Mi vagyunk a nagy túlél?k. Lobog bennünk az azonosságtudat. Mi vagyunk a nagy áttelel?k. Nem árt nekünk a fagy, huzat.
Van, ki kétségbeesésében, van, ki önvigaszként fordul a félig Ázsiából hozott, talizmánérték?, félig keresztény megfogalmazáshoz, mely szerint, ha annyi veszedelemben és után is még itt vagyunk világ csodájára, a saját földünkön, hát - hát lesz valahogy ezután is.
Csak ott a bibi, túlél? testvéreim, hogy egykor a fél világot jelent? pogány tatár-mongol, majd a nem kevésbé rettenetes török fél világ rontott ránk s tépett szét. És mindezekkel együtt aztán a legvadabb keresztény Habsburg fejezte be lepusztításunkat, s vetett az aljas Károlyi Mihály meg kommunista Kohn-Kun Béla karjaiba.
Fél világnyi er?k.
Most azonban olyan er?k vetettek szemet ránk is, mely er?k az egész világ átrendezését célozzák, a maguk hasznára szintúgy!
Mi vagyunk a nagy túlél?k - ömlik hitvány pálinkára a kísér? vigasz magyarok-szerte. És magában elfojtja mind egyenként a keser?séget: NEM IGAZ. Ezt, ami itt történik, passzív ellenállással nem lehet túlélnünk.
Mi vagyunk a nagy áttelel?k. Ha nincs tüzel?, hát kerül ágbog valahonnét. Mert eddig is került.
Ez sem igaz. Ma már kínunkban és szorgalmunkban valahogy eljutottunk addig, hogy nem ágbogtüzel?re m?ködik az ország. És nem lesz ágbog, hulladék fa, és az sincs, aki behúzná azt udvarunkba. Mert udvarunk sincs, csak panel, panel ellenünk, panel körülöttünk, hogy védve érezzük magunkat, panel az óceánok innens? partjain mindig, és panel van bennünk, odabenn, ahol az ige és az igaz meg az igazságtalanság megfogalmazódik.
Panelbe ütközik a vén, és oda a kisgyermek mindig.
Mi vagyunk a nagy túlél?k.
Mi vagyunk a nagy áttelel?k. Mármint akik megmaradtunk a nagy pusztulásban és a rengeteg elpusztult társunk körül.
Nagyapám szalonnán, hagymán, kenyéren erd?lt a havason, szántott, vetett, ostyaként majszolta szótlan, ,,székely nemes földm?ves” oklevele távolában a zsíros kenyeret, mégis megérte a kilencvenhárom esztend?t!
És amíg ? megélte, hány százan, ezren hullottak el körötte százféle kórságban?!
Mi vagyunk a nagy áttelel?k, akár az állatok.
Ridegen tenyészik ismét a magyar, kicsapva Európából a vad téli idegenségbe, fagyban, hó alól majszolja föl a füvet, tavalyel?tti ,,történelmi” avart, mert nincs egyéb a ház körül, s mert ház se lészen nemsokára. Mert ahonnét a hazát el lehetséges adni pénzért, ott a ház a legkisebb gondja az uraságnak.
És ha itt, Magyarországon még egyszer ,,létez?” demokráciáról dumál valaki nekünk, kibiztosítom a kiegyenesített létez? kaszát.
Akikre semmit se lett volna szabad bíznunk, azokra bíztuk a kisgyermekek, pici unokák napi tejecskéjét, kenyérkéjét, a nagyszül?k ápolhatóságát.
És maradt rajtunk, nagy túlél?kön és nagy áttelel?kön melegít?ként a fagyosan deres rübáska, az idegent?l engedélyezett zubbony, hogy abban keresnénk a megmaradást, míg kenyér és gyógyszer után koslatunk zárt kapuk között.
Mert mi megmaradtunk a százszoros elhullottak között.
Vagyunk. Így vagyunk, úgy, hogy még a mosolyunkat is lehámozzák rólunk vigyori uraink, és szavainkat megetetnék velünk, mint ocsút az ?ket tápláló búzánk közül.
És mi nemzettük ide a további túlél?ket, és e mieink nemzik a következ? túlél? magyarokat, ha lesz hová. És ha szabad lesz nemzeniük magyart a Kínai-Cigány-Magyar Szövetségi Köztársaságban.
Mi, a nagy túlél?k és áttelel?k csupán arról leszünk híresek, hogy velünk járt le itthon a forradalmak s lázadások korszaka. Mert ami jön ezután, s ami van, az már ,,az ország és a nép jóléte elleni ellenforradalom és lázadás” lesz. Ha lesz valami.
Számunkra, túlél?k számára, ellenünkre találták ki azt a marhaságot is, ami ellenforradalom megnevezésre hallgat. Mert valami vagy forradalom, vagy nem az. Ellenforradalom nem létezik. Ellendemokrácia sincs. Mert ahol nincs demokrácia, ott nem lehet annak antitézise.
És ahol nincs szabadság, ott nem lehet szabadságellenes lázadás, csak lázadás a leend?, eljöv? szabadságért!
Mi vagyunk a nagy túlél?k. Mi mindent túléltünk, már akik megmaradtunk a ránk szakadt háborúk, haláltáborok, szabadságharcok után, ennyien, maréknyian.
Csupán az a kérdés, hogy önmagunkat hogyan éljük túl.
Átteleljük-e pusztulásunkat ekkora fagyasztóban?
Czeg? Zoltán
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.