogy sokkot kapott. Olyan idegközpontot szúrhattam meg, hogy kifeküdt. Semmi ellenállása nem volt, kihúztam a vízb?l, és kész. Mintha megdöglött volna.
A ponty nem tartja a helyet. Mászkál, keresi a kaját. Állandóan megy. Ha egy csapatot ott tudtál tartani az etetéssel, az ott marad. Amikor az élelem elfogyott, akkor a pontycsapat továbbáll. Folyamatosan kell etetni.
A mennyiségek szabályai? Fogni lehet bármennyit. Megtartani naponta öt kilót lehet, vagy pedig egy darabot engedélyeznek, ami meghaladja az öt kilót. Bármilyen halból. Ezek az aktuális szabályok. Aki tíz napig itt ül a deltában, az elméletileg vihet magával 50 kiló halat. Gyakorlatilag piszkálódhatnak. Voltak olyan esetek, hogy az ellen?rök kötekedtek. Sokallták a halat. Mondták az illet?k, hogy egész nyáron itt voltak. Öt kiló hallal menjenek haza? Aztán az ellen?rök látták, hogy nem friss fogás, nem egy nap alatt fogott hal. Le volt fagyasztva.
Ezt is megúsztuk
Duna-deltai útjaink árasztják a kalandokat. Ezek markánsabbja otthon a történetek élményfürd?jének ismétl?d? örvénylésébe kerül.
Ami vélünk idén megesett, az nem horgászkaland volt. Szabó László a Samu néven bejegyzett motorcsónakjával szállított kett?nket a Sulina folyamágon mintegy tíz kilométerre az ott pihen? gépkocsihoz. Négy ember rengeteg cucca volt a Samu hasában. Kormányosunk az indulás után néhány perccel, amint észrevette a felénk tartó nagymerülés? tengerjárót, alighanem valami káromkodásfélét morzsolt el az ajkai között, s inkább megnyugtatón, mint félelemkelt?en jelezte: ez ma megfüröszt minket!
Én, a veszélyt nem sejtve, el?készítettem a digitális fényképez?gépet, hogy a fél futballpályányi tengerjáró hajót fotózzam.
Az hatalmas iramban jött felénk, olyan hullámokat vágva maga után, amelyeknek taraja, mint az óceán vize vihardagály idején, habzón csavarodik a csónak felé. A fotózásra koncentráltam, nem volt bennem félelem. Felfutottunk az els? hullám viszonylag sima hátára. A csónak orra a hullámvölgy fölött a leveg?be került. A hullámvölgy mögött zubogva, habzóan tornyosult a következ? óriáshullám. A csónak orra belehuppant a völgybe, s a víz másodpercek töredéke alatt beborította a csónakot.
Csuromvizesek lettünk mindannyian, s a cucc is. A m?anyag ülés domborulatát azért töltötte ki a víz, hogy az ülepünk se maradhasson szárazon. A rosszul lezárt csomagokat figyeltem, hogy azok megteltek-e vízzel. Megteltek.
Már megnyugtattuk magunkat - majd a parton átöltözünk -, amikor észrevettem, hogy a fényképez?gépet izgalmamban nem zártam le. Csepegett bel?le-róla a víz. Fél óra múltán mondja Öcsi, a társam, hogy az elemeket ki kellett volna vennem.
A gép képerny?je el?bb zavaros vízre emlékeztetett, majd elsötétült. Bosszantott, hogy ha már nem is zártam le a gépet a hajó közeledtével, a kaland után az elemeket azonnal el kellett volna távolítanom, hogy a rövidzárlatot megakadályozzam.
Itthon, miel?tt Köntés Ern? fotószalonját felkerestem volna, többeket megkérdeztem, mi az els? teend?, ha a digitális fényképez?gépbe víz kerül.
Hatvan-hetven százaléka a megkérdezetteknek nem tudta. Többnyire tinédzserkorú fiatalok, egyetemisták mondták, hogy azonnal áramtalanítani kell. És hajszárítóval kiszárítani.
Köntés Ern?, miközben fejcsóválva kezébe vette a gépet, jelezte, hogy beküldi Bukarestbe, esetleg ott tudnak valamit kezdeni vele, valamit babrált a gépen, s meglepetésemre kijelentette: nincs ennek semmi baja.
A deltai horgászat öröménél is kellemesebb hullám borított el.
Sylvester Lajos