...Ennek több oka is van.
De az elsot és a legfontosabbat elmesélem. Úgy nyolcadik osztályos lehettem, amikor édesapám engem és egy évvel kisebb öcsémet a gyermekszobából behívott a nagyszobába. Volt valami ünnepélyes a mozdulataiban, de gyermekfejjel akkor még nem értettem. Helyet foglaltunk a két fotelben, és a középen levo, kör alakú asztalkára kivett a ,,bárszekrénybol” három poharat, egy eros vodkát, egy hamuzót és egy vadonatúj Kentet.
Már nem emlékszem egészen pontosan, hogy miket is mondott, de valamiképpen az volt az üzenete, hogy a kisgyermekkorból már felnottünk, még nem vagyunk egészen nagyok, de mivel o már nagyobbacskáknak gondol, és a felnottekkel egyenrangúaknak, hát most megkínál minket egy kis pohárkával meg utána egy szivarral.
Mi összenéztünk öcsémmel, hogy most ugye viccel, de semmi viccet, humort, kigúnyolást nem véltem felfedezni az arcán. Inkább ünnepélyességet (talán, hogy ennyire felnottek a gyermekei).
Aztán töltött egy kevéske eroset a pohár aljába, és elottünk felbontotta az akkor ugyancsak hiánycikknek számító Kentet. Elkoccintottuk egymás egészségére. Azt mondta, kétféleképpen szokták a felnottek inni az itókát: vagy kóstolgatva, finoman kortyolgatva (ahogyan a nok), vagy pedig egybol felhörpintve (akár a férfiak). Na jó... Öcsém egybol felhörpintette, én pedig addig kóstolgattam, amíg elfogyott a pohárból.
Utána meggyújtotta a szájunkba vett cigarettát. Biztatott, hogy jól szívjuk mellre, azaz tüdore, mert azt úgy kell. S miközben mi bugyuta mozdulatokkal és röhécselve a helyzeten igyekeztünk eleget tenni a felszólításnak, o elmesélte, hogy kemény húszévi dohányzás után, miután az orvos koszorúér-bántalmat állapított meg nála, egyik napról a másikra elhagyta. Nehéz volt... iszonyú nehéz, mert sokszor nem is a füst hiányzott, hanem a mozdulat, hogy valamivel elfoglalja a kezét, aztán késobb már csak a barátok (hogy ne maradjon le a friss információkról)...
A fellobbanó gyufaláng megbabonázott, és kíváncsi tekintettel nézte Öcsi meg Zsuzsi, hogyan kezd füstölögni az úrságot jelképezo cigaretta... Hamvadó cigarettavég... No de akkor nekem nem Karády éneke jutott eszembe, hanem iszonyatos köhögés fogott el. Majd megfulladtam, a könnyeim potyogni kezdtek... És akkor megfogadtam magamban, soha az életben nem veszem a számba.
Öcsém pedig az egybol felhajtott alkohol hatására meg a fulladozástól azt gondolta, hogy most menten meghal. Azóta neki sem kenyere a cigaretta...
Kisfiam negyedik osztályos. A vakációban lehet, hogy kiválasztok egy ünnepélyes pillanatot, és kinyitom a bárszekrény ajtaját... Nem szeretnék úgy felébredni kilencedikes korára, hogy megsárgult a mutató- és a középso ujja.
Józsa Zsuzsanna
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.