
Élesdi muvésztelepen készült alkotások az árkosi Muvelodési Központ által muködtetett Istálló Galériában.
Többszintu hidak jutnak érvényre e tárlat kapcsán. Lássuk a helyszínek közöttit. Élesd, akárcsak Cécke, Izsópallaga és fél Bihar megye, a Zathurecky grófi család területein fekszik. Az árkosi Istálló Galéria és a Báró Szentkereszty Béla leszármazottai tulajdonát képezo Kastély (itt muködik az árkosi Muvelodési Központ) a közeljövoben kerül vissza örökösei gondozásába. Ezen az erdélyi nemesi hídon, mely átível Biharból Háromszékre, teremti meg a Sepsiszentgyörgyön muködo, Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja, az intézmény avatóünnepségén hangoztatott magyar-magyar kulturális kapcsolat egyik kezdeti eseményét. Jelen kiállítást.
A második híd az anyaországi származású kiállítók és az itthoniak közötti, mely változatos átjárhatóságot épp az alkotások révén hoz létre, felsorakozva az 1990 utáni több tucat jelentos híd mellé. S az új hídon sétálva merengjünk el a Kucsora Márta leheletkönnyu, de egyben ólomszürke árnyalatain, nagyméretu aplatizált vászna kapcsán s a Juhász Dóra hasonló méretu 7x5 újszenzibilis, néhol megcsurgatott vörös ,,pipacsán”, vagy a Mondriant idézo, de ,,couleur locale” hatásokat, textúrákat érvényre juttató Bugovits Anikó kisméretu sorozatán, s a szintén nonfiguratív alkotókörbe tartozó Halmi-Horváth István dekoratív térkezelése kapcsán is tunodhetünk. Tovább haladva a hídon, bizonyos közeledést észlelhetünk tárgyi világunk felé a Galambos Éva texturális vagy épp fakturális felületi rácsodálkozásaiban. A fényképezogép objektívjén át s a szerzo szubjektivitásán keresztül. Középre érve, friss, vörös-zöld kiegészíto színpárrá redukált, lükteto ereju zuhataggal állunk szemben: a marosvásárhelyi Balázs Imre Barna festményével. Álmaink kiérzékenyített röntgenképei, rémmaszkjai bámulnak a mélységbol Vértesi Ágnes vászonlevonatairól. És innen már látszanak a hegyeink. A szintén marosvásárhelyi Szász Sándor által megfogalmazottak. Gyurött, súlyos fémhegyek. S a Horváth Krisztián csúcsa. Mely hegyek külso-belso térképeink ékei. Csordultig sérültek. A hídfohöz közeledve puha fák, puha bokrok s füvek közé hasít be a piros háromszög metafizikuma. A Kaszás Rékáé. Itt már emberközelbe értünk. A baróti Incze Mózes klasszikus festoiségu figuratív kompozíciójához s a volt tanítványom, Kovács Lehel (sepsiszentgyörgyi származású) másodlagos, vagy techno-realizmusához. A fotó esetleges komponálása (vágott boka) és túlexponáltsága szigorú vállalása révén. Testközelben a Herman Levente ,,action painting” dokumentum-fotó áttételével, már-már hiperrealista megközelítéses módszerével. Ennek a képnek szaga van. Emberszaga. Ezután már csak enyhén tükrözodhet az op-artos alapú vásznon Hatházi László fotórealista töprengoje. Akár a házigazda Bodoni-Dombi Zsolt misztikusan ábrázolt figurái: ködösítve, tünedezve. Már rég a túlsó parton járunk, amikor Házi áldásként ötvözodni látjuk a giccs különbözo fokozatait Pittmann Zsófi ready-made továbbragozásain, s amikor találkozunk a Konecsny Emoke remekbe öntött, átlátszó EMBER-éve, amorf parafrázisával és tovább magyarázott alul-felül-oldalnézet printjeivel. Itt ido nincs. Még az idoméro is Defect. A házigazda, Bodoni-Dombi Zsolt lettre-ista figyelmezteto vászna megjelenítésében.
Végül hallgassuk meg Keseru Katalin budapesti muvészettörténésznek a most, itt kiállító muvészekre vonatkozó, idenyúló szólánc-hídját, mely feszül alkotó és befogadó között: ,,Elsososrban festok, akik mára olyan képtípusokat dolgoztak ki, melyekben ugyancsak határok nélkül, egybefonódva jelenik meg a 20. századi muvészet mély árkokkal elkülönített nagy iránya is: a figuratív és nonfiguratív, konceptuális és érzéki, ábrázoló és elvont, spirituális és mágikus képi gondolkodás. Kortárs muvészetünkben egyedülálló ez az elementáris képalkotó ero, melyet nem befolyásolnak muvészettörténeti eloítéletek a múlt jelenével kapcsolatban, sem számítások a jelen jövojérol.”
Köszönjük az alkotóknak, a szervezoknek s a vendégeknek mai ünnepünket.
Legyenek járt hidak e muvek.
Elhangzott az árkosi kiállításmegnyitón, 2006. december 2-án.
Üto Gusztáv
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.