Szilveszteri hangulatban, mondhatni, eufóriás állapotban léptünk be az unióba. Vidéki orvosbarátunk hívott, s a szokásos jókívánságok mellé odatoldott egy megjegyzést: a mi magyar testvéreink is jól eldobják a sulykot, úgy szólnak az uniós csatlakozásról, mint dr. Petru Groza 1945-46-ban, miszerint a határok csak arra valók lesznek, hogy tudjuk, hol kell fizetni az adót.
A csatlakozás képi rögzítoi is ezt a témát pécézték ki: a határátkelok az útlevél után nyúlnak, holott január elsejétol kezdve elegendo a személyi igazolvány, jöhetünk-mehetünk, s ha az ánglusokat az Óperencián túliaknak tekintjük, akkor oda is, addig is eljuthatunk. Igaz, ehhez némi pénz, viselkedés, civilizációs szokások is szükségeltetnek, de a szabad mozgás fizikai lehetosége is valóban felszabadító érzés, ne próbálja ezt senki lefitymálóan kezelni.
A ’89-es romániai fordulat elso napjaiban lett úrrá ilyen érzés az emberekben, útra is keltek sokan, hogy szétnézzenek ,,odaát”, aztán volt, aki visszatért, és ismét volt, aki azt mondta, neki elege van az itthoni vircsaftból, itt az alkalom, hogy tovább álljon.
A fo kérdés most is az, hogy mikor, merre és miért lépjük át a határt?
A kérdést a romániai magyarság jövojének, sorsának alakulásához pászítva vannak, akik attól tartanak, hogy a trianoni határok átjárhatósága népmozgást vált ki, az erdélyi magyarság jelentos hányada, foleg a fiatalok meg sem állnak Magyarországig.
Szlovákia korábbi uniós csatlakozása cáfolja ugyan ennek a folyamatnak a kialakulását, de az erdélyi falvak, a magyar szórványvidékek lakosságának elapadása valóban figyelmezteto jel. A legegyszerubb modellként azt emlegetik, hogy amíg a magyarországi magyarok egy része Nyugaton keresi majd a boldogulást, a megüresedett helyekre benyomulnak az erdélyi magyarok. A magyar pártok egy része és a hatóságok átmeneti megszorításokhoz folyamodtak máris, ami elsosorban tömeglélektani következményekkel jár, az erdélyi magyarok kinti lerománozásához hasonlatos reakciókat vált ki, s látványosan apasztja az ország iránti szimpátiát, elfojtja a kitelepedési szándékot. A lelki idegenséget erosíti a 2004-es decemberi gyalázat, amikor a magyar nemzetbol kiszavaztak bennünket, s aminek a következményeként valóban ,,román” állampolgárként kerültünk be az unióba. Mi, magyarok is. Mert ha a kettos állampolgárság intézménye ugyanúgy léteznék, mint a szomszédos országok mindenikében, nem egy és nem két erdélyi magyar akadna, aki nemzeti hovatartozását fontosnak tartaná, s a most lehetové vált szabad mozgást és munkavállalást európai magyarként óhajtaná megélni.
A kitelepedési szándékot visszahökkento tényezoként kell kezelni Magyarország erkölcsi, politikai és gazdasági válságát is. Azoknak a nemzeti jelképeknek a meggyalázása, a nemzeti érzést megveto és lekicsinylo magatartás, amelyekért, volt ido rá, a kisebbségben élok elmarasztalásban vagy börtönbüntetésben részesültek, mind-mind visszataszító elemként hatnak.
Erre természetesen rájátszik a jelenlegi politikai vezetés is, amely egyenesen tragédiának tartja az erdélyiek tömeges áttelepedését, ami hosszabb távon kiszavazná oket a hatalomból.
A magyarországi beáramlás helyett fiataljaink egy része egy-két országgal odébb keresi a boldogulást, a munkát vagy a tanulási lehetoséget.
Ebben az állapotban és az új helyzetben az lenne a legfontosabb, hogy mi, erdélyi magyarok nemzeti identitásunkat megorizve és azt megerosítve csatlakozzunk az unióhoz. Ehhez területi és kulturális autonómia szükségeltetik, az erdélyi magyar kulturális és tudományos, az oktatási intézményrendszer kiépítése, és ennek a létrehozásához nélkülözhetetlen egység megteremtése.
Ezek olyan alapveto kérdések, amelyeket senki nem kerülhet meg.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.