vágásRiport: Elkábult székely disznó

2006. december 19., kedd, Archívum 2003–2007

Félezernél is több szabálynak kellene megfelelniük mindazoknak, akik állattartással foglalkoznak. A január elsejei uniós kapunyitás olyan mértéku változtatást kíván meg az állattartóktól, ami nem csak követhetetlennek, s így összességében megvalósíthatatlannak látszik, hanem - talán nem túlzás, ha azt állítjuk - a kollektivizálás óta nem tapasztalt átrendezodést is jelent e hagyományokat még mindig szervesen orzo ágazatban. Hiszen - bár nem diktatúrába torkolló ideológiák irányítják - a folyamat gyökereket érint, az állattartás ugyanis Európa eme szegletében valójában nem csupán egy gazdasági ágazat, hanem generációkon átívelo életforma.
Feszültség
Szigorú szabályok, élelmiszer-biztonság, nyomonkövethetoség, fokozott ellenorzés, borsos büntetések - hangzik egyfelol, a hatóság részérol, amely maga is - egész állatorvosi hálózatot beleértve - küszködik a szabályok megismerésével és betar(ta)tásával; átláthatatlan, értelmezhetetlen, betarthatatlan szabályrengeteg, értelmetlen megszorítások, a hagyományok megcsúfolása - mondják, akiket egyszeru állattartókként a leginkább érinteni látszik az uniós csatlakozás. Bármerre is billenjen az igazság mérlege, az tény, hogy épp a háztáji állattenyésztés terén alakult ki az a feszültség, amely az egyszeru embert is ráébreszti a politika által oly üdvösnek ítélt, a globális gazdasági folyamatoknak pedig oly kedvezo csatlakozás hátulütoire. Nem ritka ma már az a megállapítás, hogy cseberbol vederbe esünk - sot, az sem, hogy ilyen körülmények között nem kell nekünk az unió. (Igaz, ezután sem fog megkérdezni senki, akarjuk-e, vagy sem.)
De nézzük, és próbáljuk értelmezni a feszültség két pólusát. Az unió egy olyan államközösség, amelynek kialakulása, és - minden egyéb kinyilatkoztatás ellenére - elsodleges szerepe gazdasági vonatkozású. Abból is annak a fajta makrógazdasági elvnek kíván-kényszerül megfelelni, amely leginkább a globális versenyre épül: ami fejlodik (értsd: egyre gazdagabb lesz), az fennmarad, ami nem, az elvész. Nem egyszeruen a kis- és nagyhalak viadala ez, hanem ezen belül a megállás nincs, a fogyasszunk, hogy többet termelhessünk kényszerusége. Az állattenyésztés vonatkozásában eme elv mentén a legszélsoségesebb megállapítás is közel áll a valósághoz: az uniónak tulajdonképpen egyetlen szarvasmarhára, sertésre, juhra sincs szüksége, hiszen évek óta élelmiszer-túltermeléssel küszködik, és költ rá súlyos milliárd eurókat. Ráadásul az itteni állattartási, termékeloállítási, élelmiszer-biztonsági rendszerek korántsem felelnek meg a tömegtermelés elvárásainak.
A másik póluson a rendszerváltásba belefáradt emberek sokasága, akik többségének - falun mindenképpen - a mindennapi betevo falatot jelenti a pajtában tartott haszonállat, legyen tejelo tehén vagy karácsonyra hizlalt disznó. Mi több, a csarnokba leadott tej, a szomszédnak értékesített hús ellenértékébol vásárol kenyeret, ma már általa nem eloállítható, de a háztartásban szükséges cikkeket, mert sem a szociális háló, sem a bérmunka-lehetoségek nem biztosítanak megfelelo pénzforrást számára. Egy kis túlzással: ma a falusi emberek többsége a tejpénzbol kenyeret, a második disznóból televíziókészüléket vásárol. Az állat becse pedig oly mély tartozéka az életének, hogy Riska nélkül nem is tudná, mit kezdjen magával a hajnali ébredés után. Nem beszélve a disznóvágásról, ami nélkül Székelyföldön elképzelhetetlen a szent ünnep elokészítése.
Vérestál
Pedig sokak szerint idén lesz az utolsó hagyományos disznóvágásos karácsonyunk, jövoben egyetlen disznóhörgés sem verheti fel majd a hajnali csendet. A levágandó állatot ugyanis el kell kábítani, csak azután lehet megadni neki a kegyelemdöfést.
