Élo múlt: Szígyártó Domokos forradalma

2007. január 10., szerda, Archívum 2003–2007

A ,,bujdosók” - ahogyan önmagukat is aposztrofálták - és a karhatalom közötti elso nyílt összecsapásra 1953. augusztus 10-én kora reggel a Kézdipolyánhoz tartozó Bélafalván került sor. A helybeli bicskakészítonél gyakori vendégek voltak. Az ominózus nap eloestéjén is ott vacsoráztak, éjszakáztak. Kora reggel, mielott a házigazda felébredt, vágni kezdték a tuzifát. Ekkor jelent meg a ház elott a két polyáni milicista: Gheorghe Pascu orsparancsnok és segítoje, Fogarasi József. Amikor igazoltatni akarták oket, Dézsi Dénes egyetlen lövéssel végzett Gheorghe Pascu ormesterrel. Pusztai a kerítéshez rohanó Fogarasi Józsefet vette célba. A golyó a hasán fúródott keresztül. Könyörgött, hogy kegyelmezzenek meg neki, mert hét gyereke van, de Pusztai egy sorozattal vele is végzett.
Dézsi Dénes bátyja, az ugyancsak politikai fogolyként elítélt Dézsi József úgy emlékszik: az egyik milicista megfogta Pusztait, Dézsi Dénes pedig futni kezdett. Az ormester háromszor utánalott, mindhárom golyó a lábát találta el. Még beért a csurbe, elokapta az automata géppisztolyt, és közvetlen tuzharcban lotte agyon az ormestert.
Ettol kezdve hatalmas erokkel vad hajsza indult ellenük. A ,,szökevények” 1954. augusztus 22-én este váratlanul megjelentek Boros Lajos, az ozsdolai néptanács elnöke és a pártalapszervezet titkára lakásán. A basáskodó, kegyetlenségérol és szégyenteljes tetteirol elhíresült párttitkárt megkötözték. Az árvaházból kivett és örökbe fogadott lányának, Máriának egy óvatlan pillanatban sikerült kisurrannia a lakásból, és értesítenie Kanabé Lajos községi jegyzot és a Fodor nevu helybeli milicistát. A tuzharcban Dézsi Dénes halálos sebet kapott. Pusztai Ferenc menekülés közben kegyelemlövéssel végzett vele. Nem akarta, hogy élve a Szekuritáté, a hatalom kezébe kerüljön. A diktatúra embertelenségét bizonyítja, hogy Dézsi Dénes holttestét három napon át kitették közszemlére Ozsdola központjában, a lakosságot pedig arra kötelezték, hogy nézze a bomlásnak indult tetemet.
Jeges Dézsi Dénes halála után csatlakozott Pusztaihoz. A két bujdosónak már csak egyetlen igazi fegyvertényre futotta erejébol: 1955. július 3-án - ahogyan Pataki László, a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete szigorúan titkos jelentésében összegezte - a Szent Anna-tónál az Exportlemn külkereskedelmi vállalat huszonöt munkatársát és az alkalmi nyaralókat arra kötelezték, hogy a náluk lévo értéktárgyakat átadják. A nagyköveti jelentés szerint Pusztai és Jeges tizenöt órát, nyolc fényképezogépet, két esokabátot és több mint tízezer lejt gyujtött össze.
A ,,bujdosók” emberi gesztusát bizonyítja, hogy a falusi ruhában lévo gazdaembernek visszaadták a pénzét, mondván:
A maga pénze nem kell nekünk. Maga megdolgozott érte!
A Szekuritáté különítménye 1955. augusztus 10-én este egy áruló révén torbe csalta Pusztai Ferencet, akit rövid tuzharcban az almásréti malomnál agyonlottek. Holttestét - akárcsak egy évvel korábban a Dézsi Dénesét - elrettento példaként kitették Ozsdola piacára. Jegest egy tyúkpajtában szitává lotték, csak tetteinek emléke él tovább a háromszékiek, székelyföldiek kollektív emlékezetében. Heroikus, Fehérlófiaiként vívott küzdelmükkel begyógyíthatatlan sebet ejtettek az 1989-ben kártyavárként összehulló kommunista diktatúra felépítményén.
Ozsdolán a kollektivizálás orülete abszurd történéseket produkált. Zöld Lajost az Ifjúmunkástól az ötvenes évek legvégén azért küldték Ozsdolára, hogy mozgónyomda, korrektor és nyomdászok segítségével közvetlenül is részt vegyen a kollektivizálás nagy kampányában. Gépkocsira szerelt hangosbemondó órákon át tartó üvöltetésével próbálták meggyozni az ingadozókat:
,,Kerestélyné, ne hallgass az amerikai imperialisták szavára, állj be a kollektív gazdaságba!” ,,Kerestélyné, tudod-e, hogy a párt útja a jólét és a boldogság útja, és neked közöttünk a helyed?”
