
Az autonómialázban forrongó Erdovidék egyik központi települése, Nagybacon vendége volt kedden este a Háromszék. Az Oszi csokor Nyugdíjasklub meghívásának tett eleget szerkesztoségünk, irodalommal, deruvel fuszerezett, jó hangulatú beszélgetés kerekedett, melybol nem hiányoztak a közösséget érinto, érdeklo, a magyarság megmaradását meghatározó kérdések sem.
,,Nem szükséges bizonygatnunk, milyen közösséghez tartozunk, jelenteni jöttünk: egy szekeret húzunk, az is lehet, hogy lóvá tettekkként, becsapottakként. Ez a szekér a mi kis, Kárpát-medencébe elhelyezett lakosságunk szekere” - ezekkel a szavakkal nyitotta meg a találkozót a Háromszék foszerkesztoje, Farkas Árpád. Váry O. Péter nemrég megjelent novelláskötetébol olvasott fel, Farkas Árpád Elek apóról szóló versével ízesítette kisbaconi tanári kihelyezése történetét. Bogdán László verssel és regényrészletével emelte a hangulatot, Sylvester Lajos a róla elnevezett baconi kanyar történetét mesélte el.
Ezt követoen a közönségen volt a sor, hogy véleményt mondjon, és a napokban zajló népszavazás miatt a téma is adott volt. Nem volt szükség hosszas faggatózásra, hamar megnyíltak a jelenlevok. ,,Nagy szükség volt erre a referendumra, és nagyon szívesen szavaztak az emberek. Sajnálatos azonban, hogy az értelmiség félreállt, igen kevesen vállalták fel az ügyet. A fiatalság viszont megmozdult, sokan és lelkesen segítettek, és mi, nyugdíjasok is aktívan részt vettünk. Ha nem próbáljuk meg, nem kezdjük el, mikor lesz belole valami? Ha azt várjuk, hogy az RMDSZ kezdeményezze, lesz-e valaha valami belole? Tizenhét év eltelt, valakinek végre el kellett kezdenie” - vélekedett Bedo Magda.
A nagybaconiak hozzáállásáról beszélt Incze Géza, aki a népszavazást szervezo bizottságnak is tagja volt. A szervezés, mint kiderült, nem volt zökkenomentes, az emberek viszonyulásával is gond volt, sokan nehezen értették meg, mirol van szó. ,,Akadtak, akik úgy tették fel a kérdést: nekem ebbol mi hasznom származik? Jobb lesz, vagy nem, az életem? S minderre bizony nehéz választ adni” - fogalmazott. Azután azonban örvendetes dolog volt, hogy majdminden házban tárt kapukkal fogadták a mozgóurnával érkezoket, az 1500 szavazásra jogosult polgárból 1020-an voksoltak, és alig két-három személy akadt, aki nemmel válaszolt a Székelyföld területi autonómiájáról feltett kérdésre. O is rendkívül fontosnak tartja, hogy településén az igényt egyértelmuen kinyilvánították, úgy vélte, el kellett kezdeni, ha nem fogalmazzák meg, mit akarnak, nem számíthatnak nemzetközi odafigyelésre. ,,Ha lesz valami belole, az is jó, ha nem, akkor sem szabad szégyenkeznünk, mert elkezdtünk valamit. Örvendetes, hogy ennyire sikerült a közösséget megszólítani” - hangsúlyozta.
Sylvester Lajos arra hívta fel a helyiek figyelmét, hogy a mostanihoz hasonló pezsgést csak a megyésítéskor tapasztalt. Akkor a hatalom közelében lévok pont az ellenkezojét akarták (román megyékhez csatolták volna a felosztott Székelyföldet), de a közösség nyomása érvényesült, és a politikum kénytelen volt engedni. ,,Súlya van, ha egy ilyen mozgalom elindul, mert ki szégyenében, ki mert tudja, hogy mit akar, mellé áll” - hangsúlyozta.
Benedek Gyula tanító, aki hét évig az RMDSZ helyi elnöke volt, a kialakult bizonytalan helyzetre hívta fel a figyelmet. Az RMDSZ elveszítette a kapcsolatot a közösséggel, Csapó lemondása után bizonytalanná vált az SZNT helyzete. Mindez az embereket is bizonytalanná tette, és nincs olyan szervezet, amely a falun élokkel tartaná a kapcsolatot. O hívta fel a figyelmet arra, hogy Bacon tanácsa az elsok között fogadta el az autonómiareferendumról szóló határozatot. Ezt annak idején a prefektus megtámadta, és elveszítették a pert. ,,Odaállunk az ügy mellé, érezzük, hogy szükséges, de reménytelennek találjuk. Amíg központi szinten keményen fel nem vetik, törvényes úton nem követelik, nincs esély az autonómiára. Minden országban a parlament adta meg ezt” - fejtette ki véleményét.
,,Meggyozodésem, ha az RMDSZ egyszer kikerül a kormányból, egész biztos, huséges társa lesz a Székely Nemzeti Tanácsnak, és akkor lehet majd a legtöbbet és a legkönnyebben megvalósítani. Akkor igazi nemzeti összefogás lehet majd” - vélekedett Kusztos Vilmos. Incze Géza következo hozzászólásából kiderült, bizony sokan félnek még, némelyek emiatt nem voltak hajlandóak szavazni. Akadt, aki nem engedte, hogy neve felkerüljön a listára, más az állását féltette. ,,Nincs rettenetesebb, mint mikor közösségivé válik a félelem. Ezt kellene oszlatni egymás között” - mondotta Farkas Árpád. Bogdán László felvetette, az RMDSZ legnagyobb bunének tekintheto, hogy Románia regionális felosztásakor nem állt ki amellett, hogy a székelyföldi megyék külön régiót alkossanak. Ha ez akkor másképp alakul, ma már nem távlati célként beszélnénk az autonómiáról.
Bardócz Csaba, Nagybacon polgármestere egyértelmuen leszögezte, az erdovidékiek akarják az autonómiát, ha a népszavazást Székelyföld más részein is megszervezik, hasonlóak lesznek az eredmények. Véleménye szerint egységesen kell fellépni, a politizálás, a különféle szervezetek megjelenése azonban megosztja a közösséget. ,,Ha van akarat, összetartás, eredményt lehet elérni” - vélekedett. Bardócz István röviden és tömören fogalmazott, Vörösmarty szavait idézte: ,,Tenni, tenni kell! Mi ezt próbáltuk”.
A kissé RMDSZ-ellenessé váló hangulatban többen a polgármester védelmére siettek, megfogalmazták, Bardócz Csaba, annak ellenére, hogy a szövetség színeiben nyerte meg a községvezetoi tisztséget, támogatta a referendum megszervezését. Zsigmond László szintén a megosztás ellen érvelt, kifejtette: számba kell venni, milyen árat fizetne a közösség a parlamenti képviselet elvesztéséért. Összefogásra van szükség - mondotta, és kiemelte, o RMDSZ-es, de az autonómiát akarja. Farkas Árpád a múlt század eleji román politikusok példáját hozta fel, akik a budapesti parlamentben ki tudták harcolni a népüket megilleto jogokat. Meglátása szerint ugyanez lenne a mai magyar politikusok feladata, a megszerzett tisztségek keveset jelentenek a romániai magyarságnak, ha le kell mondania az ot megilleto jogokról.
A politizálástól, a reménytol és reménytelenségtol terhes hangulatot a nyugdíjasklub dalkörének rövid musora oldotta, virággal, jelképes ajándékokkal kívántak jó munkát szerkesztoségünknek.
Farkas Réka