Hetek múlva eldől, hogy ki lesz Románia új elnöke. Hogy mi múlhat az elnök személyén, felesleges taglalni. Érdekesebb, hogy a verseny nyitott — bár Traian Băsescu néhány hónapja még biztos befutónak látszott, azóta annyi minden történt, hogy még a balkáni jó isten sem tudhatná megmondani, megmarad-e a Cotroceni-palotában, s ha nem, ki jön helyette.
A jelöltekről vagy jót, vagy semmit, ahogyan általában minden elnökválasztás előtt leírtuk. Ha most is így lenne, itt be is fejezhetnénk, hiszen utólag bevallhatjuk: húsz év alatt jó érzéssel egyetlen jelöltre szavazhattunk: Emil Costantinescura. (És nem is csalódtunk, bár az is igaz, hogy felmorzsolta az örökölt államgépezet, foglya lett a palotának és a háttérből manipuláló titkosszolgálatoknak…) Constantinescut leszámítva minden esetben a rossz és a még rosszabb között választhattunk, hogy itt csak az Iliescu—Vadim, vagy Băsescu—Năstase párost említsük…) Most nincs teljesen így. Egy politológus őszintén elmondta — csak egyetérthetünk vele —, ő annak is örülne, ha Románia új elnöke, egészen egyszerűen, normális ember lenne narcisztikus allűrök, populista demagógia, hazafiúi őrjöngések nélkül, hátát az alkotmánynak vetve kormányozná ezt a jobb sorsra (és elnökre) érdemes országot. Ezért javasolta a jelöltek pszichikai és általában orvosi kivizsgálását is. Megcsappanna a jelöltek száma, ha ez megtörténne. Célozhatnánk megalomániára, grandomániára, szereptévesztésre, populista demagógiára, de minek. Hogy kik is akarnak államfők lenni, láthatja a kedves olvasó a tévé kampányműsoraiban, ha kíváncsi rá. Szerintünk Crin Antonescu liberális elnökjelölt a legvisszafogottabb, ő viselkedik a legtermészetesebben, s neki vannak a legracionálisabb elképzelései a hatalomról és az államfő feladatairól. Tudjuk, olvasóink egy részének maga a liberális is szitokszónak számít a magyarországi média egy részének áldatlan hatása miatt. Kérjük, nem összetéveszteni a román liberális pártot széteső magyar megfelelőjével.
Visszatérve Crin Antonesu valós esélyeire, világos, hogy a magyar választók támogatásával nőhetnének. Azonban erre ― és ez a huszonkettes csapdája ― csak a második fordulóban kerülhetne sor. Félő azonban, hogy be sem jut a második körbe. A román átlagválasztó nem díjazza sem az őszinteséget, sem a visszafogottságot, sem az elegáns fogalmazást, sem a természetes viselkedést.
Bár ne lenne igazunk!…De Băsescu eddigi sikereinek titka is bizonyítja ezt, ő jó érzékkel jött rá arra, hogy a népnek atyára van szüksége, aki állandóan róla gondoskodik. Hány botrányra lesz még szükség, hogy felismerjék, mindez csak szerep?
