Románia uniós csatlakozása - bármennyi szorongással és kétkedéssel is tekintünk elébe - váratlan és nagy ajándéka a sorsnak, óriási lehetoségeket rejt magában, és természetesen épp akkora csapdákat is. Mégis igen nagy dolog, hogy ez a furcsán fejlodo ország, melyben együtt él a modern kor és a múlt század, ahol a nyitott európai gondolkodás a legföldhözragadtabb eszmeiséggel vegyül, egy olyan politikai-gazdasági közösség tagja lehetett, mely gondokkal küzd ugyan, maga is az átalakulás kínjait szenvedi, de irányvonalként, fejlodési útként a jövot, a haladást garantálja.
Mert Románia magában tizenhét éves viszonylagos szabadsága alatt is a vártnál kevesebbet tudott megvalósítani mind a demokratikus átalakulás önmaga vállalt feladatából, mind a szabad piacgazdaságból. Az egymást követo diktatúrák, a Ceausescu-kor öröksége mélyen beivódott e nép lelkébe, s bár örömünnepként élte meg a csatlakozást, várhatóan sokféle ellenállást fog tanúsítani az európai normák elfogadásában, s az is megeshet, hogy a maga módján értelmezi majd az új regulákat, a nemzeti politikatörténet hagyományait követve megpróbál kibújni alóluk, fut-fát ígérni majd, de annál kevesebbet cselekedni. Minden benne van a pakliban, bekövetkezhet az a gazdasági-politikai csoda, melyrol az elmúlt napokban regéltek, de megtörténhet, hogy a Brüsszelnek önként leadott feladatokat egyes hangadó politikusok nemzeti létük elleni cselekedetként fogják fel, s a nacionalizmus, mely - mint naponta tapasztaljuk - alig tartható féken, új hullámokat vet, és számunkra kellemetlen következményekkel jár.
Mégis Románia megtette azt a lépést, mely sorsdönto lehet történetében, s mi, magyarok is haszonélvezoi lehetünk a csatlakozásnak, ha okosan, elorelátóan, megtervezetten éljük az elkövetkezo éveket. Azt ugyanis kár lenne tagadni, hogy ránk, magyarokra más feladatok is várnak. A globalizáció kedvezotlen hatásait ki kell védenünk, a román nemzetállam kisebbségpusztító terveinek ellent kell állnunk, miközben régiónknak be kellene hoznia azt a gazdasági-szellemi lemaradást, amibe az elmúlt több mint nyolc évtized taszította. Ha sodródott eddig a romániai magyarság, most pontosan tudnia kell, mit és miért cselekszik. Ennek megtervezése a szellemi-politikai-gazdasági elit feladata. Az örömünnepnek vége, a munka ideje jött el.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.