Élo múlt: Szígyártó Domokos forradalma

2007. január 12., péntek, Archívum 2003–2007

Nemcsak Ozsdola, hanem egész Felso-Háromszék rettegett Boros Lajostól, a Kézdimartonoson 1907. január 7-én született, a kommunista párt által Ozsdolára küldött szörnyetegtol. 1948-tól pártalapszervezeti titkár, ideiglenes néptanácselnök, majd 1951-ig a megválasztatott néptanács elnöke volt. 1951-ben alapította meg az ozsdolai társasgazdaságot, annak volt egyszemélyes vezetoje. Rajoni képviselo, teljhatalmú úr, aki a brosúrákból olvasottak alapján a saját képére és hasonlatosságára akarta átformálni a szabadsághoz szokott és ahhoz ragaszkodó háromszéki települést.
A kihallgatáson büszkén sorolta: ,,Az Ozsdola község környékén muködo ellenforradalmi banda Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes vezetése alatt 1954. augusztus 24-én este megtámadt, és meg akart gyilkolni a községben kifejtett politikai-gazdasági tevékenységért. Ekkor a fent említett személyektol súlyos verést szenvedtem.
Politikai tevékenységemért - amit továbbra is folytattam - más ellenforradalmi személyek késobb is megpróbálták, hogy kivégezzenek, és terrorista cselekedetekhez folyamodtak olyanformán, hogy 1957-ben két ízben belottek a lakásomba. Az elso eset megtörtént 1957. június 16-17-én, a második december 28-29-én. Mindkét esetben az ablakomon keresztül próbáltak beloni, amit meg is tettek puskával, aminek bizonyítéka a puskagolyó helye. (…) A második belövés is este 10 óra tájt történt. A puskagolyó ez alkalommal is az ablakot törte be, majd egy ruhásszekrényen keresztülment, és a falban állt meg, kb. 130 cm-re a padlótól, és amelyik könnyen tudta volna bármely családtag életét elvenni.”
A magyar nyelven írt kihallgatási jegyzokönyv döbbenetes látlelete Boros Lajos hatalmi tébolyának. Szemrebbenés nélkül hazudik, a saját visszaéléseit úgy próbálja elmaszatolni, hogy azokkal valójában a köz javát szolgálta. Azt állította, hogy a Szígyártó Domokos által sérelmezett kályhát valójában nem is tole, hanem egy elhunyt személytol hozták el, és át is adták a napközi otthonnak. Teátrális mozdulatokkal tagadta, hogy Finna Dávidnak megkeserítette az életét. Szígyártó Domokosról azt állította, hogy már a katonaság elott ,,gazember magatartása volt”: ,,Egy alkalommal fejbe vert egy Réthi István nevu személyt, amiért valami állataikat be akarta hajtani a néptanácshoz. Ahogy értesülve voltam, Szígyártó Domokos volt az, aki 1957 oszén szintén fejbe verte az ozsdolai néptanács titkárát, Fetes Zoltánt, nem tudom, mi okból.”
Vallomásával nem csak Szígyártó Domokost juttatta a kivégzo osztag elé, személyi bosszúból hozzájárult, hogy Finna Dávidot a gyilkossági kísérletben való bunrészességért életfogytiglani, László Annát uszításért tizenöt évi kényszermunkára, Tibesz Ágostont pedig a társadalmi rend elleni szervezkedés ürügyén tíz évi fegyházbüntetésre ítéljék.
Boros Lajos tehát végérvényesen le akart számolni - a fizikai megsemmisítést is beleértve! - falubeli ellenzékével. Ezzel - úgymond - ,,szentesítette” a rokonai javára és László Anna családja kárára végrehajtott eroszakos telekfoglalásokat is.
A perirathoz csatolták a legfontosabb bunjelet: a fuzfa odvában talált katonai fegyverrol és golyókról készült fényképet. A vádlottak sorsa ezzel megpecsételodött!
László Anna végso kétségbeesésében még tett egy kísérletet: miközben saját kezével írt levelében magát próbálta menteni, Szígyártó Domokos ellen olyan terhelo vallomást tett, amely végso soron ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy a katonai törvényszék megerosítse a halálos ítéletet.
,,Én Szígyártó Domokossal soha jó viszonyban nem voltam, mivel rossz magaviselete volt, és nekem három fijú gyermekemet kellett óvjam tole, ezért mindig ellenséges viszonyban voltam vele, és az urammal Szígyártóné évek hosszú során jól volt (,,intim”), s a fenti okok miatt állandó ellenségeskedések voltak utolsó napig közöttünk, 12 éve, hogy így folyt az életem. Ebbol kitunhetik, hogy én nem uszítottam Boros Lajos néptanácselnökre. Az ellenségeskedés Boros Lajos és Szígyártó Domokos között már a Boros Lajos elnöksége alatt kezdodött, amikor is Szígyártó több ízben le volt tartóztatva rossz magaviselete miatt, az édesanyjával, Szígyártónéval egyetemben.
Ami a Pusztai rablóbandát illeti, minket is megfenyegettek több ízben: »kiirtjuk az egész László családot«, annyira, hogy a helybeli milicista védett meg. A fiamat, László Ödönt, aki egy hetet dolgozott az erdon csemeteültetéssel, egy este (szombaton) kereste Pusztai azzal, hogy lelövi, mint egy kutyát. Azzal indokolva, hogy mi a Milícia kezére akarjuk kiszolgálni, erre tanú az egész munkások és a Zölde család. Ebbol is kitunik, hogy én a Pusztai-bandát nem támogathattam.
Boros Lajos tartozik nekem anyagiakkal, s mivel többször kérni merészeltem, megharagudott, és megfenyegetett, hogy le fog tartóztatni, ezért az adósság már nyolc éve fennáll. Mert kérni mertem, megfenyegetett, hogy nem tudom, kivel van dolgom, mert este vagyok, és reggel már ki vagyok emelve. Erre 5 tanúm van.
Szegény családból származok, tízéves kislánykorom óta szolgálok. Heten voltunk testvérek, szüleimet korán elveszítettem. Nehezen dolgozva nottem fel, tisztességes munkával kerestem kenyerem, és segítettem a testvéremen is. Öregségemre építettünk egy kis patakmalmot, gyerekeimmel dolgoztam benne, mert a férjem is öreg asztmás ember. Én is beteges vagyok a tüdommel, reumával és vérszegénységgel gyengélkedem. Kötelezettségemnek eleget tettem pontosan Demokrata államunkkal szemben, soha az állam ellen nem vétettem, sem én, sem családom. Büntetve nem voltam soha, kérem szépen felmentésemet, teljesen ártatlannak érzem magamat.
Éljen Pártunk és Kormányunk, harcolunk a békéért!
1959. február 2.
László Anna”
A szekusokkal, milicistákkal vívott tuzharcban elesett Pusztai Ferenc, Dézsi Dénes, Máthé György. Szígyártó Domokost 1959. április 20-án kivégezték. A családjaikat valósággal kiirtották. Dézsi Dénes bátyját, Dézsi Józsefet is börtönbe zárták. Alig maradt túléloje a példátlan retorziónak. A ,,terroristák”-ra, ,,banditák”-ra vonatkozó dokumentumokat, fényképeket, valamint az agyonlottek, kivégzettek, elítéltek minden személyi vagyonát elkobozták, hogy az utókor számára szinte lehetetlenné tegyék a történések rekonstruálását. Finna Dávid a börtönbeli szenvedések, kínzások nyomán elmezavarodott lett. Az 52 éves korban elítélt László Anna röviddel a börtönbol való szabadulása után elhunyt. A ,,kulák” Tibesz Ágoston is hasonlóan végezte. A megtorlás méreteiben és ,,utórezgéseiben” a tíz kivégzéssel ,,történelmet író” Szoboszlai-perhez hasonlítható. Mindez akkor válik igazán döbbenetessé és az egész kommunista ideológiát abszurddá minosíto momentummá, ha azt mérlegeljük: a szó szoros értelmében vett ozsdolai és környékbeli mészárlást egyetlen párttitkárért, valójában az egész rendszer rögeszméjéhez való görcsös ragaszkodásért tették: az állattenyésztésre szakosodott hegyvidéki településen - évszázados hagyományokat felrúgva - minden áron létrehozzák a kollektív gazdaságot! Az ozsdolai faluközösség az 1950-es években olyan sokkot kapott, hogy a mai napig nem tudta kiheverni annak romboló hatásait.
Ötven évnek kellett eltelnie, hogy az akkori drámai történéseket ne ,,terrorista buncselekményként” minosítsék, hanem a kommunista diktatúra elleni küzdelem egyik fontos fejezeteként. Magyarán: a dolgok a helyükre kerülnek, az akkori események valóban történelmi hátszelet kapnak. Annyi véráldozat után végre egyértelmuvé válik: ki volt a hos, ki volt a hétpróbás gazember, a legegyetemesebb emberi értékek - becsületesség, tisztesség - gátlástalan rombolója. Az azóta tartó morális erózióra azóta sincs gyógyír. Nem csak nagy múltú családokat pusztítottak ki, szórtak szét az országban és a nagyvilágban: a rendtartó székely faluközösség is rendkívül súlyos, már-már végzetes sebet kapott!
A Szígyártó Domokos nevével fémjelzett perben elítéltek rövidre szabott, balladás életútja, drámája önmagáért beszél:
Szígyártó Domokost - molnár, gépkocsivezeto - terrorista buncselekmény elkövetésének vádjával halálra ítélték, és 1959. április 20-án huszonhat éves korában kivégezték. A kivégzésérol jegyzokönyv készült.
1933. április 25-én Ozsdolán született. Édesapja, idosebb Szígyártó Domokos a második világháborúban elesett. Édesanyja, Berta gondozta a család kis vízimalmát.
A letartóztatásakor (1958. augusztus 22.) molnár a saját malmukban, hét elemi osztályt végzett, gépkocsivezeto jogosítvánnyal rendelkezo, a katonaságtól nemrég szabadult, notlen, 25 éves, jóvágású fiatalember. A molnárkodás mellett a szülei alig fél hektáros birtokán gazdálkodott.
Szígyártó Domokos végigjárta az ozsdolai gyerekek szokványos életútját. 1948-ban végezte a hét elemit. Legénnyé cseperedve meggyult a baja a hatóságokkal. 1951-ben - tizennyolc éves korában, Boros Lajos feljelentése alapján - verekedésért, csendháborításért három hónapi börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet végrehajtását felfüggesztették.
Szígyártó Domokos, de kor- és sorstársai életében is meghatározó pillanat volt a Pusztai Ferenc vezette rendszer- és kommunistaellenes harc. Minden tettükben támogatta oket.
1944 oszétol, tehát alig tizenegy éves korától maga is fegyvert rejtegetett a házuktól alig húsz méternyire levo hatalmas fuzfa odvában. Bevallása szerint a fegyvert Albert Tóth Bélától kapta, aki a frontról hazatérve nem dobta el, illetve nem adta le a hatóságoknak. Az 1944-ben kapott katonai fegyvert 1948-ban Finna Dáviddal elcserélte egy másik, jobb minoségu katonai fegyverre. A puska tusát lefurészelte, hogy kisebb helyet foglaljon el. Állandó jelleggel karban tartotta, tisztította. Ozsdolán ritka volt az olyan család, ahol az 1958. évi nagy razziáig nem rejtegettek különbözo fegyvereket, loszert: az 1944-es oszi csata után az erdoben, a mezon megszámlálhatatlan fegyver maradt. Az ozsdolaiak ezeket gyujtötték össze.
A tiltott fegyvertartásból a katonai törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy Szígyártó Domokos már kisgyerek korától tudatosan és szervezetten készült ,,terrorista tettének elkövetésére”.
1953 és 1955 között Bukarestben teljesített katonai szolgálatot. Itt tanulta meg a gépkocsivezetést, illetve autószerelést.
Leszerelése után újra molnár lett, és egybol az eroltetett kollektivizálás, társas gazdaság létrehozásának a surujébe csöppent. Gyakran kereste fel a pálinkafozéssel és kiméréssel foglalkozó László Anna és László András házát. Esténként - a korabeli közbeszéd szerint - politizáltak. Beszéltek arról a pszichikai terrorról, amelyben Boros Lajos egykori néptanácselnök, majd párttitkár a hegyvidéki, szabadsághoz szokott települést tartotta. Az éjszakába nyúló beszélgetéseken - akárcsak szerte az országban - szidták a kötelezo beszolgáltatást, és annak végrehajtóit, alig türtoztetett indulattal szóltak a Boros Lajos által eroltetett társas gazdaságról, kollektivizálásról. Szidták a pártaktivistákat, akik a nép nyakán élnek, akik hatalmas adókkal, a tehetosebb gazdákat megnyomorító kvótákkal verik szét mindazt, amit oseik évszázadokon át gyujtöttek, amiért apáik a vérüket ontották. A falu szemében Boros Lajos volt a legfobb ellenség.
A kemény és verekedos legény hírében álló Szígyártó Domokosban éveken át forrt a bosszú Boros Lajos ellen. Személyes sérelmei is voltak: önkényesen elvitette a család féltve orzött érckályháját.
Az 1956-os forradalom eseményei, eszméi, hírei csak érlelték benne az elhatározást: Ozsdolát csak úgy lehet megszabadítani Boros Lajos ,,mindenható” párttitkár terrorjától, ha ráijesztenek, esetleg végeznek vele.
Ilyen elozmények után került sor a kétszeri gyilkossági kísérletre. Mindketto eredménytelen volt, így megpróbált bosszút állni Boros Lajos egyik leghuségesebb hívén, Fetes Zoltán néptanácsi titkáron. 1958. február 16-án kovel ütötte fejbe, az áldozat elveszítette az eszméletét, gyógyulása 12-13 napi kórházi kezelést igényelt.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-01-12: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás