Élo múlt: Szígyártó Domokos forradalma

2007. január 11., csütörtök, Archívum 2003–2007

Nem csak a szekuritáté, a milícia, hanem a központi és helyi pártszervek is fontos feladatuknak tartották, hogy az ,,ellenforradalmár-gyanús” elemeket, a potenciális ellenfeleket példásan megbüntessék. 1957. február 23-án a Román Munkáspárt Központi Bizottsága székházában zárt ülést tartottak, amelyen Nicolae Ceausescu elnökölt. A rendkívül feszült hangulatú gyulésen a Maros Magyar Autonóm Tar­tomány, Kolozs, Iasi és Bákó tartomány párt- és állambiztonsági feleloseit vonták kérdore. Ahogyan Stefano Bottoni találóan írja: ,,a hosszúra nyúlt vitában eloször vált központi kérdéssé a magyar kisebbség viszonyulása a magyarországi eseményekhez”.
A belügyminisztérium központi apparátusa és a tartományi elso titkárok közötti vita során Csupor Lajos, a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) akkori párttitkára nem csak azt hangsúlyozta, hogy a szekuritáté kihelyezett tisztjei rosszul vagy egyáltalán nem beszélnek magyarul - ezért az itteni magyar lakosság nem rokonszenvez velük -, hanem azt is kijelentette: a MAT egész területén van egy szívós ellenséges tevékenység, ame­lyet csak fokoznak a párt nemzetiségi politikájának köszönhetoen a Bolyai Tudományegyetemen tanuló, a tartományból származó diákok százai.
A magyar forradalom eszméinek recepciója az erdélyi magyarság, elsosorban a székelyföldi tömbmagyarság körében volt a legszá­mottevobb és legmarkánsabb.
A Szígyártó Domokos nevével fémjelzett szervezkedési kísérlet valójában azt a radikalizálódási folyamatot is jelezte, amely a központi, tartományi, rajoni és helyi pártaktivisták tizenkét éve tartó sorozatos visszaélései nyomán - kötelezo beszolgálgatás, kuláklisták, eroszakos kollektivizálás, a gyárakban magas munkanormák, alacsony fizetések, rossz munka- és életkörülmények miatt - országos méretuvé terebélyesedett. A magyar forradalom idején számos településen nyíltan megfenyegették a kommunistákat. Az ozsdolai per negyedrendu vádlottja, Tibesz Ágoston volt furészgyáros, ,,kulák” a magyar forradalom idején és annak leverése után is azt hangoztatta: ,,a kommunistákat ki fogják nyírni hazánkban is, akárcsak Magyarországon, a kommunisták megsemmisítését készítik elo”. ,,Rágalmazta a Szovjetuniót, amiért segítséget nyújtott a magyar ellenforradalom leveréséhez, elkeseredésének adott hangot, mert az imperialisták cserbenhagyták az ellenforradalmárokat.”
Csupán egy szikra kellett, hogy az általános elégedetlenség az egyik legrettegettebb háromszéki párttitkár elleni merényletbe csapjon át. Ozsdolán Boros Lajos községi párttitkár volt a ,,kommunista gonosz” megtestesítoje: több mint két évtizeden át basáskodott a Kárpátok kanyarulatában meghúzódó település lakói fölött, naponta akár több­ször is megalázta falusfeleit.
Az erdélyi magyarság körében a különbözo szervezkedési kísérletek tagjai a magyar forradalom és szabadságharc résztvevoihez, szimpatizánsaihoz hasonlóan megfogalmazták a Magyarországról különbözo rejtett csatornákon átszivárgott jelszót: Márciusban Újrakezdjük! (MÚK)
Szígyártó Domokos az 1958. augusztus 22-vel elkezdodött vallatás során - a kihallgatási jegyzokönyvek a vádlott hangsúlyozott kérésére ma­gyar nyelven készültek, erre alig van példa az 1956-hoz kapcsolódó erdélyi politikai perek történetében! - több­ször kijelentette: Boros Lajos már 1946-tól állandóan zaklatta családját, értéktárgyakat tulajdonított el, amelye­ket soha vissza nem adott. Tizenegy év minden megaláztatása ott surusödött az ozsdolai büfében elfogyasztott ital hatására született elhatározásban, hogy úgy áll bosszút Boros Lajos gazemberségeiért - ahogyan vallomásában fogalmazott -, hogy belo a rettegett párttitkár lakásába, és ezzel ráijeszt: hasonlókat többé ne kövessen el.
