Hajnalonta néha rorátéra mentünk. Degedt sötétben, csikorgó hidegben vagy vattaszer? ködben a templomba. Pilinkél? havazásban, fagyott sárban. Harangzúgásos vagy disznóvisításos hajnalokon, mikor égre világított a disznóperzselés szalmalángja. A süvít? szelet angyalszárnysuhogásnak hallottam. A templom óriási fehér mikulásként, fején piros sipkával várt, míg édesapám kezét fogva mentünk a templom felé. A szikrázó csillagokat a tejút porának néztem. A Nagy Göncöl szekerét bámultam, amint éppen karácsonyfákat szállít. A Kis Göncöl meg az ajándékokat viszi. Számoltam, hogy még hányat kell aludnom, míg jön a Mikulás, majd az angyal. A templomban az ég? gyertyák illata már a karácsonyt sejtette. A hajnali szán cseng?je angyali csegetty?hanggal keveredett fülemben. Mire az adventi ájtatosságból hazaértünk édesapámmal, otthon már jó meleg csapott meg. A templom korai h?vöséhez, a reggel harapós hidegéhez képest jól esett. És vártunk, és számoltunk. Megrajzolt leveleinket elküldtük, és vártuk a csodát. Az iskolában els? osztályban már rebesgették, hogy nem is az angyal hozza a karácsonyfát, de jobb volt hinni a csodában. Mert minden évben jött az angyal. Hozta a karácsonyfát, rajta a piros almát, ezüst diót, szaloncukrot. Hozta az ajándékokat. Hozta a fából készült tolltartót, a kulccsal felcsavarozható korcsolyát, amivel aztán letépettük a bakancs talpát. A bakancsot, amit disznózsírral itattunk át, mégis ronggyá ázott az olvadozó hóban.
Abban az évben szerdára esett karácsony szombatja. Szerdán volt a vallásóra. A plébános úr, Ádám Imre engedékenyen hazaengedett, hadd készüljünk otthon az ünnepre. És ekkor jött a baj. Mikor hazaértem, a kapu be volt zárva. Bemásztam a tetején. Mikor beléptem a házba, szüleim kínosan mosolyogva fogadtak. Nagyban folyt a karácsonyfa öltöztetése. Nem akartam elhinni, hogy nem igaz a mese.
Hányszor csalatkoztam azután az addig igaznak hitt dolgokban? És hányszor csalatkoztam meg azóta hitemben? Pedig hinni jó. Hinni a csodát. Milyen jó volna most is, csillagszórós gyertyafényes karácsonyfa alatt hinni a meséket!
Kuti János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.