Ma ünnepeljük a reformáció napját annak tiszteletére, hogy Luther Márton 1517-ben e napon tűzte ki a wittenbergi vártemplom kapujára az egyház megreformálását célzó kilencvenöt pontját.
A modern világ e napot tartja az újkor kezdetének is. A másik nagy reformátor születésének fél évezredes évfordulója alkalmával az idei esztendőt Kálvin-évvé nyilvánították. A magyar reformátusoknak ezen kívül is volt okuk az ünneplésre, hiszen május 22-én Debrecenben megszületett az egységes magyar református egyház alkotmánya. A reformáció napját úrvacsoraosztással ünneplik, az azt megelőző hét nagyhét. Sepsiszentgyörgyön a hetet Kálvin-hétté nyilvánították, s az imahéthez hasonlóan a protestáns templomokban vendéglelkipásztorok hirdettek igét, a reformációhoz kapcsolódó előadásokat tartottak. A megyeszékhelyi evangélikusok mára időzítették az orgonaszentelést, s az egyházfő hirdet igét. A kézdi-orbai református egyházmegye közös ünnepet szervezett mára Kézdivásárhelyre. A reformáció nem a római katolikus egyház, hanem annak emberi tévelygései ellen folyt. Csupán a protestáns egyházak megalakulásáról szokás beszélni, de a reformáció a római katolikus egyházban is reformokat követelt, tehát a teljes keresztény világot pozitívan érintette. A reformáció folyamat, mely közel ötszáz éve kezdődött, s tart, míg a világ világ lesz, nem áll le, mert — Kálvin szavával élve — szükség van a szüntelen reformációra, arra, hogy mindig az eredeti eszméhez igazítsuk magunkat. A reformáció tehát példa, ezt kellene átvennie a politikumnak is, hogy ne a szüntelen csatározás jellemezze, hanem az építkezés.
