
Ritka az a hely Erdovidéken, ahol annyi szorgalmas ember él, mint Székelyszáldoboson. Mesélte egy idos ember: ,,a tatárok pusztította Valál faluban szorgalmas emberek laktak. Ok telepedtek ide, ahol ma a falu fekszik, álmaikat itt váltották valóra.” Száldobos foutcája mentén, akárcsak egy barcasági egykori szász faluban, szép családi házak sorakoznak, s minden arról beszél, hogy józanul és meggondoltan cselekszik az idevaló ember. Tagadhatatlan, hogy a viszonylagos jólét alapjaiba az egykori szénbányászok jövedelme is besegített. Itt sem könnyebb az élet, mint másutt, de mint láttuk, kitartó munkával sokra viheti a ma embere is. Az egykori Bardoc fiúszék e földdarabkája gazdag hasznosítható természeti kincsekben, energiahordozókban, vaskoben, diatomaföldben, bentonitban, épületkoben, ásványvízben, szén-dioxidban, erdoségekben, kiterjedt legelokben. Kiaknázásuk jövedelmet hozna a kis régiónak, ez azonban nem egyszeru dolog, sok pénzbe kerül. Egyiket, az erdovagyont azonban hasznára próbálta fordítani a közösség. Széles e tájon alig van erdo-közbirtokosság, amely olyan sikerrel dolgozna, mint a székelyszáldobosi. Utunkon a megélhetoség ösvényeire figyeltünk.
Az osök áldozata meghozta gyümölcsét
Messze felnyúlik a Székelyszáldobosi közbirtokosság erdosége a Kormosok mentére is. Kétezer hektárnál több erdo- és legelobirtoka van. Szégyen is volna, ha a falu szívében lévo székhely szobáiban hideg fogadná a látogatót. Ez a közbirtokosság, az erdotörvényt szigorúan tiszteletben tartva, sikeres és jövedelmezo tevékenységet folytat, s a falon függo térképet nézegetve önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy mennyi erdovel lennének gazdagabbak, ha értékesíthetnék azokat a területeket is, amelyeket a diktatúra idején termelt ki magának az állam. Jogos vagyonukat birtokolják a leszármazottak, mert ezeket az erdoket mind az osök vásárolták nem kis anyagi költséggel. Még most is van a 247-es kormányrendelet alapján visszaigényelt erdo-legeloterület Hájagban és Lúgosban - mintegy 160 hektár. Visszajuttatása dolgában az olaszteleki állami erdészettel állnak vitában, miként egy olyan erdészház ügyében is, amely a birtokosság területén áll. A papírok bizonyító erejuek, s annak a vagyonnak, amit az osök szereztek meg - a választmány tettei nyomán -, takarítva vissza kell kerülnie. Öt személy végzi most az adminisztrációt, egy csapat munkás dolgozik a levágott erdoterületek beültetésével, legelok takarításával, funyírással. Van a birtokosságnak egy önálló kft.-je, a Valál, és tíz alkalmazottat foglalkoztat, ok végzik az erdokitermelést.
A Jegyzodomb alja nevu területen a kft. megkezdte egy gatter telepítését, a fundamentumot már kiöntötték. A telek egy része közbirtokossági tulajdon volt, csupán nyolc árnyival kellett még nagyobbítani. Ezt és a gattert is, melyet Csíkszentimrén vásároltunk, a birtokosság jövedelmébol vettük - tájékoztattak az irodában. A kft. saját erogépekkel rendelkezik, traktorral, rakodógéppel, lézeres körfurésszel.
- Igyekeztünk folyamatosan bovíteni felszereléseinket, s nem csak a birtokosságra, hanem a falura is gondoltunk - folytatta Kolumbán János, a közbirtokosság ügyvezeto elnöke. - Vásároltunk a tagok javaslatára egy olyan szarvasmarha-mérleget, amely tíz mázsáig mér, s a helybeli gazdatársadalmat szolgálja. Egy cég érdeklodött a közbirtokosság területén, a Lúgos nevu erdorészen található épületko, andezit iránt. Eloszerzodést is kötöttünk a kutatások érdekében, tudni akarják, hogy milyen a ko minosége, és mekkora a tartalék.
A jövedelem oroszlánrésze itt is a tejpénz. Ezért született egy olyan elképzelés, hogy a helybeli szarvasmarha-tenyésztok egyesülete saját tejcsarnokot építsen, s ezen keresztül értékesítse majd az uniós eloírásoknak is megfelelo tejmennyiséget. S mert egy tehetos falusi farmerrel is találkozni akartunk, benyitottunk Benko Bélához.
A várat, ha egyszer feladtad, az már nem a tiéd
Jelképesen fejezte ki magát a 63 éves Benko Béla, aki nyugdíjas bányászból lett saját bennvalóján állattenyészto. Példája o annak az erdovidéki embernek, aki a bánya mélyén kituno bányász, otthon pedig kiváló gazdaember. A vár a kitartást, a következetességet jelenti számára. Úgy értettük, hogy ha feladja a harcot, a küzdelmet, a munkát, újrakezdeni talán már sohasem lehet.
- A felsorákosi aknától jöttem nyugdíjba 1990-ben - tekintett vissza a bányászmúltra Benko, akit e sorok írója még a bányásziskola padjaiból ismer. - Fiam már gazdálkodott, összefogtunk, s az udvaron épített istállóban 38-ra felszaporítottuk az állatállományt. A takarmányt saját és bérelt kaszálókon készítjük, mi teremtjük elé, soha még egy szálat sem vettünk pénzzel. Ha már pénzt kell kiadni, akkor csökken a jövedelem. Csak amit a morjodból ki tudsz szakasztani, az a jövedelem! Fiam teljes erejébol segít, a család együtt dolgozik. Eros, fiatal, hatalmas, szorgalmas embör, szófogadó, annyit dolgozik, mint egy rabszolga. A tejet a baróti Tyrom Kft.-nek adjuk. Nem viszi túlzásba a tej árát, de rendesen, idoben fizet.
Délidoben léptünk az istállóba. Bent csendesen kérodzött a jószág, rend és tisztaság mindenütt.
- Beléptünk az unióba, vette-e jettit a dolgoknak?
- Miért? Aki dolgozik, az örökké feltalálja magát, s annak kell, hogy eredménye legyen! Engem a munka megvéd! Hiába panaszkodik, hiába keseredik el az ember, mert ha a várat feladtad, az többet nem a tiéd. Bé kell állnunk az új rendbe, alkalmazkodni kell. Én hiszem, hogy becsületes munkája után az unióban meg kell élnie annak, aki dolgozik és küzd.
Koccintottunk fülei szilvóriummal. Benko két lobogót hozott ki a szobából: a magyart és a székelyt! Ezzel akarták tudtunkra adni, hogy abban a faluban, ahol László Gyula (1910-1998) történetkutató és régészprofesszor gyermekeskedett, református székelymagyar vér csörgedez a száldobosi ember ereiben. A Benko-bennvaló elott székely kapu áll. Ülokéjén felirat: ,,Vándorolhatsz, járhatsz, széles e világba / Szülofölded párját sehol sem találod / Lehet máshol, messze ropogós a kenyér / De itthon jobb ízu a fekete, mint máshol a fehér!” A ma történéseit, Székelyszáldobos kortárs történetét is le kellene írni.
Hol a nyomdafesték?
Két kiadványhoz is szükség lenne erre: Székelyszáldobos rövid monográfiájának és Kovács Zsiga bátyánk verses füzetének kiadásához. Kovács József nyugalmazott bányatopográfus a falu múltjának és jelenének jó ismeroje. E sorok írójához küldött levelében kérte, hogy ideje lenne megörökíteni dokumentumok, de foleg szájhagyományon alapuló száldobosi adatait. Ismereteivel, topográfiai felkészültségével faluja hasznára volt. O az egyik jó ismeroje a környék bányászmúltjának, tudja, hol vannak a kovaföld-, bentonit- és vaskotelepek, térképre rakosgatta a környék helyneveit, tudja a történeti helynévgyujtés fontosságát, ismeri a vidék tucatnál is több borvízforrását. Pillanatnyilag o az egyetlen a faluban, aki - népi faragóként - el tudja készíteni a Száldobosra jellemzo hagyományos faragott fejfát-gombosfát. Értékes írott anyagát ismerve hisszük, hogy kerül hozzá nyomdafesték. A közbirtokosság székházában elmondták egyébként, hogy bármikor készek hozzájárulni egy Kovács-féle falumonográfia kiadásához.
Örömmel újságolták, hogy él még a faluban a 78 éves népi versfaragó és szavaló Kovács Zsigmond („kozák”). A száldobosiak Petofi ragadványnévvel tisztelik. A januári meleg napsütésben kapujában ült. ,,Az eszem még nem hagyott el - mondta -, csak a lábam gyenge, s a szavalóképességem veszített erejébol. Verseimet majdnem kívülrol el tudom mondani. Zöme egy irkában fiamnál van. Baróton lakik, Kovács Csaba a neve. Arra azonban büszke vagyok, hogy lenn az emlékmunél elszavaltam a Hosökért címu versemet, amikor Tokés László püspök úr Száldoboson járt!” A kapuban ülve hosszan szavalta a Petofi emlékére írt Vérmezo címu költeményét. Történeti ihletésu versei arról tanúskodnak, hogy Zsiga bátyánk jól ismeri Erdély történetét. Érett kalásza o a jó Istennek, nem csoda, ha olykor nyomdafestékrol álmodik. Székelyszáldobos bizonyára csak akkor fogja értékelni, amikor már a túlsó parton lesz. Róla elmélkedve valaki találóan megjegyezte: ,,erre is figyelni kellene, gyujtést kellene indítani a versek kiadására, s ha volna egy magyarországi testvérfaluja Száldobosnak, ami sajnos nincs, bizonyára még egy kis forint is kikerülne.”
De vannak ennél súlyosabb gondjai ennek a falunak. Itt megy át a földgázvezeték, és bár sokan áldoztak akkor anyagiakat, hihetetlen, hogy csupán három családi házban ég a gáz! Benn vagyunk az unióban, ivóvíz és csatornarendszer dukálna - mondták a falusiak -, hogy ne is említsük az aszfaltburkolatot. Mennyire másképpen mutatna a falu és az agrárturizmus számára igen alkalmas település, ha aszfalton juthatna el ide, és hozná a valutát idegen földrol a turista. Mindezek mikéntjérol a falu szülötte, Kolumbán Sándor adott számot, aki a községközpont, Bardoc alpolgármestere.
Közhely, hogy pénz dolga,
de igaz
Nincs értelme részletekbe bocsátkozni. Harmadik vagy negyedik próbálkozásunk, hogy felújíttassuk a már elavult fovezetéket, és gázt kaphasson a falu - mondta az alpolgármester. Reméljük, hogy a jelenlegi változat az új tulajdonossal és az új kivitelezovel sikerrel fog járni. Folyamatban a száldobosi ivóvízrendszer terveztetése, melyre a 7-es kormányrendelet alapján kerül sor. Erre pénzünk is van, s a tervek szerint rákötjük arra a hálózatra, amely az egész községet látja majd el a fúrt kutakból származó ivóvízzel. Elotanulmányt készíttetünk a szomszédos Vargyas községgel közösen az egész vidéket átfogó szennyvízhálózat és ülepíto kialakítására. Ez is ido és pénz kérdése.
Az idosebb száldobosiak lemondóan intettek, a fiatalok azonban meglepoen derulátók ebben a faluban. ,,Az ido és a pénz sok mindent megoldhat - mondták. Kell oda még következetes munka, kitartás, és nem is kevés faluszeretet, s akkor a tettek valóra válnak.”
Kisgyörgy Zoltán