Az elso napokban még mindent tagadott: egyedül tervelte ki, egyedül hajtotta végre a Boros Lajos elleni merényletet. A kihallgatási jegyzo­könyvekbol nyomon követheto a fokozatos megtöretése is. A konok, bikaeros, szívós székely legényt, akinek egyetlen szavára elnémult az ozsdolai kultúrotthon közönsége, iszonyatos fizikai, pszichikai terrornak vetették alá. 1958. augusztus 25-i, késo esti vallatásán már ,,beismerte”: az 1957. december 28-i ,,terrorista-buncselekményét” Finna Dávid közremuködésével követte el!
A Szekuritáté ezt követoen döntött úgy: letartóztatják Finna Dávidot, László Annát és Tibesz Ágostont.
Szígyártó Domokos és társainak pere abban különbözik a korszak koncepciós pereitol, hogy ebben az esetben nem kitalált történetsorhoz kerestek valóságelemeket. Az o esetükben kész tények igazolták a vádhatóság állításait. Az elso- és másodrendu vádlott, Szígyártó Domokos és Finna Dávid törvénytelenül valóban tartott fegyvereket - Szígyártó Domokos egy katonai fegyvert, amelyet a háborúból hazatéro nagybátyjától kapott, egy forgópisztolyt és egy katonai zárdugattyút dugott el az odvas fuzfába, Finna Dávid pedig 1957-ig négy katonai lofegyvert és vadászpuskát, valamint nagy mennyiségu golyót rejtegetett -, mint ahogy azt is egyértelmuen lehetett bizonyítani - a golyók becsapódási helyeit napokon át vizsgálták a ballisztikai szakemberek -, hogy a községi párttitkár, Boros Lajos ellen gyilkossági kísérletet hajtottak végre, Fetes Zoltán községi jegyzot pedig kovel fejbe verték. Az államvédelmi hatóság a tiltott fegyvereket már letartóztatásuk elott, 1958 májusában elkobozta, azzal a szemfényveszto ígérgetéssel: ha önként átadják a fegyvereket, nem lesz bántódásuk!
A halálos ítélet kimondásánál súlyosbító körülménynek számított, hogy Szígyártó Domokos tettét ,,a népi demokratikus rendszer, a párt- és állami aktivisták iránti gyulöletbol, gyilkos és ellenforradalmi szándékkal követte el, ezek a terroristacselekedetek rendkívüli társadalmi veszélyt hordoztak magukban”.
Szígyártó Domokos vallomásából az is kiderült, hogy a gyilkossági kísérlet fokozatosan érlelodött benne. Boros Lajosnak elobb csak az ablakát akarták betörni, aztán az éveken át felhalmozódott keseruség, a megaláztatások sorozata kiérlelte az elhatározást: a falu nyugalma, megszokott rendje csak akkor tér vissza, ha eltüntetik Boros Lajost. Egy ilyen elhatározás helyszíne csakis a kocsma lehet, az idopont pedig közvetlenül a zárást követo rövid periódus. Szígyártó Domokosból 1958. augusztus 25-én a délután öt és nyolc óra között lebonyolított vallatáson a következoket csikarták ki:
,,Útközben elohozódott a szó Boros Lajosról, akirol én mondottam, hogy azon este láttam a néptanácsnál - mindig ottan lehetett látni -, majd azt mondottam: amikor községi bíró volt, a kályhánkat elvitette, és máig nem adta vissza, és hogy sokat gazemberkedett. Ekkor Finna Dávid is mondotta, hogy o is haragszik rá, mivel amikor berukkolt katonának, rossz véleményt adott róla.
Beszélgetés közben Finna Dávid mondotta, hogy be kellene törni az ablakát. Én erre azt feleltem: akkor lojük be! Ekkor o azt mondotta: az o puskája nincs elo, vagyis nincs keze ügyében. Amire én azt mondottam, hogy az enyém ottan van, és fel tudjuk használni. Ilyenformán elhatároztuk, hogy belojük Boros Lajos ablakát. Majd aztán a lakásunkra mentünk, ahol o a kerítés mellett megvárt, amíg én elovettem a puskát a golyókkal.
(…) Ahogy mentünk Boros Lajos háza felé, mielott a házához értünk volna, bementünk egy kertbe, ami az o házával szemben van. Majd amikor egy 10-15 méter távolságra értünk a kert kerítésétol, megálltunk. Finna Dávid mellettem, a bal felemen megállt, majd egy kis ido múlva, miután megállapítottuk, hogy nem jár senki sem az utcán, azt mondotta, hogy e­resszem el, vagyis lojek, amit én meg is csináltam, a puskát a Boros Lajos ablaka felé tartottam, majd elsütöttem.”
A Szekuritáté a vallatások során sikerrel alkalmazta a divide et impera jól bevált módszerét: Szígyártó Domokosnak azt állították, hogy Finna Dávid már korábban fel akarta ot jelenteni az államvédelmi szerveknek, hogy a Boros Lajos elleni gyilkossági kísérletnek valójában o az igazi elkövetoje. Ezzel olyannyira sikerült Szígyártó Domokost megrendíteni, hogy a késobbiekben azt is bevallotta, amit korábban váltig tagadott: Finna Dávidnak van egy magyar gyártmányú katonai fegyvere, amelyet 1948-ban vagy 1949-ben Kelemen Gézától kapott. A Szígyártó Domokos és Finna Dávid közötti viszály oka az volt, hogy elobbi a negyvenes évek végén az utóbbitól ellopott egy vadászfegyvert, amelyet átadott Gombos Istvánnak. Cserébe megkapta a kijavított hegedujét. A Szekuritáténak sikerült elérnie az egyik legfobb célját: a tárgyalások idején, a per egész folyamán Szígyártó Domokos és Finna Dávid kölcsönösen vádolta egymást. Szígyártó Domokos azt vallotta: Finna Dávid jelentette fel ot. Finna Dávid pedig az ellenkezojét állította. Nem is beszéltek egymással. Ráadásként mindketten tanúk, nevek sorát említették. A katonai törvényszék, hogy minél grandiózusabb legyen a per, a késobbiekben Ozsdoláról tanúk sorát idézték meg, hónapokon át vizsgálati fogságban tartották, vallatták oket.
Szígyártó Domokos az 1958. szeptember 11-i vallomásában tagadta, hogy Fetes Zoltán néptanácstitkár ellen merényletet követett volna el. Ennek ellenére a halálos ítélet megindoklásánál ez a vádpont is szerepelt. Ebben az is közrejátszott, hogy két nappal korábban, 1958. szeptember 9-én Boros Lajos párttitkár Szígyártó Domokos ellen olyan vallomást fogalmazott meg, amely után csakis a halálos ítélet következhetett.
Kovács György kisregényében, Tömöry Péter riportregényében íróhoz méltatlan módon idealizálta, a szocializmus igazi értékei, a humánum védelmezojeként ,,ábrázolta” Boros Lajost. A párttitkár Kézdivásárhelyen és Ozsdolán 1958. szeptember 9-én, illetve október 24-én a Szekuritáté kiküldött nyomozói elott megfogalmazott tanúvallomásával önmagát leplezte le: az asztalosból párttitkárrá eloléptetett bunkó kiskirály hatalmi gogjében úgy érezte: élet-halál ura, bárkit a Duna-csatornához, katonai munkaszolgálatra küldhet, bárkit elvitethet a hírhedt ,,fekete autóval”, bárkit megalázhat. A felesége, az árvaházból kivett kislány életét is tönkretette.
Az Olvasó eloször szembesül Boros Lajos hiteles arcképével, hiszen a szocreál irodalom által alkotott kép éppúgy hamis, mint a falu kollektív emlékezetében ma is élo, a gonosz megtestesítojeként számon tartott emberé. Az o esetében a gonosz fogalma fokozható, hiszen kíméletlenségének, szadizmusának, hatalmi mámorának sok-sok áldozata van. A proletárdiktatúra, az eszeveszett osztályharc egyik legszánalmasabb figurája. A hozzá hasonló gonoszok csak az irodalmi alkotásokban, filmekben nyerik el méltó büntetésüket. Boros Lajos a mondvacsinált megdicsoülését is megérhette, és ágyban, párnák közt halt meg. Mégsem volt felhotlen életének befejezo része: a felesége önkezével vetett véget életének. Ezzel a gesztusával tulajdonképpen ítéletet is mondott a férje gaztettei fölött.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-01-11: Archívum 2003–2007 - :

Világfigyelo: Röviden