A plasztikus példa megvilágítja egy kicsit azt a mozgásteret, amiben az eddig leírt, feloldhatatlannak látszó feszültség emberi léptéket kaphat: a végletek közötti feszültség pedig oldódni látszik. Az unióban oly fontosnak ítélt állati jólét eloírásaihoz tartozó, vágás elotti kábítás ugyanis nem okoz gondot az állatszereto embereknek. Gondoljunk csak arra, hogy a gazdasszony, aki a legtöbbször veszodött a disznóval, legtöbbször ma sem vállalkozik a vérestál fogására, ez a kisebb gyermekek feladata, mert bizony sajnálja az állatot. Ám azt elképzelni sem tudja, hogy a torra hazatért városi gyermekének ne pakolja fel a legfinomabb falatokat, vagy a két májusi malacból egyet ne szeretteinek neveljen, hizlaljon. Márpedig az új szabályok szerint ezt már nem teheti.
Állománymustra
Az ország közel ötmilliós disznóállományának több mint háromnegyede kisebb-nagyobb háztáji gazdaságokban található. Nincs ez másképpen Háromszéken sem: a közel kilencvenezres állomány alig több mint tíz százaléka található csupán a megye területén lévo három hizlaldában, a többi 67 000 nem kevesebb, mint 23 700 gazdaságban. Vagyis gazdaságonként nem egészen három disznóval számolhatunk. Igaz, most van a csúcsidény, s ha minden egyes gazdaságban egyetlen állatot is szúrnak meg, a létszám több mint egyharmaddal csökken.
A már most bevezetett szabályok azonban nagyon szigorúak, hiszen épp a háztáji gazdaságokban feláldozott állatokra vetették ki az eladási, illetve szállítási tilalmat. Ha elobbi nem is érinti annyira a kistermeloket, utóbbi szabály egyszeruen a családok megszokott életvitelébe rondít bele. Az új rendelkezések vonulata egyébként meglehetosen furcsa, mert közvetlenül valójában nem is szolgálja a tömegforgalmazásnál oly fontos élelmiszer-biztonságot.
Magyarázat
Az illetékesek elsosorban az ismét támadó sertéspestis felszámolásának szükségességével magyarázzák a szigorú szabályokat (az élelmiszer-biztonságot, illetve egyéb gazdaságpolitikai szempontokat már említettük), amely ismét felütötte a fejét Romániában. Igaz, megyénkben csak Bárkányban, ott is egy családi gazdaságban találtak fertozött állatot. De a szabály, az szabály, foként ha egy járványszeruen terjedo betegség felszámolásáról van szó.
Talán az sem érdektelen - s ez szintén a hivatalos számokból derül ki -, hogy a csaknem ötmilliós állomány elenyészo hányada, alig több mint tizenegyezer (2005-ben), illetve négyezer (2006 szeptemberéig) a pestis által érintett egyedek száma. Szintén a hivatalos statisztikák szerint azonban naponta 6-8 új góc jelentkezik. Az ügy pikantériája pedig, hogy Románia épp a sertéshúsexport érdekében kérte az uniót, hogy a védooltásokat leállíthassa (a beoltott állatok húsát ugyanis az unió nem vásárolja fel, bár az minden gond nélkül fogyasztható), ám a 2003-ban bevezetett vakcinastop a betegség újabb megjelenését eredményezte. Húsexportról tehát továbbra sem beszélhetünk, az akció viszont épp karácsony elott rajtol, s év végéig az öt hónap alatti életkorral rendelkezo állományt be kell oltani.
A hagyomány: érték
Ennyi tiltás és szabály után, a mindenféle gazdaságpolitikai, élelmiszer-biztonsági szempont mellett viszont ne feledkezzünk meg az unió fennen hirdetett értékelvuségérol. Aminek a hagyomány tisztelete és megbecsülése talán az egyik legfontosabb összetevoje lehetne. Ez gyakorlatilag azt jelentheti, hogy a disznóvágás - úgy, ahogy azt apáinktól, nagyapáinktól megtanultuk minden ,,körítésével” együtt - bizony védelemre szorulna. És nem csupán a turistalátványosság, hanem a hagyományos életformák, a környezeti változatosság fennmaradása érdekében is. Ez a megközelítés lehetne az a mentoöv, amely a háztáji állattartásra oly végletesen leselkedo feszültséget enyhítheti.
Mert végso soron a modernizáció megállíthatatlan, s vele együtt egy sor emberi érték kerül veszélybe. A haladni a korral törvényszeruség talán most válik igazán vezérelvvé. Most, amikor - az alig néhány évtizede megszenvedett kollektivizálás téves ideológiákra alapuló diktátuma után - egy újabb, sokkal erosebb kényszeruség, az agyonszabályozott, ugyanakkor a piaci verseny kénye-kedvének kitett új világba csöppenünk bele. De a korral haladás elve nem jelentheti az életmód teljes hasonulását. Mert az korántsem modernizációt, hanem meghasonulást jelent.
Ferencz Csaba
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép