Bartha Lukács hosszú élete (3.)Riport: Székelyföld elvesztése

2007. január 19., péntek, Archívum 2003–2007

Ojtozt az évszázadok során a hadak sem kerülhették el. Hadi és kereskedelmi út volt itt már a rómaiak korában. Moldvából hazafelé tartva itt pihent meg Mátyás király, itt törtek be több ízben a törökök, tatárok, megfordult Ojtozban Batu kán, Mihály vajda, Bem itt ütött be Moldvába azzal a reménnyel, hogy a moldvai magyarokat megnyeri a szabadságharc ügyének.
Súlyos harcok voltak itt az els? világháborúban, a ’60-as évek elején az Ojtozi-szorosban berobbantott fal, a Honvédk? megnevezés még ma is ?rzi a soproni katonák ojtozi emlékét.
Aztán következett a második világégés, és ismét jöttek az oroszok, illetve a Vörös Hadsereg.
Ukrán menekül?k Ojtozban
Bartha Lukács egykori honvéd meséli:
A németek már ’43-ban menekítették az ukránokat. Ez ’44-ben is tartott. A férfiak, akik nem akartak Nyugatra menekülni, azokat kényszerítették. Úgy le voltak szerelve! Egyik kiáltotta: Bácsi, tudom magyar, voltam Beszterce! Egy fél komiszt odavittem, de csak amit megfogott, az a darab maradt nála, a többit kitépték a kezéb?l. Halottak is voltak itt, Ojtoz végében. Azt is megmutatom. Ott voltak az ukrán menekültek bekerítve.
Volt egy állatorvos. Én tizedes voltam. A táskáját vittem. Az vizsgálta meg az ukránok állatait, miel?tt beengedték ?ket a határon. Volt egy nagy t?gy? tehén a szekér után kötve. A szekérben két gyermek. A tehénben betegség volt, s az állatorvos felemelte a kezét, hogy ez nem jöhet. Az asszony hiába könyörgött, s hiába mutatta a gyermekeket.
Bereckben mesélték, miután hazajöttem a háborúból, hogy az asszony a gyermekét megszülte, és belévette a patakba. A férfiak úgy le voltak romolva, hogy egyik fogta a másik karját, s úgy mentek. Olyan szomjasak voltak, hogy amikor az egyik látott egy forráskát, odament, hogy igyék. A tiszt ott l?tt belé.
- Említette, hogy az én szül?falumból is voltak Ojtozban katonakollégái...
- A csernátoniakra jól emlékszem. Makó Béla, aki húsz évig volt kollektívelnök. Géppuskás volt, tizedesi rangban. Makó Pali honvéd, Czerék Vilmos zupás volt. Szakasz­vezet?. Sajnos, egyik sem él. Torjáról ott volt Sinka István. Azt mondják, mind a két lába le van vágva. Egy kürtös is volt Torjáról. Kelemen Sándornak hívták. Az is meghalt.
Annyian voltak, mint a hangyák
A második századot lenyomták Sósmez?re, ahol aztán súlyos harcok voltak. Körülbelül hat-hét kilométerre betonkanális volt az út szélén levezetve. Ahol a legszorosabb volt az út, ott befúrtak a föld alá, s rengeteg robbanóanyagot helyeztek el a kanálisba. Gyutacsok voltak, durranózsinór, s innen, a laktanyától a százados, amikor kapta az utasítást, egy mozdítással felrobbantotta az egészet.
Meg kellett gy?z?dni arról, hogy a katonák a berobbantott helyr?l mind kijöttek, s azután robbantottak, hogy a saját katonáikat nehogy odarekesszék.
Az utat berobbantották, de az oroszok úgy jöttek, mint a hangya. A legszorosabb völgyzárat robbantották fel, de nem sokat ért.
Mi itt fenn, Ojtozban be voltunk kerítve. Magasfeszültség? drót volt körülöttünk. Nekem a telefonkészülékem fel volt akasztva egy fára, s onnan ell?tték. Így nem kaptunk értesítést, hogy vonuljunk vissza. Benn maradtunk hajnalig Ojtozban. Hajnalban jár?rt küldtem, hogy nézze meg, mi van. Az ágyú, a l?szer, minden úgy volt, ahogy ott hagyták. Elmentem, hogy személyesen is nézzem meg, mi a helyzet. Mindent otthagytak.
A Mogyoróstet?n voltak a tüzérek, a megfigyel?k. A tiszt azt mondta, hogy oda feküdjünk le. Foglaljuk el a tüzel?állást a régi árkokban. Mi egy csomóba összegy?ltünk. Jött a német tiszt egy magyarral, s a pisztolyt reám fogta. Le akart l?ni, mert nem szóródtunk szét, ahogy kellett volna.
Aztán elmentek, s mondom én az embereknek, hogy na, akkor menjünk innen neki Berecknek. Megfutamodtunk be, Bereckbe. Közben ott, ahol mutattam, Erzsébet királyné emlékm?vénél egy csomóban megbújtunk. Addig nem l?tték Berecket, s akkor bel?ttek két aknát. Úgy meg voltunk ijedve!
Bementünk Bereckbe. Láttam, hogy a század össze van gy?lve. Nekem a rangom a helyén volt. Bementem közéjük. - Tépd le azt a rangot! - kiabálták a katonák. Letéptem. A százados látta volt azel?tt, hogy én a rangot viselem. Felsorakoztatta a századot, hogy mutasson egy olyan katonát, aki a rangját viseli. És akkor meglátta, hogy én is letéptem. Megparancsolta, hogy varrjam vissza. A csend?rökt?l kaptunk csillagot. Szakaszvezet? voltam.
Bereckb?l kivertek minket Lemhénybe. T?zel?állást kellett foglalnunk.
- A két Lemhény közötti vasútnál?
- Ott. Pontosan a vasúti töltésnél voltam egy likban. Egy falumbeli váltott le. Fábián Lacinak hívták, ?rvezet? volt. Pihen?t kaptunk. Szerencsétlen leváltott engemet, s két óra múlva meghalt. Oda temettük el, egy udvarban. Aztán a szülei hazavitték Szentlélekre. Odavalósi volt. Bátor volt. Lemhény fel?l az oroszok szivárogtak be. Keresztülmászott a sínek alatt, az átereszen, s nem gondolta, hogy már oldalban is ott vannak az oroszok. Onnan l?tték le.
- Lemhény fel?l milyen irányba vonultak vissza? Kászon felé?
- Nem. Kézdivásárhelynek mentünk, onnan Torjára, fel a szanatóriumhoz, s amikor Szeredába értünk, s kimentünk a Tolvajostet?re, ott felszedtek, és elvittek Nagy-Sajóra. Ott egy zászlóaljat alakítottak bel?lünk. Onnan visszahoztak Szászrégenbe, Idecspatakára. Ott voltunk három hétig. Rengeteg volt a halott. Volt egy kézdivásárhelyi tüzérszázados. Szegény, az is ott halt meg. Kiáltották, hogy vonuljanak-e vissza? Mondta, hogy igen, jöjjenek be a vasútig. S egyszer kiáltottak, hogy a százados meghalt.
Amikor mi bementünk a vasútig, éjfél felé volt. Akkor kaptuk a parancsot, hogy vissza! El kell foglalni azt a helyet. Micsoda jajgatás volt! Sok volt a sebesült. Ezeket a nyomorú leventekatonákat nyomták el?re. Mikor vissza­értünk volna, azt mondják, hogy visszavonulás, mert a hidat robbantják fel.
Mikorra beértünk a faluba, egy tiszti sof?r nem tudta begyújtani a kocsit. Leöntötte benzinnel, s meggyújtotta. Mi mentünk, de már a híd fel volt robbantva. Úgy hívták a magyaroknál a fogatokat: vonat. Mi hajtottuk a lovakat, de nagy volt a víz. A lovak félig keresztülmentek a vízen, s tovább nem akartak menni. Mondtam, hogy én keresztülmegyek. A lórúdon végigmegyek, s onnan kiszököm a partra. Nem tudtam átszökni. Beleragadtam az iszapba hasig. Onnan húztak ki. Akkor bementünk a faluba. Úgy hívták: Bátos. Ott megszárítottam a ruhámat. Lemostam, s megszárítottam, mert több ruhám nem volt. Csak ingünk volt.
Onnan is vonultunk vissza. Támadás kicsi volt. A németek egyebet nem csináltak, csak robbantották a hidakat. S a vasutakat. Tönkretettek mindent.
A háború vége
Aztán mikor kikerültem Nyíregyházára, ott már felesküdtettek Szálasira.
Voltam Tiszalökön. Ott voltam tüzel?állásban. Ott még a Tiszán is átjártam éjjel. Csónakkal áthoztak. Átmentünk egy kollégával, de nem mertünk ott maradni, mert a víz a hátunk mögött volt. Annyit láttunk távolról, hogy valakik ott mozognak. Ott is sok halott volt.
Tovább vonultunk. Tokaj­ra, Makrancra, Abaúj­szántóra.
Makranc községben fogtak el. Így kerültem Lengyel­országba. A fogságban jelentkeztem Dál­noki Veress Lajos hadseregébe, hogy harcoljunk a németek ellen. Vissza­hoztak Nyíregy­házára. A Dunántúlra irányítottak, hogy ott harcoljunk a németek s a magyarok ellen. Kérdezték, hova való vagyok. Mondtam, hogy erdélyi. Papírt adtak, és hazaküldtek, mert Erdély már a románoké volt.
- Mikor n?sült, Luki bátyám?
- 1946-ban. 1945-ben jöttem haza a nagybátyámhoz. Az apám testvéréhez. Az én feleségemet Opra Katalinnak hívták. Tizennyolc éve halott. Két gyermekünk volt. A leányom öt éve meghalt. Negyvenhét évesen. Brassóban elkezelték. A fiam él. Maradt négy unoka. A leányom lányai vannak mellettem. A fiam, Bartha L?rinc.
Amíg apám fogságban volt, itthon egy lányt tartottak neki. Egy er?sen szép leány volt. De hát édesapám asszonyt hozott. Sok baj volt, mert apám aztán el is züllött. Bántotta sok minden. Édesanyám vitt mindent. Rengeteget dolgozott. Apám a birtokot elrendezte. Züllött volt, na. S amikorra helyrejött volna, akkor meghalt.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-01-19: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás