Erdovidéken az egyik Kakukk-hegy alatti faluban volt dolgom, méghozzá olyan, hogy a polgármestert is fel kellett keresnem, aki régi ismerosöm és jó barátom.
Csodálatos ido volt, lábszárközépig éro, frissen esett, puha hópaplan takart mindent, a kékello hegyek koszorúja bekeretezte a mesebeli falvakat, s olyan szép volt a kép, hogy még az ég is kitakarózott, hogy a nap láthassa a tájat.
A polgármester is jól ébredt, a barátságosan meleg irodában gyakorlott mozdulattal nyitotta meg a szekrényt, formás üveget emelt ki, s a poharakat is maga rakta ki a tálcára.
Beszélgettünk.
Egyszer, dél felé mondom, hogy ejsze el kéne indulni Dobóba, s túltenni magunkat a feladaton, mert...
...igaz is - egészítette ki a be nem fejezett mondatot a polgármester, mert a végén úgy járunk, mint a dobói asszonyok.
- Mert azok hogy jártak? - pattant ki belolem a kíváncsiskodó kérdés.
- A dobói férfiak ilyen téli idoben is erdoltek. Erosen hideg volt, s a dobói asszony, amint az urát hajnalban ellátta, s az elment az erdore, még visszabújt a paplan alá. Reggel, amikor felkelt, akkor vette észre, hogy kinn csattogó fagy hasogatja a jeget. Megijedt, hogy mi lesz az erdon az o emberével. Átment a szomszédasszonyhoz, s mondja, hogy jaj, komaasszony, mi lesz ezekkel a mi embereinkkel, megveszi oket az isten hidege. Hát észrevette-e, hogy milyen csattogó fagy van kinn?
- Éppen az jár az eszemben, hogy mi lesz velük - aggodalmaskodott a komaasszony is.
- És addig bucsálódtak s búsultak, hogy a komaasszony észre sem vette, s elovette a pálinkásüveget a szekrénybol, csurrantott belole a poharakba, s mondta is elszontyolodva: ejsze megihatnánk egy pohárkával az egészségükre.
Megitták.
A másodikat is.
A szomszédasszony megoldotta a fejkendot, s az arca is kiforrósodott a nagy aggodalomtól.
Aztán ismét elszopogattak egy-egy pohárkával.
S egyszer, dél felé azt mondja a komaasszony a komaasszonynak: na, nézd meg, milyen jól megereszkedett az ido. Ejsze nem esik bajuk.
Azóta mondják nálunk, hogy megereszkedett, mint a dobói asszonyoknak az ido.
- Akkor hát induljunk - mondtam -, mert hanem csakugyan úgy járunk, mint a dobói asszonyok.
Dolgunk végeztével elbúcsúztunk, hazamentünk, s én, amilyen vagyok, megírtam ezt a kedves történetet. Még a falu nevét sem cseréltem ki, mint most, s a polgármesterét is beleírtam. Szép, fényképes írás volt, a legjobb polgármesteri bizonyítvány.
Úgy tavasz felé dolgom akadt Dobóban. Valami ünnepségen kellett részt vennem. Egyszerre érkeztünk a polgármesterrel a helyszínre.
És amitol féltünk, bekövetkezett.
A dobói asszonyok nekiestek a polgármesterüknek. A falu és a községközpont között amúgy is örökös vita van hol emiatt, hol amiatt. Az újságcikk olaj volt erre a tuzre. Lett is annak akkora lángja, hogy akkor hiába próbáltam viccel, humorral elfojtani.
A dobói asszonyok lármáztak, rikoltoztak: Szégyentelen, aki maga! Majd megereszkedik magának is az ido! Mit gondol maga, hogy még egyszer hagyjuk, hogy a nyakunkra üljön? Ne búsuljon, lesz még választás Dobóban! Majd akkor nézze meg, hogy megereszkedett-e az ido!
A dobói asszonyok története után sok ido telt el. Valahányszor találkoztam a polgármesterrel, mindig az volt az elso kérdésem: hogy vannak a dobói asszonyok?
Nagyon kedvesek - mondta az egykori polgármester. Kibékültünk.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.