
Megyei összkép
Háromszéken az ország többi hegyvidékéhez, havasalji körzetéhez hasonlóan a gazdatársadalom egyik fo bevételi forrása a tejtermelés. A megye ötvenezret meghaladó gazdaságai közül nagyon sok imbolyog az önfenntartó, de azért árut is termelo réteget elválasztó határ mentén, s aki téesz- vagy egyéb nyugdíjból, gyerekei által juttatott segélyekbol kénytelen tengetni életét, jövedelmét néhány állat tartásával, pár liter tej leadásával iparkodik kiegészíteni. A pár tehenes gazdákat okkal emészti aggodalom e napokban, az átállás az európai szabványokra meroben új igényeket támaszt velük szemben, ezzel az eddig biztos bevételnek számító tejpénz kerül veszélybe. Az alábbiakban a pár tehenes gazdák fo megyei támaszáról, a Covalact Rt.-rol lesz szó. Tejfeldolgozó körképünket nemcsak azért kezdjük a szentgyörgyi tejgyárral, mert ez a legnagyobb, és miként legutóbbi minosítése mutatja - az A-kategóriába került országosan alig néhányadmagával -, képes lépést tartani a változó feltételekkel, hanem foleg azért, mert beszállítóinak háromnegyede egy-három tehenes gazda. A Covalact a megyei tejtermeléshez ezernyi szállal kötodik, begyujtoi hálózata a legnagyobb, sorsától sok aprógazda jövedelme is függ.
Elobb azonban pár szót a megyei tejtermelés egészérol. Ha mézzel nem is, de tejjel folyó kánaáni szerepre már ma pályázhatna a Székelyföld, benne Háromszék. A tavalyi esztendot felméro, még nem végleges adatok szerint az évi tehéntejtermelés körülbelül kilencvenmillió literre rúg a 25,6 ezres tehénállomány után, melybol húszezret fejnek. A tej kb. egyharmadát dolgozta fel a sepsiszentgyörgyi tejgyár. Kiadós mennyiséget gyujtött be és szállított feldolgozatlanul Görögországba a baróti Tyrom (mégpedig 26,7 millió litert, de ezen kívül 2,3 millió liter juh-, félmillió liter kecske- és negyedmillió liter bivalytejet is felvásárolt tavaly). Az utána következo kisebbeknek jóval kevesebb jutott, így 870 000 litert dolgozott fel a nagybaconi Grig Kft., egyenként félmillió liter körül a kökösi MBI, a zoltáni Agrobio, a gidófalvi Golf és az illyefalvi Meotis. A fennmaradó egyharmad a még kisebb feldolgozókhoz kerül, vagy elfogyasztják házitejként a termelok, a piaci vásárlók, illetve hát a borjak, ugye, mint elsodleges jogosultak.
A háromszéki tej értéke
A tejgyár vezetosége nem rejti véka alá: elégedetlen a mezogazdasági politikával, nem történt meg a tejtermelok kello felkészítése az európai integrációra. Márpedig mindenképpen el kellene kerülni, hogy külföldi tejet kelljen minoségi indokokból feldolgozni, miként egyes európai körök azt nyilván szeretnék. ,,Az utolsó dolog lenne, amit tennénk, hiszen a megye cserbenhagyását, a hazai állattenyésztés összeomlását jelentené. Holott épp az lehetne erosségünk az unióban. Kiváló legeloink, takarmánytermesztésre alkalmas területeink, nagyszámú gazdánk van - mondja Ioan Balan igazgató és forészvényes -, erre kell és kellett volna már tizenhét éve fektetni a hangsúlyt.”
Sorozatunkba illesztendo, a gyár és a termelok kapcsolatát firtatva indítjuk a beszélgetést.
- Egy gazdáról írtam nemrég, aki tucatnyi fejostehenet tart, nyáron kinn tartja oket a legelon, télen persze az udvarán, istállóban, aki fajállatokat igyekszik beszerezni, fejogépe van, de kézzel is fej, reggel hat elott kel, este pedig tizenegy után fekszik, mert az esti fejésbol származó tejjel teli kannákat hideg vízben huti, és akkor friss vízzel tölti fel a kádat - egyszóval egy jellegzetesen átmeneti állapotban lévo gazdaságról van szó. Tulajdonosa nagy állatszereto, nem is tud a maga számára más életet elképzelni. De vajon van-e esélye a megkapaszkodásra? Tud-e számára - a faluban pár ezer literrel o az önök legnagyobb kuncsaftja - a gyár biztonságot nyújtani?
- Hasonló gazdaság, a törekvoké, legalább ötszáz-hétszáz van a megyében. A mi kuncsaftjaink hetven százaléka különben az egy-három tehenes gazdák közül kerül ki, és a többi harminc százaléknak van öt-hat tehénnél többje. Esélye a túlélésre annak van, aki termelési farmokat tud létrehozni, ez véleményem szerint nem tizenöt, hanem legalább húsz-huszonöt tehenet jelent, és nem akármilyet, válogatott fajtákról beszélek. Korszeru istállók kellenek, és társulni is tudni kéne. Mondjuk, egészen ötven állatig egy farmot a családi munkára is lehet alapozni, és ez a siker kulcsa. Aki azt hiszi, hogy ekkora farmon még fizetett alkalmazottal dolgoztathat, az nem lesz versenyképes. De honnan lesz az embereknek pénzük fajállatokra, felszerelésre, új istállókra? Tizenhét év alatt az állattenyésztésért vajmi keveset tettek a kormányzatok. A gazdák sokan fektettek be jövedelmükbol, de most kiderült: mindent elölrol kell kezdeniük, mert a környezetvédelem, az állategészségügy, az építészeti hatóság mást követel. Tisztázatlan egyelore az is, hogyan lehet majd brüsszeli juttatásokhoz hozzáférni. Az a felfogás pedig, hogy majd hozzánk hasonló, úgynevezett integráló tényezokön keresztül oldódik mindez meg, hiú remény, mert nem ez egy feldolgozó feladata. Ahhoz nekünk át kellene alakulnunk, vagy csodbe jutunk. Az is hátrányos ránk nézve, hogy az A-csoportba kerültünk. Mikor besoroltak, a tej minoségérol még nem volt szó, csak a technológiai, higiéniai stb. feltételekrol, a gyár felkészültségérol. Most pedig a tejminoséget is számon kérik. Honnan végy megfelelo tejet, amikor a begyujtöttnek nyolcvan százaléka nem felel meg a szabványnak? Persze, beindíthatunk két termelési vonalat a kétféle minoségre, de vajon hogyan hat ez ki a rentabilitásunkra?
A gyárról köztudott, hogy kapacitása nem teljesen lefedett, az igazgatói szkepszis hát értheto. Hogy mégis betöltenek egy közvetítoi szerepet a központi szakhatóság és a gazdatársadalom között, bizonyítja, hogy pontosan ottjártunkkor folyt a szarvasmarha-állomány minosítésének megszervezése: a Covalact két megyére, Hargitára és Háromszékre nyerte meg az e tárgyban kiírt pályázatot.
A gyenge láncszemek
- Fiatal, vállalkozókész gazdákról beszélek, akik úgy gondolkodnak: egy szerzodés önökkel, egy szoros kapcsolat garanciát jelentene számukra a hitelfelvételben a bankok, a brüsszeli pénzeket leosztó hatóságok felé. Ön járt Hollandiában, ott hogyan alakul a termelok és feldolgozók viszonya?
- Igen ám, de e feldolgozók nem gyujtoközpontok is egyben. Bármilyen kistermelo legyen - van ott, aki százliterenként adja le a tejet -, de rendelkezik hutokészülékkel. Jön a tejbegyujto kocsi, szívja le a hutotankot, és megy tovább. Nálunk, a megyében tíz termelonek ha van saját tankja, köztük a legnagyobbaknak, a százteheneseknek. Igen, az egyik gyenge láncszem a tej behutése. Mi gondoltunk rá, hogy a farmot létrehozó, megfelelo istállót építoket hutoberendezéssel segítsük, ha annak helyiséget, csarnokot tudnak biztosítani. Akár úgy, hogy átköltöztetjük berendezéseinket egyik településrol a másikra. Eddig is adtunk használatba ilyeneket. Használatba, és nem bérbe.
Az igazgató szerint e hutotankokhoz azok juthatnának könnyebben hozzá, akik megszerveznék például a szomszédsági rendszereket - ó, székely tízesek, hol vagytok, hol ,,késtek az éji homályban”? -, a szövetkezés jelentené az igazi bankgaranciát, nem csupán a tejbegyujtésben, hanem a takarmánytermesztésben vagy akár a közös tehenészet felállításában. ,,Nincs értelme annak, hogy ötven fejogépet végy, mikor egy fejostanddal megoldhatod sok-sok állat fejésének gondját.” Követendo példaként említi a kézdialmásit, ahol a polgármester szervezte meg a szarvasmarhatartók egyesületét, és az közös csarnokot hozott létre, mi több, a takarmánytermesztés is összehangoltan folyik.
Igen, a szövetkezésbeli lemaradásunk lenne a technológiai mellett a megyebeli gazdálkodás másik gyenge láncszeme.
Helycsere
A tejgyári kuncsafti körben persze nagy átrendezodés folyik, a gazdasági törvények kíméletlenül utat törnek maguknak.
- A beszállítók hetven százalékát kitevo kisgazdák hányad részét adják a feldolgozandó tejnek?
- A nagyobb hányad még mindig a kisgazdáktól jön, olyan ötven-ötvenöt százalék, a nagytermelok pedig a felénél kevesebbet. Ránk nézve nem elonyös. Viszont a trend az, hogy a kisgazdák beszállítása csökken, a nagygazdáké, tehenészeteké no. Utóbbiak korszeru istállókat építenek, fajállatokat vesznek, befektetnek. A kicsik pedig épp ellenkezoleg, kezdték eladni állataikat, s mivel nincs, akinek, a vágóhíd kevés, elkótyavetyélik azokat. Hol találhatók az eroteljesebb gazdaságok? Árkos-Koröspatak körzetében van vagy tíz, az Olt völgyében megint, Bükszádtól Kökösig. Ezek közepesek. Százas létszáma Árkoson Rétyi Ödinek, Hidvégen Tatunak és Cucunak, a városban Eötvös Mózesnek van.
- Bükszádon magam láttam, a Danone világcég kelt versenyre önökkel. Ott egy gazdaságban hutotankot is felszerelt.
- Igen, több gazdától gyujt be. De eros a mi bükszádi csarnokunk is, úgy tudom, az ottani tej nyolcvan százalékát mi hozzuk el. Mi is tudunk hutokészüléket adni, ráadásul eloleget, ha valaki fejokészüléket kíván vásárolni. Jó tudni, lehet higiénikusan fejni kézzel is, amíg az embernek három, négy, öt állata van. Ha már több, vagy azok nagy hozamúak, akkor persze már jól fog a gép. Viszont a géppel sok baj van: folyó víz és meleg víz nélkül nem lehet tisztán tartani. Másfelol, ha a csarnokba egyetlen gazda rossz minoségu tejet ad le, az a többiekét is lerontja. Csarnokaink javában a tej mindazonáltal megfelel, ha nem is az európai normáknak, de legalább a kétéves átmeneti idoszak követelményeinek.
A tejgyárban úgy tudják, 2009 után csak európai minoségu tejet lesz szabad átvenniük. Addig alighanem csökkenni fog az egy csarnokba tejet hordók száma, s kb. félezer közepes gazdaság, családi farm, illetve a nagyok fogják ellátni nyersanyaggal az üzemet. Utóbbiak száma növekvoben, e tekintetben több üzleti értesülés birtokában vannak, ezeket persze bizalmasan kezelik. Foglalkoztatja oket, mi lesz az ezerfos szépmezoi állomány sorsa. A fováros sugallatát, hogy külföldi tejet kéne behozni, elítélik. A gyár Csernátonban, ahol megvásárolta a volt téesz épületeit, maga is tejgazdaságot akar felállítani, de ehhez elobb új istállókat kell építenie. De a gyár sorsa nyilván nem ettol, hanem a megyei tejtermeléstol függ. Ezért annak fellendülésében érdekeltek - ez, tekintettel az üzem kedvezo besorolására is, közös projektek kidolgozásában kamatoztatható.
B. Kovács András