Ilyenkor, november elején, amikor az utolsó aranyló levelek hullnak a lábaink elé, amikor köd fészkel az ágak között, vagy épp pehely-pillangók játszadoznak az arcunk előtt, ilyenkor indulnak el végtelennek tűnő gyászos sorok fehér, sárga, lila krizantémcsokrokkal, mécsesekkel és gyertyákkal a kezükben, szívükben pedig milliónyi emlékkel telten a temetők sírhantjai felé.
Mindannyian elindulunk, mert mindnyájunknak vannak eltávozottaink, halott szüleink, testvéreink, élettársaink, jó barátaink, gyerekeink vagy unokáink, akik, ha nem is az esztendő minden napján, de e napon különösen ,,halk hangosan" szólnak hozzánk, hívnak és várnak bennünket.
Ilyenkor egy megfordított (film)képsor, amolyan, a múlt végtelenje felé haladó időutazás-képzelet is elindul bennem, és egy olyan érzés kerít hatalmába, mintha mozdulatlanul ülnék egy biztosnak, biztonságosnak látszó ponton, az Élet és a Halál felezővonalánál, a Világ és a Temető határküszöbén.
És innen, e pontról van alkalmam, adott az az abszurdnak tűnő lehetőségem, hogy végignézhetem, átvehetem üzenetüket, fogadhatom köszönésüket, és visszaköszönhetek mindazon végtelen sorokban előttem elvonulóknak, akik a kezdetektől mostanig már átlépték azt a bizonyos küszöböt, amelyen most ülök.
Így vonulnak el lelki szemeim előtt és jönnek be életembe, otthonomba nemcsak azok, akik a családomhoz, felmenőimhez, szeretteimhez, ismerőseim köréhez tartoztak, hanem mindazok a régmúlt idők nagy gondolkodó szellemei, hősei, mártírjai, a jóért, az igazért, a szabadságért vérüket áldozó vagy rőzsemáglyalángon megégetett ismeretlen ismerőseim is, akik átadták nekem szellemi örökségüket, akiknek köszönhetően vagyok, aki vagyok még itt, ezen a küszöbön.
Végtelen sorok, végeérhetetlen emlékek, sorsok sokasága. Oda is, vissza is.
Mert nemcsak azok fogjuk, vesszük és visszük az üzeneteket, az Üzenetet, akik virággal a kezünkben a temetők kapui felé haladunk, hanem mindazok is, akik már ,,ott" vannak. Üzennek nekünk láthatatlan, de nagyon is érezhető!, szellemi hullámhosszokon. Üzennek a Temetőkön át, e nagy-nagy lélekbankon, lélekcsatornán át.
Üzenik a végtelen sorokban előttünk elmenők a végtelen sorokban elmenőknek, hogy a küzdelmeink, harcaink, véráldozataink nem hiábavalóak. Azok a magvetések, amelyek tízszer annyit, százszor annyit, ezerannyit hoznak majd a majdani aratónak. És hogy a szeretet magját kell elvetni, amely az év minden évszakában, minden napján vethető.
Halottak napján is, végtelen sorokban…
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
