Karácsony: A téli tárlat

2006. december 23., szombat, Archívum 2003–2007

Ez a decemberi, spontánul összeálló seregszemle - most nem voltak hívójelek, kötelez? témák, feladatok! - több szempontból is meglepetés. El?ször is üde sokféleségével t?nik ki. Kísérletezések, hagyományosabb m?vek egyként jelen vannak, mutatva, hogy a szentgyörgyi és kézdivásárhelyi m?helyekben komoly munka folyik. Méltó a figyelmünkre. Azáltal, hogy ez a kiállítás nem törekszik egységességre, teret ad mindenfajta elképzelésnek, törekvésnek, mutatja azt is - és ez a legfontosabb érdeme, tanulsága is akár! -, hogy mi is történik jelenleg a megyében él? m?vészek stúdióiban. Mindenki azt folytatja, amit elkezdett, több-kevesebb kitartással, elkötelezettséggel, elhivatottsággal, szorgalommal. Vannak egészen kivételes m?vek is, kapásból itt most Vinczeffy László nagyméret? festményeit emelnénk ki, amelyek megmunkálásukkal is, témájukkal is elgondolkodtatnak. Az anyag ambiciózus megmunkálásán túl Vinczeffy kibontakozó életm?vében egyre inkább megfigyelhet?k bizonyos horrorisztikus elemek, amelyek ,,az éj rémjáró szakában” (Orbán Ottó) kísértik a m?vészt. Csak egy nagyszabású reprezentatív tárlat mutathatná meg, hogy az elmúlt években, évtizedekben mennyire koncentráltan és tudatosan építkezett a m?vész. A mesterek közül Kosztándi Jen? festményei t?nnek ki, komor kobaltkékbe játszó falusi házak sorakoznak, mellettük B. Kosztándi Katalin fehér havas és szívszorítóan gyönyör? erd?részlete - ó, havas erd?k némasága - fenséges nyugalmával t?nik ki.
De hogy rögtön váltsunk, kimondottan izgalmas Selyem Katalin négyes sorozata (T?z, Víz, Föld, Leveg?), a maga szelíd pasztellszíneivel az elemeknek hódol, míg például Péter Alpár hat kisméret? kockából összeálló indián meséje a Nagy Indiántörténet relikviáiból, jelképeib?l építkezik - dacosan vonzóan, felejthetetlenül.
A kísérletez? m?vek közül hatásos Albert Levente ikerképe, egy meztelen emberi alak szögesdrótok vagy inkább szegekb?l összeeszkábált rácsok el?tt, a huszonegyedik századi ember végtelen kiszolgáltatottságát sugallva.
Kiss Béla akvarellje tobzódó s mégis valami ?si nyugalmat árasztó színeivel t?nik ki, még V. Bodoni Zsuzsa cirkusza, akárha egy elmesélhet? cirkuszi történet, légtornászával és bohócával a cirkusz sejtelmes világára utal. A kép el?terében egy rejtélyes dobókocka, mintha a végzet üzenete lenne? Mert mi is a véletlen?
A szobrászok közül Petrovits István Kós Károly-domborm?vét emelnénk ki s természetesen Kovács Géza kisméret?, er?s atmoszférát árasztó vasszobrait. Vetró András A nagy mutatvány folytatódik cím? m?vével van jelen, a lovon ül? hölgy a végtelenbe száguld, de bármikor leeeshet. Szép és kifejez? Vet­ró Plugor Sándort ábrázoló, bennünk, ismer?seiben óhatatlanul is emlékeket ébreszt? kisszobra… Vargha Mihályt újabban a fa érdekli, Dávid-szobra is megérne egy misét a maga égre tör?, a lehetetlent kísért? alakzatával.
S most még a festményekr?l: Milóssy Mária angyala elképeszt?en gyönyör?, hódolat a közelg? ünnep el?tt. Különös színekben tob­zódik M. Péter János bizarr cím? festménye: Értelmetlen egy ösvényre vesztegetned az életed, ha annak nincsen szíve… Különös hangulatú Deák Barna triptichonja, az Elveszett utak, a vereségeket idézve fel, az életünket végigkísér?, nyomasztóan kísért? vereségeket, veszteségeket, akárcsak más megoldásokkal Daczó Enik? Ready made cím? sorozata. Itt egy utazás maradványai, képei, relikviái jelenít?dnek meg: egy biciklikerék, egy elveszített csésze, az elhullajtott, magunk mögött hagyott, elveszített tárgyak sodró melankóliája.
A sz?ttesekre is ki kell térnünk legalább korunk szkizofrén távirati stílusában: ifj. Kosztándi Katalin applikált fehér textíliája borzongató nyugalmat áraszt, míg Deák M. Ria Csigavonala valami olyasmit villant fel, amire mindig is vágyakozunk.
A piktúrák közül érdekes Simó Enik? Amorf formák cím? sorozata, Balázs István nonfiguratív, különös színekben tobzódó képei, s meglepetés, legalábbis számomra, Üt? Gusztáv harsány színekkel megelevenített tisztása is… Színfolt a tárlaton Lenkefi Deák Réka t?zzománca, Köll? Margit Állhatatos madár cím? festménye például (amely címével ellentétben állhatatlan elvágyódást sugall), vagy Faluvégi Tünde színes, rendkívül megejt? kompozíciója…
Két különös m?vészt hagytunk a végére. Gotthárd Veronika Ádozatok-ja korunk nagy témájáról, a környezetr?l beszél megejt?en, egy fészek, egy tojás, amelyre számtalan veszély leselkedik, míg Sárosi Csaba itt kiállított munkái bizonyos rezignációról tanúskodnak, noha a Hány teled jöhet még? nyomasztó kérdését jól ellenpontozzák a megnyugtató színek. Izgalmasabb viszont, s egész világát, mint csöpp a tengert, képes megidézni. A vihar cím? festménye egy hullámok között hánykolódó hajót ábrázol, amelynek fedélzetén a veszélyek dacára mégis szeretnénk jelen lenni…
Bogdán László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép