Példás együttmuködés látszik körvonalazódni az Európa Tanácsban, a magyar képviselok végre közösen lépnek fel a Babes-Bolyai Tudományegyetemrol kizárt két oktató ügyében. Ha nem értettem félre - és bár ne értettem volna! -, a magyar országgyulés külügyi bizottságának szocialista alelnöke együttes fellépés tervérol számolt be a minap.
Amit ennek indoklásaképpen a kisebbségek anyanyelvi képzéshez való jogáról mondott, azonban már problematikusabbnak tunik. Nem mintha vitatnám e jogot, de a Babes-Bolyai Tudományegyetem egy körmönfontabb kulturális elnyomás példája, és nem árt ezzel tisztában lenni, mielott kontinentális nyilvánosság elé visszük az ügyet.
Baj van ugyan az anyanyelvi képzéssel is, hiszen a két százalékot sem teszik ki a magyarul tanuló diákok az egyetemen - miként diszkriminációra vall az is, hogy a romániai felsooktatásban mindössze 4,4 százaléka magyar a hallgatóknak, miközben a lakosságon belül e népcsoport közel 7 százalékot képvisel. A tannyelvhez visszatérve: az, hogy a magyar diákok nagy hányada nem anyanyelvén folytatja tanulmányait, csak a beavatatlanok szemében minosülhet egyéni opció eredményének. A helyzet behatóbb ismeroi elott nem titok, hogy az egész harc - és a kirúgott oktatók küzdelme ezt célozta - pontosan azért folyik a magyar tanszékek, karok és tagozat különállásának intézményesüléséért, mert ez jelentené az ellensúlyát annak a nyelvi és kulturális, szervezeti elnyomásnak, mely a csoportok szintjére leszorított virtuális magyar tagozatra, az ún. ,,magyar vonalra” nehezedik. A mai aszimmetrikus viszonyok fenntartása, melyek közt a szenátusban, de le egészen a tanszékekig, majdmindenütt az azokon belüli román többség dönt a legsajátosabb magyar ügyekben is, pontosan jellemzi a jelenség természetét. A magyar nyelv és a lecsonkolt tagozati struktúra egész mai státusa a jogfosztottság képét és bizonyítékát nyújtja. Akik még egy relatív önállóságot sem engedélyeznek e tagozatnak, és megtartják a megturt állapotát kifejezo ,,vonalként”, azok nyilván abban érdekeltek, hogy egy másodrenduséget konzerváljanak.
Akik egy egyenrangú európai társkultúrát ilyen státusba taszítanak, azoknak számolniuk kell azzal is, hogy egy rendszerszeruen muködtetett asszimiláció, egy tekintélyfosztó gépezet fenntartásának vádját vonják saját fejükre.
Az állami magyar egyetem ügye Erdélyben a demokrácia kibontakozásának kardinális kérdésévé lett. A magyar népcsoport számára egy beolvasztási nyomástól mentes életet, saját önigazgatási jogosultságát jelenti, melyrol nemzetrész le nem mondhat, s ha ekkora és polgárosultságban ennyire vitte népcsoportként, töretlenül igényelnie is kell. Aki a Dohányozni tilos táblát kiszegezte - és akik azt leszedették -, tiszta és félreérthetetlen helyzetet teremtettek, a tényállást itt már senki el nem ködösítheti. (Különben ezt esik oly nehezükre a kirúgóknak megbocsátani.)
A megoldás ezek után tehát a saját struktúra létrehozása lehet akár az egyetemen belül, akár azon kívül.
A közös magyar fellépésnek a két oktató rehabilitálása mellett erre kell tehát irányulnia.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.