A ,,Boros-féle paradicsom” ellen Zöld Lajosnak legeloször éppen a célzott személy, Kerestély tiltakozott:
,,Elhiszi-e nekem, hogy tíz év óta nem múlt el itt hónap puskalövés, vér, eroszak és fekete autó nélkül? Így nem újsütetu a kenyér, amit most maguk tettek a kemencébe. Rég megkeseredett, megavasodott az emberek szájában a Boros által képviselt politika. Így, ha elment Dézsi és Pusztai, feltámadt helyettük Szígyártó és Finna. Kosza plébános is a nép mellé állt, és nem árulta el oket. A székely idotlen idok óta ura volt akaratának. S mert éppen azt akarták elkobozni tole, nyilvánvaló, hogy fegyvert, botot fogott. Most is, mint annyiszor Erdély történetében. S mert éppen egy buta és megszállott párttitkárnak jutott ez a szerep, az o ablakán lottek be. Nem voltam itthon. Akik tették, nem tudták, hogy ha eltalálják is, száz jön utána. Az a hír járja, hogy Szígyártót kivégezték, a többi pedig súlyos börtönbüntetést kapott. Ma már senki sem beszél szívesen ezekrol a dolgokról.”
Ozsdolán ma, ötvenegy esztendovel Pusztai Ferenc agyonlövése és negyvenhét évvel Szígyártó Domokos kivégzése után is a hallgatásnak már-már áttörhetetlen fala veszi körül a történeteket. Az érintett családok vagy teljesen kihaltak - még a hozzátartozókat is likvidálták! -, vagy elköltöztek Ozsdoláról. Kovács György kisregénye a lelkekben felmérhetetlen erkölcsi rombolást végzett. Az egyik szenvedo alany éppen Ozsdola leánya, Boros Mária - aki az író szerint akkor is az égopiros nyakkendojét kereste, azt szorította a szívéhez, amikor a ,,terroristák” az apját akarták agyonloni -, Zöld Lajosnak megvallotta: ,,Az az író örökre tönkretette a családunkat a hazugságaival. Mert nekem se nyakkendo, se más nem jutott eszembe, amikor elszaladtam. Ennyi hazugságot rákenni az emberre!”
Boros Lajos, aki a szégyenszemre kitett két holttestet megrugdosta, az ozsdolaiak szemében maga volt a megtestesült ördög. Szígyártó Domokos molnár (gépkocsivezetoi jogosítványa is volt) - az édesapja elesett a második világháborúban, valahol Oroszország területén alussza örök álmát - 1951 és 1953 között állandó kapcsolatban állt Pusztai Ferenccel és Dézsi Dénessel: éjszakára többször befogadta, élelemmel, az erdei léthez szükséges felszereléssel látta el oket. Ezenkívül saját készletébol átadott tíz darab német gyártmányú golyót is. Minderre 1951 nyarán Szígyártó Domokos házában került sor. A vádirat szerint: a ,,terroristákkal” való találkozón és megbeszélésen jelen volt Szígyártó Domokos késobbi vádlott-társa, Finna Dávid is.
Szígyártó Domokos 1953-tól 1955-ig munkaszolgálatos katona volt. Hazatérése után a rendszer elleni egyenlotlen küzdelmét tovább folytatta. László Anna malmában és pálinkafozojében nem csak a nagyvilág híreit vitatták meg, hanem annak a kis régiónak a gondjait is, ahol naponta szembesültek a kötelezo beszolgáltatás, a ,,fekete autó”, a Duna-csatorna, az eroszakos kollektivizálás, a társas gazdaságok rémképeivel. A vádirat szerint: ellenséges módon beszéltek a Román Népköztársaságról, a párt- és állami szervek munkájáról, rágalmazták azokat az aktivistákat, akik gyakorlatba ültették a párthatározatokat, így a mezogazdaság szocialista átalakítására vonatkozó célkituzéseket.
Szígyártó Domokost Boros Lajos ozsdolai párttitkár feljelentése alapján 1951-ben ,,verekedés és csendháborítás” vádjával három hónapi börtönbüntetésre ítélték. Szígyártó Domokosban a gazdaember józan ösztöne muködött: pontosan felmérte, hogy Boros Lajos a kollektivizálás eroltetésével valójában a faluközösséget, annak több évszázados rendjét, hagyományait veri szét.
Az 1956-os magyar forradalom újabb ösztönzést jelentett tettének kiérlelodésében: csak egy módon szabadul meg Ozsdola Boros Lajos terrorjától, csak úgy állhat bosszút Dézsi Dénes és Pusztai Ferenc haláláért, ha végez vele. 1957. június 16-ról 17-re virradó éjszaka, 22 óra után megleste: Boros Lajos otthon tartózkodik. Hazatért, elovette az udvarukon lévo akácfa odvában elrejtett, bezsírozott, 7,92-es kaliberu, 2037. sorozatszámú katonai lofegyvert. Boros Lajos házától mintegy tíz méterre orködött. Pontosan tudta, Boros Lajos esténként melyik szobában tartózkodik. Az ablakon keresztül kétszer belott Boros Lajos párttitkár házába. A golyók célt tévesztettek. Megrongálták a bútort, és 130 centiméter magasságban a falba csapódtak.
Másodszor 1957. december 28-ról 29-re virradó éjszaka újból megkísérelte agyonloni Boros Lajost. Ugyanazon az ablakon lott be, de kísérlete ezúttal is kudarcot vallott. Tettérol beszámolt késobbi vádlott-társának, Finna Dávidnak.
Közösen határozták el, hogy eroszakosságáért megbüntetik Fetes Zoltánt, az ozsdolai néptanács titkárát, azaz a falu jegyzojét. Szígyártó Domokos 1958. február 16-án 19 órakor egy kovel fejbe verte a kötelezo beszolgáltatást, adóbeszedést tuzzel-vassal végrehajtó néptanácsi alkalmazottat.
A nyomozás több szálon indult el. Mindkét sértett fél, Boros Lajos és Fetes Zoltán feljelentést tett. Minden bizonnyal Szígyártó Domokos közvetlen környezetében, baráti körében is voltak besúgók, akik jelentették a Szekuritáténak a gyilkossági kísérletet. A sajtó is valóságos kampányt indított a ,,gyilkos” kézre kerítéséért.
Szígyártó Domokos megpróbálta elterelni a figyelmet saját magáról. 1958. január 10-én névtelen levelet küldött a Szekuritáté Kézdivásárhely rajoni kirendeltségének. Ebben beszámolt a Boros Lajos elleni gyilkossági kísérletrol, sot, egy Árpád keresztnevu személyt is említett, aki állítólag rálott a párttitkárra.
A felgöngyölítést nagy erokkel indították el. A nyomozást Emil Pirlea, a marosvásárhelyi 0421. számú belügyi alakulat fohadnagya vezette. A katonai ügyész mindvégig Bátorfi László (Ladislau) hadbíró százados volt. Szígyártó Domokost 1958. augusztus 22-én, Finna Dávidot 1958. október 7-én, László Annát és Tibesz Ágostont 1958. október 26-án tartóztatták le. Már a vizsgálati fogság elso napjaiban a vallatók nyilvánvalóvá tették, hogy a Boros Lajos ozsdolai párttitkár elleni merényletet csakis szervezkedés keretében követhették el, Szígyártó Do­mokost a társai bujtatták fel ,,galád tettének” elkövetésére. A rendszer elleni szervezkedésben való részvétel jóval súlyosabb büntetéssel járt, mint ha valaki magányosan követte el a tettét.
A rendkívül durva és kegyetlen vallatás 1959. január 31-ig tartott. A Kolozsvári III. Hadtest Katonai Törvényszéke példát statuáló büntetéseket hozott.
Az a tény, hogy Szígyártó Domokost halálra ítélték, az újabb levéltári dokumentumok ismeretében nem meglepo. A Varsói Szerzodés tagállamai - Lengyelország kivételével - 1957. január elején Budapesten csúcstalálkozót tartottak. Ezt követoen az akkori román belügyminisztérium épületében 1957. január 14-én és 15-én nagygyulést tartottak. A tanácskozás nyomán 1957 januárjában kibocsátották a 70/1957. számú operatív parancsot, amelyet a minisztérium központi apparátusának és a Szekuritáté tartományi igazgatóságainak címeztek. Ennek alapján Kolozsvár, Iasi, Bákó és Magyar Autonóm Tartományban 1957. február 27-én vizsgálatot rendeltek el. Az operatív parancs eloírásai értelmében ,,hírszerzo akciókat” kell szervezni - magyarán: besúgókat, informátorokat toborozni - olyan személyek esetében, akik fasiszta (Vasgárda, nyilaskeresztes) pártok tagjai voltak, vagy a kommunista hatalom által feloszlatott román, illetve magyar történelmi pártokban, cionista mozgalmakban tevékenykedtek.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép