
A szétforgácsoltság átkán sikerült Kökösben kifognia pár nagyobb gazdának. A földbérleti viszonyok úgy alakultak, hogy akár átmeneti koncentrációnak is lehet nevezni azt, ahogy egyesek félszáz vagy másfél száz hektárt tudtak saját m?velésük alá vonni. Valódi tagosításról ugyan nem lehet szó, sokan azok közül is ragaszkodnak még földjeikhez, akik megm?velésér?l lemondtak már. A föld tehát egyel?re f?leg bérlet formájában hozzáférhet?, de az összevonás elemei is felismerhet?k abban, ahogy a bérl?k f?leg a már eddig használtak melletti parcellákat részesítik el?nyben a többivel szemben. Id?sb Sánta Gyula mez?gépészként némi el?nnyel indult a többi téesztaghoz vagy a városra, iparba elszármazottakhoz képest. A gépek alapszenvedélye maradhattak abból ítélve, hogy három kombájn is lapul az udvarán felállított monumentális gépszín mélyén.
Egy kis gépállomás
Gépész sem csak egy van a gazdaságban. Sánta Gyula két feln?tt fiával közösen gazdálkodik, e ,,hármas fogat” sok mindent megmagyaráz.
- István n?s, három gyereke van, itt lakik közel. Jóska még legényember. Mindent megbeszélünk, már azel?tt való nap mindenki tudja, másnap mit csinál. Hánykor kel és hánykor fekszik. ?k ugyanazt végezték, mint én, s vonultak utánam. Kicsi koruk óta ebben n?ttek fel. Kitanulták, miel?tt iskolába mentek. A nagyobbik fiamat, a harmadikat iskoláztattam, el?bb Csombordon elvégezte a kertészetit, aztán Bukarestben a jogot.
Rátérünk a saját életútra.
- 62 éves vagyok, 1965-ben végeztem a mez?gépészeti szakiskolát Sepsiszentgyörgyön. És azóta is mez?gazdasággal foglalkozom. A városban kezdtem, 1967-t?l a kökösi téeszben dolgoztam mint traktorista. Szántottunk, vetettünk, kombájnoztunk. Ahova küldtek, oda mentünk. Kezdetben öten voltunk traktoristák, az felgy?lt végül tizenhétre. Merem állítani, sokat dolgoztunk. Éjszaka is menni kellett, el?készíteni ?sszel a földet a vet?búzának. Tavasszal is ugyanúgy volt, a vet?parcellákat sokszor éjszaka kellett el?készíteni. Mióta magángazda vagyok, éjszaka nem dolgozom, de most is meg kell fogni mind a szombatot, mind a vasárnapot. Ha béjön egy es?s id?, nem lehet dolgozni, csak ha a föld nem túl lágy vagy nem túl kemény, fagy esetén.
- 1991-ben tíz hektár visszakapnivalónk volt, ma 20 körül van. De azt a tízet mi vagy húsz helyen kaptuk vissza, 50 árasak, 40 árasak voltak, ez a legnagyobb probléma. Ezért aztán mindig arra törekedtünk, hogy a mellette lev?t vegyük bérbe vagy vegyük meg, hogy tudjam tágasabbra venni, mert a nadrágszíjföldeknek nehéz a kihasználásuk, sok a séta ide-oda. Így sikerült hathektáros percellát is kialakítani, van ugyan egy tizenkét hektáros is, de annyira vizeny?s, hogy a felében nem tudunk semmit termeszteni. Mikor szabályozták a Feketeügyet, a kanyarokat lecsapták, azok tavasszal megtelnek vízzel, azért nem tudunk a gát és a vasút között semmit vetni, mert a víz megöl minket. Mit lehetne tenni? A vízügyesek azt mondták, vegyük meg a betonkarikákat, s a gátat átvágják, hogy a víz tudjon lefolyni a Feketeügybe. Bácsteleknek is van ott 15 hektárja, azon egyméteres víz állt a tavaly, úgy hívják: Unghiul american (Amerikai szegellet). A karikákra pénzt gy?jtöttünk, megvettük, a vízügy mégsem tetette be a gátba, nincs rá engedély. Hogy Bukarestben kell jóváhagyják! Olyan rég húzódik, már halastavak alakultak ki, s nem voltunk képesek lecsapoltatni. Zsilippel biztonságosan meg lehetne oldani. A faluban is a tavak miatt telnek meg a pincék vízzel.
Kifogni
a sz?k keresztmetszeteken
A gazdaságépítésnek idejekorán nekilátott a gazda. Ami keveseknek sikerült, már korábban túljárt a diktátor eszén:
- Nekem a Ceau?escu-rendszerben két Daciám volt, a páros rendszámúval jártunk az egyik, a páratlannal a másik vasárnapon. Na, én ’90-ben a páratlan kocsimat eladtam, s vettem egy traktort ekével és tárcsával. Nem újat, egy vásottabbat, akkor számolták fel a SMT-ket (gépállomások - szerk.). S evvel indultam neki az életnek.
Sánta Gyula 46 éves volt a rendszerváltáskor.
- Az enyém volt az els? magántraktor a faluban, akkor álltam ki a SMT-t?l. Jól lehetett keresni, a munka rengeteg volt. De örökké n?ttek az üzemanyagárak, s máig is feszt csak n?nek. El?ször búzát vetettem, egy forgót alakítottam ki: búza, pityóka, cukorrépa és takarmányrépa. A takarmányrépát lehetett jobban eladni kezdetben, most már annak sincs piaca, mindenki annyit vet, amennyi neki kell. Nagyon megdrágultak az alkatrészek, a gumi, a vegyszerek. Vegyszer nélkül pedig dolgozni nem lehet, mert akkor gyomot termesztünk. Már az els? évben béreltem a sajátomon kívül húsz hektárt, és az folyton ment felfelé, most 160 van. Értelme a további növelésnek nincs, nagyok a költségek, és a termékeinket nem veszik meg. Ha volna egy olyan, mint az els? években a Romcereal, biztonságot nyújtana. Learattuk a búzát, felvittem a Romcerealnak, lemértük, öntöttük be, és fizettek. Nem rögtön: még várták, hogy hordjak. Mikor befejeztem, egy hétre rá fizettek. Most ez már nem megy. Nincs, ahol tároljuk se. A cukorrépát az uzoni állomásra vittük, és visszük most is, ott átveszik, a cukrot meg Botfaluból hozzuk, ez még megy. Tartottam szarvasmarhát, pár tehenet és bikarborjút, de lemondtam róluk, nem tudtam értékesíteni. Inkább a disznótenyésztésre mentem, de most már az se megy. Olyan 40-50 darabig itt, a ház mellett. Most azt mondják, nem szabad. Felszámoljuk, ha nem lehet. Ha lehetne, még növelné az ember, de így nem. Összeállni valakivel? Ha kerülne egy partner, akivel disznótenyészdét építsünk kinn, valahol a határban, a szentgyörgyi úttól olyan 500 méterre… de ezen nem törtem még a fejem, út, villany kellene. Várom, mit jelent a fordulat, hányat lehet a ház mellett tartani. Csak saját magának nevelhet-e az ember? Takarmány kerülne a disznóknak, de nincs ahova eladni. Eddig a vágóhídnak hordtam be, a Casalcónak, de most már az sem fizet úgy, ahogy kell. Vagy olcsóbban kapják külföldr?l? Behozzák fagyasztva. Ilyesmiket hallok. Pedig az úgysem lesz olyan, mint a frissen levágott! Marad, amit az ember a piacon elad. És jönnek Szentgyörgyr?l, Brassóból vásárolni azok, akik ismerik az embert.
Mit, hányat, mivel
és mennyiért?
- A pityóka, a cukorrépa és a kukorica a legtöbb, ami földbe kerül. Német Claas kombájnunk van, amivel lecsépeljük. A kukoricát le is morzsolja, hogyne. Baj, hogy a gépeink nem újak, ezeket mi csak feljavítottuk. Nagy pénz az új gép, több milliárd lej, a megyében egy-kett? ha van a cukorrépakombájnból, azokat is szerz?déses alapon hozták be. Egyet Kézdivásárhely mellé, mert ott éjjel-nappal szedték a répát, egyet meg Brassó körül láttam, nagy területeket kiszed, de olyan ára van, nem is jó beszélni róla. Mi a cukorrépát úgy takarítjuk be, hogy részibe kiadjuk, szinte úgy jön ki, hogy felibe. A cukor felét és a taréjt is az embereknek adom, vigyék az állatoknak. Kik vállalják? A helyiek, de a bácsteleki, az uzonlunkai (uzonfüzesi - szerk.) és lunkakálnoki (farkasvágói) románok is. Kapálni nemigen kell, vegyszerezzük a földeket, nem gyomosak. Volt hét olyan hektárom, amiben egyáltalán nem járt kapa. ?sszel kiadtam százalékra. Én géppel kihúzatom, feldobatom a föld tetejére, ?k csak hányják össze, vágják le a fejét, s én szállítom el. Segítenek felrakni. Most hallottam, a botfalusi gyárat be fogják zárni, nem felel meg az uniónak, mert régi. Ott hallottam a tövir?l: nagy csapás lenne! Mert innen Marosvásárhelyre vagy máshova szállítani túl költséges. A régi rendszerben az apró pityókát az uzoni szeszgyárba béhordtuk, s ott jó szeszt csináltak bel?le. Vagy a kukorica! Ha azzal m?ködne a gyár, s azt mondaná: hordd bé a kukoricád, s mi feldolgozzuk. Nagyszer? volna, ha olyan valaki venné át. Ede cs?dbe vitte azt is, a Romcerealt is…
- Pénzt mi hoz?
- Idén a cukorrépa, a disznók, s valami béjön a pityókából is. Még nem adtuk mind el, talán n? az ára. Pityóka 25-30 tonna termett hektáronként, s volt 22 hektáron. Cukorrépából is elértük a 40 tonnát hektáronként. Kit?n?en sikerült. Vet?mag? Kell frissíteni, hogy jó termés legyen. Egy ideig még mentek ezek a régifajta krumplik, azután sok külföldi fajta jött bé. Azokat mindig forgatja az ember, mert az egyik jobb a másiknál. Van itt egy vet?magtermel? Zabolán, attól vásárolunk, s hoztam a brassói kísérleti állomásról is. Legalább három-négy évenként cserélni kell, még jobb lenne kétévenként, de nem engedi a költségvetés. Itt is az a baj, nincs nagybani felvásárló. Mondták, nyitnak egy államit, de máig csinálják. Egy lerakat kellene, ahova ?sszel, mikor szeded, rögtön béhordod. Az lenne az igazi: d?töd oda, s a többit ?k rendezzék! Így csak a belléreknek tudom eladni.
Megy, mint az oroszlán
- A gépeink jó állapotban vannak, habár egy nagyobb traktor jól jönne. Ha hozzájutna az ember, hogy egy úttal több munkát végezhessen el. A román traktornak nagy a fogyasztása. Láttam, milyen, mikor egy barázdába béáll a nagy traktor, s egy hattagú ekével - van kilenctagú is - óriási területeket meg tud szántani. Megy, mint az oroszlán. A mieink hármasekék, de Brassó körül mind hatosekével szántanak. Igaz, nálunk a kisebb parcellákon nem tudom, hogy j?nének ki ezek a nagyobb teljesítmény? gépek. A mi Claasunk búzát és kukoricát arat, van egy-egy sor felszerelése arra is. Megy a sorokon, és rittyenti bé oda. A pityókát is géppel szedjük, kombájn, egy soron megy, körbe örökké. Mikor a bunkerja megtelik, béüríti az utánfutóra. Láttam olyat is, hogy két sort vesz fel. A kövekkel mi lesz? Rajta van két emberem, s ledobják, ha követ, gallyat vagy elromlott pityókát látnak.
- A búzát bérben kiosztom, vagy a szentiváni, kilyéni malmoknak adom el. A bért, ki hogy kéri, úgy adom, meg vagyunk egyezve 700 kiló búzában hektáronként, annak a helyébe vihet krumplit, cukrot vagy árpát abban az értékben. Terményt visznek, mert tartogatnak egy-egy disznócskát, ha öregek is. Az ?sszel vetettünk 90 hektár búzát, s most jön a 20-25 hektár krumpli s cukorrépa, a többi árpa. Nem tudom még, mennyi támogatást kapok rá. A búzára talán adnak, de az árpára nem.
Folyó ügyek
Ne maradjon elvarratlan e szál, megérdekl?dtük, mit tudnak a kökösi vizeny?s területek lecsapolásáról a megyei vízügynél. Az OGA-szakember, akivel beszéltünk, ismerte a helyzetet: a Feketeügy holtágai természetes vízgy?jt?ként viselkednek, fennebb a hivatal saját költségén lecsapoltatott egy területet, oda átereszt építettek a gát alá, a második elkészítése a kökösiekre várna. A község polgármestere szerint jobb lett volna, ha a hivatal azt is elvégzi, így a dolog rájuk hárulna. Amit a megye eddig kiutalt, azzal a tervet elkészítették, az lekerült Bukarestbe láttamoztatásra, s azzal a pénz elfogyott. Egyel?re tehát nincs, mivel a gy?r?ket és a zsilipet beépíteniük a gátba. A megyei tanácsnál azt válaszolták, árvízpénz nincs már. A község nem tehet mást: ismételten csak a tanácshoz fordul, utaljanak ki pénzt az új évben a munkálatokra is.
B. Kovács András