
Csöngetnek. Az ajtó elott két prikulics várakozik. Már találkoztunk, mondják, én is biccentek, és mások számára bizonyára érthetetlen elozékenységgel szélesre tárom elottük az ajtót. Ha valakinél prikulics csönget, az kivételes esemény, megtiszteltetés. Mialatt megfordítom a kulcsot a zárban, ezek máris berontanak a lakásba. Foglaljanak helyet, mondanám, illetve foglaljatok helyet, mivel prikulicsokat már termetüknél fogva is tegezni illik. De ezek eltuntek, máris elrejtoztek valahová: mégis minden ravaszságuk ellenére bosszantóan türelmetlenek. Nemsokára magától kinyílik egy fiók, s az egyik prikulics, név szerint Hlebena kidugja a fejét, s fél fülével hevesen integet a konyha felé. Ezzel a fiók magától becsukódik. Vagyis, ahogy egy közönséges halandó mondaná, a prikulics magára csukja a fiókot. A másik prikulics, név szerint Szemikurkán a konyhában tevékenykedik. Éppen egy kicsi zsírosbödönt vonszol elo a kamara legmélyérol, onnan, ahol a keményre fagyott zsírokat tartják. Szólj, ha éhes vagy, mondom, oszt keverek valamit. Oh, nem vagyok éhes, mondja Szemikurkán, viszont szeretném, ha kölcsönadnád nekem ezt a kicsi bödönt. A benne levo zsírt természetesen meghagyom. Jól van, mondom, a zsír marad, oszt viheted. Hlebena, a másik a karosszékben ül átvetett lábbal. Egy könyvet lapozgat. Egész jó könyv, mondja, csak kár, hogy loptad. Vagy téged úgy hívnak, hogy Ref. Koll. Könyvtár? Kikölcsönöztem, mondom, oszt nem adtam vissza. Hlebena fölpattan a karfára. Csak vicceltem. Nem errol van szó. Van neked egy ócska, ócska vasalódeszkád. Rajzszögekkel ráerosített, perzselt vászonnal. Van, mondom, oszt mi van vele? Nos, mondja Hlebena, ha levesszük róla azt a perzselt vásznat, hát mit látnak szemeink? Ott van Bélbor és környéke, egy a hetvenötezerhez. Elvinném kölcsönbe. Bélborba és környékére készülünk. Már kikérném magamnak, mondom, mi az, hogy Bélbor, mi az, hogy egy a hetvenötezerhez. Már kikérném magamnak, Hlebena úr. Közben a konyhából már árad az olvadó zsír szaga. Szemikurkán a gázlángon olvasztja a kicsi bödön zsírját, a bödön peremébe kapaszkodva várja az eredményt. Amint megpillant, a sülteskészlet háromágú villájával kiemel egy kicsi, hatlövetu, forgótárcsás lofegyvert, és körültekintoen kivárja, amíg lecsepeg róla a zsír. És a töltények, kérdi, azok hol vannak? Mert azok biza nem lehetnek itt, te is jól tudod, azoknak megárt a meleg. Oszt miféle, miféle, akarom kiáltani, de nem jön ki hang a torkomon. Mint amikor jön az a nagy farkaskutya, futni kellene, de a lábam nem mozdul.
Csöngetnek. Összerezzenek, és mezítláb rohanok az ajtóhoz. Ott áll unokaöcsém, a legkisebbik Svancz gyerek behavazott korcsolyasapkával. Két hatalmas borönd pihen mellette, süvít befelé a hajnali hideg.
Ó, ó, hát gyere. Gyere, mert rémlátomásaim vannak. Mindjárt bemutatom neked Szemikurkán és Hlebena urakat.
Itt hideg van, dörzsölgeti fagyott kezét a Svancz gyerek, csináljunk hamar egy kis meleget. Be is gyújtunk, elobb a konyhában, a nyílt gázláng hamar kimelegíti a helyiséget. Pihend ki magad, mondom, oszt falunk valamit. Oszt, tudod, van egy kicsi bödönke zsírom a kamrában, ott, ahol a fagyott zsírokat tartom. Ki fogjuk olvasztani. Szeretném, ha mellettem lennél.
Bodor Ádám
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.