Akinek van füle a hallásra, az hallja. Hallja a szót. Hallja a suttogást, a susogást, a sustorgást, a susmutyolást, a sistergést és a süstörgést. A süketelést is. A hangoskodást is.
Hallja osszel ,,a fák lehulló levelének lágy neszét”. Hallja a tücsökciripelést, békabrekegést, sáskasurrogást, kígyósziszegést, madárcsicsergést, kutyaugatást, marhabogést, lónyerítést, darázsdongást, kemenceásítást…
Akinek füle van a hallásra, az hallja a saját belso hangját, bélkorgását, zsigerzenéjét, vesekozörgését, májpufogását, gyomoráriáját. Hallja a fülzúgását, szemszöszmötölését, hajhullámverését, orrtrombitaszólóját, (Ádám)csutkacsuklását, nyakérverését…
Akinek füle van a hallásra, az hallja a saját szívnótáját, dobverését, ereinek lüktetését, vére zenéjét, irigy (nyirok)mirigyeinek nyikorgását, ízületeinek jajongását, testnedveinek locsogását, gerincének csikorgását…
Akinek van füle a hallásra, az érti és hallja a csöndet, hallja a csönd zenéjét, neszezését, némaságát, jótékony lágy dallamát, pihenteto és andalító, remegteto rezgését…
Akinek van füle a hallásra, az fülharmóniában van önmagával és az egész világegyetemmel.
Akinek füle van a feje két oldalán, aranyarányban az arcával, porckagylói szépen íveltek, cimpái lágy remegésuek, szépasszonyoknál szamócaszeruek és csilingelo szélhárfa-rezegtetoek, az hallja a Cantata profanát, az ösztönifjúságot, csodaszarvas-bogést, szarvasbogár-bolerót…
Akinek van füle a hallásra, de nincsen fülharmóniában belso zenekara a külso rezesbandával, az oboa-, fagottfutam, trombitaszóló helyett vonatfüttyöt, réztányércsendülés helyett légkalapácsolást és kerékcsattogást hall…
Akinek van füle, de nem a hallásra termett, hanem a fülelésre, az sosem hall fülemüledalt, kárókatona-nótát, rigófüttyöt, csak perpatvart, éktelen disszonanciát, kakofóniát és teketáriát…
Akinek harmóniában van a füle az eszével, füle a szívével, füle a lelkével, az akkor is hall, ha süketnek tartják. Akkor is hall, amikor néma csönd veszi körül, és akkor is csöndes patakcsobogást, éteri lágy zenét hall, ha történetesen dobhártyarepeszto megakoncert dübörög körülötte…
Akinek van füle a hallásra, az hallja az iskolacsengot, hallja a hívó szót, hallja a szüloi, tanítói intelmet, hallja a lélekharangot, amely ott kong a szíve templomában, amikor bajban van, amikor diszharmóniába kerül a környezetével, önmagával és a nagyvilággal.
Akinek van füle a hallásra, az azt is hallja, amit nem mondunk neki. Ért és hall egy néma jelbol, egy feléje nyújtott kézremegésbol, egy ölelésbol, egy mosolyból, egy csókból, egy simogatásból…
A fülharmónia magában hordozza az egyensúlyérzéket, a szépre, a tisztaságra, a felemelore, a jóra, a békességre, az életigenlésre, a szeretetre és az örök életre való képességet…
Akinek van füle a hallásra, az hallja, érti és érzi a FÜLHARMÓNIÁT!
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.