Sport: Az egyetemes magyar sport szolgálatában

2007. január 8., hétfő, Archívum 2003–2007

Miután Európa úgy döntött, hogy nem vár ránk, inkább eljön hozzánk Erdélybe, hogy enyhítse, többek között, a 2005 decemberében kapott sebeinket, egyfajta gyógyírt hozva rá - mi legalábbis úgy gondoljuk -, és kétségtelenül még jobban meger?sítette a már bennünk él? nemzeti érzelmünket, úgy gondolom, kötelességem visszatérni a XX. század végén megfogalmazott egyetemes magyar sport gondolatához.
Egyetemes magyar sport - nincs ebben semmi túlzás, hiszen ha valljuk, az egyetemes magyar kultúra, az egyetemes magyar irodalom, az egyetemes magyar népköltészet, az egyetemes magyar tudomány létét, persze, hogy valljuk, hiszen az öreg sárgolyó minden magyarja, függetlenül attól, hogy hol, a világ melyik szögletében él, emelt f?vel, büszkén vállalja Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Barabás Miklós, Kölcsey Ferenc, Arany János, Pet?fi Sándor, Ady Endre, Benedek Elek, Jókai Mór, Tamási Áron, Süt? András, a két Bolyai (János és Farkas), Puskás Tivadar, Semmelweis Ignác Fülöp, Neumann János, Szilárd Leo, Teller Ede, Wigner Jen?… örökségét.
Ha minden egyetemes - különösen amikor rendkívüli értékekr?l van szó -, akkor miért ne lehetne a sport is az? Van e földtekén egyetlen magyar is, aki nem szomorodott el Puskás Ferenc távozásakor, aki kitagadná nemzetközösségéb?l Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stáhlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Szabó Katit, Nagy Irént, Kicsid Gábort, Derzsi Edét, Bölöni Lászlót, Selymes VI. Tibort? Akad egy magyar is, akinek nem szorult össze a szíve, amikor Szabó Kati felállt a Los Angeles-i olimpia dobogójának tetejére, s nem az Isten, áldd meg a magyart akkordjai csendültek fel, nem a piros-fehér-zöld színek kúsztak fel az árbócon? Megkérdezem még: Kubala László, az egykori magyar válogatott labdarúgó megsz?nt magyarnak lenni, amikor a csehszlovák, majd a spanyol válogatott címeres mezét viselte? Nem, persze, hogy nem. Csak a teste viselte a szehszlovák, a spanyol címeres mezt, lelke mélyén ? mindig magyarul érzett, szíve mindig magyarul dobogott. Mert a vér, mely ereiben csörgedezett, vízzé soha nem változott, és nem változik ma sem sehol e földkerekségen.
A fent felsoroltak vala­mennyien a tizenötmilliós magyar nemzetközösség tagjai. Bánatukban, örömükben egyaránt osztozunk. Így van ez rendjén, hiszen valamennyiünk ajkát egyforma csengéssel hagyja el a legszebb szó: édesanyám. E tényt nem tudta, nem tudja elfeledtetni, eltörölni a történelem viharsorozata sem, egyetlen diktátor sem. Balázs Jolán, Nagy Irén, Kicsid Gábor, Derzsi Ede, Szabó Kati és a többiek, akik Románia színeiben léptek a küzd?térre, a Romániában él?, közel kétmilliós magyar közösségünket is képviselték, mely közösség tagja a tizenötmilliós nemzetnek.
De figyelem, azzal, hogy magunknak valljuk ?ket, osztozunk sikereikben, magunkénak tartjuk eredményeiket, nem jelenti azt, hogy meg akarjuk szegényíteni a román sportélettet, annak sikereit, hogy el akarjuk tulajdonítani a romániai magyar sportolók szerezte érmeket. Nem, ezt nem akarjuk! Ez nem volna sportszer?, hiszen Románia biztosította naggyá vállásuk feltételeit, Románia képviseletében versenyeztek, s szerezték érmeiket. A tulajdonjog els?sorban a román sportéletet illeti. Az érmesek viszont túl azon, hogy román állampolgárok, magyar nemzetiség?ek. Olyanok ?k, mint Tompa Mihály gólyái, azzal a különbséggel, hogy ?k két fészekbe rakják ,,tojásaikat”, azaz érmeiket - egyfel?l a román sportmozgalom, másfel?l az egyetemes magyar sport trófeagy?jteményébe.
Az öt évvel ezel?tt megjelent könyvem, az Erdélyi magyar sportolók az olimpiákon 233 olimpiai versenyz?t számlál. Az eltelt öt esztend? kutatómunkája kiderítette, hogy olimpiásaink száma sokkal nagyobb, és akkor még nem szóltam a világ- és Európa-bajnokságokon, más nagy horderej? világversenyeken részt vett sportolóinkról, pedig valamennyien megérdemlik, hogy felidézzük tetteiket, sikereiket, hogy egy csokorba, könyvbe szedjük ?ket, hogy emlékük örök id?ig fennmaradjon. A jöv? héten kezd?d? sorozatot mindenekel?tt a történelmi Háromszék világot járt sporthírességeivel kezdjük, azokkal, akik kimaradtak a könyvb?l, majd körbe járjuk Erdélyt, a Csángóföldet, és nem hagyjuk ki Bukarestet sem.
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép