Azt gondoltam, es? esik, / Pedig a szemem könnyezik, // Az én szemem s?r? felh?, / Abból ver engem az es?...
Közös fájdalmunkra elment Beke György is.
Akkor éjjel Budapesten éppen vihar tombolt, a nyugati keresztvíz alatt Kirill névre fogott orkán hánykolódott a Dózsa György út 11. szám alatti ódon lakás bels? udvarának sarok lakrésze el?tt is, ahol a testes uzoni férfiú fájós lába miatt elnehezülve, de szellemileg naprakészen és frissen papírhegyeket hordott össze, s ezekb?l újra meg újra összerakta a maga, a mindannyiunk Erdélyét. De nemcsak Erdélyt. Havaselvét és Moldvát is, a nyugati meg a keleti magyar szórványt is, mindent.
A magyarság egészének szellemi újrateremt?je volt, fáradhatatlan és kérlelhetetlen, ha bántották az övéit, még kérlelhetetlenebb, ha az övéi bántották az övéit, és befogadó volt az idegenekkel szemben, ha azok jó szándékkal közeledtek az övéihez.
Beke György 1989-ben, a romániai fordulat napjaiban telepedett át Budapestre. Oka volt rá. Visszaút már nem volt, a vonat csak nagy ívben, mozdonyfordítókban tud ilyen fokú irányt változtatni. Végül is a Dózsa György nevére hallgató budapesti úton kapott lakást. Otthonra kevésbé lelt, mert úgy t?nt, hogy az otthon, az itthon maradt. De csak úgy t?nt, mert Beke György vitte magával az otthont, a székelyföldi hazát, a szórványban él?k gondját-baját, Európa legárvább kisebbségének, a moldvai csángóknak a keservét, és mindezt beolvasta, ráolvasta, a szemébe mondta a szellemi vonatkozásban is eltunyult gatyás, bamba népnek s a csordának, hogy Adyt is képbe hozzuk.
Volt benne valami Dózsa megfékezhetetlen indulatából, rebellis természetéb?l. Uzonban született, felmen?i Dálnokból származtak, Dózsa szül?falujából. Az ugyancsak Budapestre áttelepedett dálnoki Kicsi Sándorról, lexikonszerkeszt? atyai barátjáról írta, hogy nyolcvan esztendején túl is a szül?földjén él. Beke György uzoni bölcs?jét sem faragták rossz fából, felmen?i között tartjuk nyilván azt az uzoni Pünkösti Gergelyt, aki anno 1848-ban Alsócsernátonban mondatta ki az egybegy?lt sokasággal a társadalmi esélyegyenl?séget, a jobbágyfelszabadítást, s ezzel lerakatta a háromszéki önvédelmi harc jogi és szellemi fundamentumát.
Szóval, Beke György a két Dózsa - György és Gergely - akaraterejéb?l és értelméb?l is batyut kötött, s ezt vitte magával, amikor Bukarest poklából, a diktatúra árnyékából a kincses városba, Kolozsvárra költözött, s ott is a legjobbak és legnagyobbak társaságában, a mi meghívásunkra Szabó T. Attilával, Benk? Samuval, Imreh Istvánnal, Egyed Ákossal és a többiekkel, írókkal, m?vészekkel, magyar küldetéstudattal felvértezett társakkal járták - jártuk - Háromszék falvait, s templomi gyülekezetnyi sokaság el?tt mondták - mondtuk - a magunkét, ,,mint akit még nem vertek szájon”. (Farkas Árpád)
Nos, ezt a missziós tudatot és akaratot vitte magával a budapesti Dózsa György utcába is Beke György. Többekkel ellentétben, akik áttelepedésük után, mint kígyó a b?rét vetették le magukról az erdélyiséget, és ha nevüket ?rzik is, a mellényt már pestiesen gombolják, s a nyakkend?t a választási ciklusok színéhez igazítják. Tisztelet a közéletb?l és a lapoktól kisemmizett kivételeknek.
Beke György nem állt be a másságkeres?k karába, nem szenvelgett és nem sajnáltatta magát. Asztagnyi könyvkévét rakott össze, amiben benne még a mag, ami tavaszra várva csírázni készül.
Beke Györgyöt a Kárpát-medence magyarságának egésze siratja és gyászolja, hisz ? emelt jó teherbírású szellemi boltívet a térség fölé.
Haló porait hazavárja szül?földje, a háromszéki Uzon, hogy holtában az erdélyi magyar gondokkal ne elvegyüljön, hanem ezeket az él?k homlokáról segítsen letörülni.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.