,,Zsákot hord hátán az ido - morzsát koldul a feledésnek” - üzeni távoli századokból W. Shakespeare. Azon kapom magam, hogy egy ideje ,,idomorzsákat” gyujtögetek. A morzsákban ritmusok, hangok, gesztusok, tekintetek, szavak, fel-felvillanó helyzetek, különös sorsok.
*
Megküzdött sorsával hitelesített szavait hallgatom Bustya Dezso református lelkésznek. Börtönbe zárva is szerethet az ember, koldusként is lehet boldog...
*
Sepsiszéki Nagy Balázs, miután felbecsülhetetlen értékeket tett le néprajzkutatóként a muvelodéstörténet asztalára, ismét beült a padba tanulni. ,,A tanár” Kakas Zoltán, a megsebzett természet makacsul következetes gyógyítója. Az osztályterem egy pad, valahol az Erzsébet-park fái között...
*
Kétségbeesett gyermekhang. Sérült kis állatot óva-védve szalad Szabolcs és Szilárd a doktor bácsihoz. Kétségbeesett felnotthang. Kelemen Laci segélykiáltása, amellyel az eltört csoru gólya sorsát világgá kiáltotta.
*
Lakásunkban színekbe és formákba rejtett, megmagyarázhatatlan nyugalmat árasztó festményen a Szent József-plébániatemplom látható. Alkotója - o ajándékozta nekem - a mérnök-tanár, volt iskolaigazgató Németh Éva. Láttam egyre fáradtabban érkezni szentmisére, és onnan frissen, fiatalosan távozni - botra támaszkodva is. Ez lenne a kép titka?
*
Az erdélyi népi próza nagyasszonyaként búcsúztatta a Háromszékben Albert Erno Nagy Olgát. Nyitott sírjánál kikívánkozott belolem Kányádi Sándor versének néhány sora: ,,...jó barátom az a forrás, biztatott, s én hittel hittem, hogy sikerül az aratóknak egy csillagot kimerítenem”. A mi dolgunk - a forrást tisztán tartani.
*
A színházalapítás nagy kalandja elso - örökifjú - noszereplojének, Kudelász Ildikó Pro Urbe-díjas muvésznonek a születésnapja. Józsa Zsuzsa a Háromszéktol érkezik. Kezében sütemény, virág, diktafon és... egy üveg pezsgo. Az eloszobában kórus énekli a köszönto dalt. A kétszemélyes kórus: Zsuzsa meg én. O a szöveget tudta, én meg a dallamot. Mint egy vándorkomédiás csapatban valamikor. De akárcsak Petofi vándorszínész komédiás barátai, szívbol fújtuk mi is...
*
A színház udvarán megszólít a szabómester, emlékszem-e arra, hogy valamikor azt mondtam, ha a nézotéren egy ember ül, azt sem szabad becsapni. Emlékszem. Kiegészítem: Gyergyóremetén a Mesekalákát minden falunapon várta egy ütött-kopott tornácon egy magányos néni. Ott, akkor A KOMÉDIA MINDIG CSAK ÉRTE TÖRTÉNT. Idén a tornác üres volt. O (is) megismételhetetlen. Egy szín a mi játékunkból is eltunt... Porzsolt Dénes szabómester nem felejtette el a valamikori beszélgetést. Kevés kell az embernek ahhoz, hogy hasznosnak érezze magát.
*
Ülök a nézotéren. Bicskei Zsuzsa ír dalt énekel. Milyen csodaszerekkel hangszerelte, nem tudom, de ennyi is elég lenne, hogy érdekeljen az eloadás, amelyben ez a dal elhangzott.
*
’56-ról gyermeknek beszélni szinte lehetetlen. De volt az ’56-os politikai foglyoknak egy alkalmi kiállításuk, ahol Papp B. Mihály olyan csodatükröt tartott elém, amelybe belenézve, hogy, hogy nem, egyszerre a rácsok mögött találtam magam. Puskás Attila szüleihez írt levelezolapján a betuk gondos megformálása bátorító üzenetet sejtet. Reményt sugároz. Börtönbol. Akárcsak egy népballadában. Jancsó Csaba színesen, nevetve mesélte el a konzervdobozból készült kis kés izgalmas történetét. Játékba oldva, mesévé szelídítve a megélt sorsokat, helyzeteket, a gyermek élvezni fogja.... talán egyszer megérti...
*
Legrégibb idoktol a Háromszéknek - családostól - olvasója vagyok. Megérdemelten kapott rangos kitüntetést a lap, ahol a fiúk-lányok olyan jól teszik a dolgukat, hogy még én sem tudom elrontani...
*
Évtizedekig komédiáztunk együtt, aztán sorsunk egy ideje külön-külön alakult, hogy ismét egy ünnepi eloadásban találkozzunk. Akkor csodálkoztunk egymásra. Pontosabban én a másik háromra: Milyen szépen beszélik a magyar nyelvet. Titkos belso energiákat sejteto, képi megjeleníto erovel, szuggesztíven. Ismét meggyozodtem, anyanyelvünk csak annak engedelmeskedik, akinek az értelem tisztasága és az erkölcsi felelosségvállalás aranyfedezete hitelesíti a beszédét. Ezt éreztem pályatársaimat, Krizsovánszky Szidóniát, Darvas Lászlót és Gazda Zoltánt hallgatva.
*
Templom elott tolókocsiban félszeg ember. Mellette a földön pléhdoboz. Bele-belepottyan egy-egy pénzdarab. Nem látja, nem hallja. Odalopózom. Igaza volt a tiszteletesnek. A koldus is lehet boldog. Ölében nyitott könyv. A zakatoló utcazajban verset olvas...
László Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.