Kiscimbora: Anyám könnyu álmot ígér

2006. december 16., szombat, Archívum 2003–2007

(részletek)
Ha én tudtam volna, hogy te vagy Mária!
A megbízatásom így hangzott:
- Te leszel az angyal.
Jónás kapálózott az isteni küldetés ellen; én örömmel vállaltam. Jónásnak az Úr nem ígért frissen sült perecet, mákos kalácsot és töltött káposztát. A kántor úr megveregette a vállam, melyet serkedo szárnyaim bizsergettek.
Karácsony szombatján déltájt anyám csak azt sajnálta: nincs fényképész a faluban, hogy megörökítsen a maradékainknak.
Papírból készített, zizzeno szárnyam volt, és földig hulló, fehér hálóingem. (Az inget minden esztendoben lányos házaktól szereztük, s máig is a fülembe ragadt Tokés néni elutasító válasza, miszerint nem azért varratott a lányának csipkés hálóinget, hogy akkora bakszamarak bújjanak alája.) Kopacra nyírt fejemet rózsaszínu koszorú övezte.
Bizonyos, hogy mennyei látvány lehettem.
- Mintha nem is a földre születtél volna! - mondta anyám az egekre nézve, mint aki ott nekem lakható házat s hozzá édenkertet keres.
Az elismerésre az arcom is kipirosítottam megnyálazott színes papírral, s határozottan éreztem, hogy a készülodésben több az öröm, mint késobb leszen a véghezvitelben.
Délutánonként a szárnyaim ragasztottam a falu egyetlen cipészmesterétol szerzett csirizzel. Odakint hullott a hó, a magasság mintha fehér röpteret készített volna a szállani vágyó léleknek.
- Lám, hogy repülsz? - mondta nagyapám.
- Alacsony helyrol nem bírok felszállni - mondtam, és létra után nézelodtem.
Annak a közepe tájáról, karomat kitárva, rúgtam el magam az urbe.
A búzagazt szemelgeto tyúkok, kacsák közé zuhantam. Míg összeszedelozködtem, akkora kotkodácsolás támadt körülöttem, mintha a hóval együtt valóban az ég küldött volna.
- Idegen szárnyakkal nem lehet repülni - állapította meg nagyapám bölcs komolysággal, majd hozzátette: - Jó lennél madárijesztonek. Tulaj­donképpen ki találta ki ezt a komédiát?
Mondom, hogy okos egyházi emberek.
- Azoknak sincs eszük - füstölgött apó. - Ennyi fáradsággal meg lehet fejni a tehenet, megtámasztani a kerítést, és egyáltalában: hasznos munkát lehetne végezni. Amióta a szárnyaiddal boldogtalankodol, anyádnak nehány veder vizet hozhattál volna, hogy a ház földjét megtapassza. (…)
Valamivel lámpagyújtás után indult útnak a betlehemes csoport.
Tarka társaság voltunk, s foglalkozásra nézve is a leheto legvegyesebbek; királyok, szolgák, angyalok, pásztorok s egy bús apa: Szent József.
Énnekem Piroska járt az eszemben. Ha benéztem a betlehemes ládába, a gyertya halovány fényében Szuz Mária arcáról az o arcának vonásai ragyogtak reám, s töltöttek el jóleso nyugtalansággal.
Elindultunk. Az egyébként szelíd természetu, szunyókálásra hajlamos mezoségi kutyák éktelen csaholással követtek bennünket. Az öltözékünk hergelte oket. Heródes - Lukács Jóskán a tiszteletes asszony elnyutt, kék pongyolája lötyögött; Gáspár királyt, a szabadszájú Rózsa Miklóst valamelyik uradalmi szobalány szoknyája nyugtalanította kamaszingereinek viháncolásában. A szoknyát meg-meglibbentve, csak úgy szórta felénk az obszcén szavakat. ,,De jó Kati-szaga van!” - mondta, s végighempergett a havon, egyik angyalunkat is magával rántva. A bús apa, Újfalussi József, közönséges lepedot csavart magára, a pásztorokon juhbor buzlött, a futár püspöksüvege messze világított. Ha ruházatunk szegényes volt is: a két király fején ott csillogott a díszes papírkorona.
- Indulás! - kaptuk a parancsot a gyermekirtó királytól. - Igyekezzünk a bárókhoz, tudják meg a nagy hírt még vacsora elott.
A nagy hír az volt, hogy megszületett Jézus.
- Keljünk fel, s menjünk el! - lelkendeztem én is, a szárnyaim rebbentve, és lelki szemeimmel Piroska harmatorcáján csüggve. - Mert ha valaki megeloz bennünket a hírrel, az urak a kapukat bezárják, és a kutyákat is eleresztik. (…)
A kántor úrnál a mennyezetig éro, gyönyöruen földíszített karácsonyfa elé állítottuk a betlehemes ládikót. A csákós futár a botjával koppintott, elújságolta, hogy örvendetes szép hírt hallott az éjjel, odakint az ajtó elott Szent József küzdött a kutyákkal, Heródes fennen hangoztatta, hogy minden toppantására ég s föld megrendül, és toppantott is valóban a faggyúszagú, foltos bakancsával, de csillag helyett a bajusza esett le, és ezzel a színpadi vétséggel egyidejuleg én is kiröppentem a való világból. Szárnyaim alatt nem éreztem a spárga szorítását, a gyertyák és csillagszórók az égitestek sebességével suhantak el örömtol repeso szemeim elott. Elfelejtettem, mi végett indultam el otthonról, csak azt tudtam, hogy minden vasárnap elrebegett gyermeki fohászom: add, Uram, engedd, Uram, hogy Piroska engem szeressen - ím, beteljesedett, mert Piroska ott ült kicsi fehér széken a fenyoágak alatt, és reám nevetett. Mint egy elszakadt gyöngysor, úgy pergett rám a kedve, és akkor olyan mozdulatot tettem, mint aki leszakítja a szárnyait, és átadja annak, aki arra született, hogy földön járó emberek csak a tekintetükkel illessék. S bár szöveg és helyzet szerint hallgatnom kellett volna, feléje fordulva énekelni kezdtem.
- Mit akarsz te, fiam? - szólt rám a kántor úr. - Összezavarod az egész istenséget.
Erre a szóra magamhoz tértem, és míg a király bajuszát visszaragasztották, verejtékezo homlokom törölgetve azon vitatkoztam magamban a kántor úrral, hogy a szent estének a szerelem nélkül semmi értelme.
Kifelé menet a szárnyam beleakadt az ajtóba, és leszakadt. A hónom alá vágtam, úgy vittem, mint cigány a törött hegedujét. A dombon - míg a többiek a ládikóban a szamarat és a pálmafát rendezgették, a fából faragott kisdedet a jászolba helyezték - leültem a hóra, s a kántorlak ablakában Piroska arcát kerestem…
Süto András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2006-12-16: Archívum 2003–2007 - :

Kovako: Gyertek velünk!