Háromszékiek a sportvilágbanSport: Jianuné Radó Ilona

2007. február 5., hétfő, Archívum 2003–2007

1928. szeptember 7-én született Székelykeresztúron a második világháborút követ? két évtized legjobb kézilabdázói közé tartozó székely kislány. Az indulásról, sportpályafutása els? lépéseir?l így emlékezik:
,,Székelykeresztúron vettem el?ször kézilabdát a kezembe, Kiss Károly adta az els? kézilabdaleckét. ? vitt el az els? turnéinkra is, Segesvárra, Medgyesre, Székelyudvarhelyre… Közben Sepsiszentgyörgyre költözött a család, ahol már két szinten zajlott a kézilabdaélet ? ifjúsági szinten a Székely Mikó Kollégiumban, ahol diákoskodtam, és a textilgyárban, ahol az asztaliteniszez? a Réthi Albert papája edzette feln?tt korosztályúak b?völték a labdát, és egészen jól, hiszen az együttes az A-osztályban szerepelt. A mester egy alkalommal megnézte a mikós leányok edzését, játékát, utána pedig Ugron Jozefinát és engem menten meghívott a gyár csapatába. Mentünk is örömmel, persze, hogy mentünk. Hogy minél több turnén vehessünk részt, egyesültünk a CFR-rel, kellett ez a név, ugyanis mint »vasutasok« ingyen utazhattunk a vonaton.
Nem robbantam be a válogatottba. A háború utáni els? nemzetközi mérk?zésen ? a magyar válogatottal játszottunk Temesvárott, az eredmény 4?1 volt a magyar csapat javára ? emlékszem, ott ücsörögtem a kispadon, pedig a pályán több sérült is sántikált, de edz?nk, a medgyesi Holtzrauger ezzel nem tör?dött. Nem tudtam szó nélkül megállni, s többször bekiáltottam, mit kellene éppen csinálni. Ekkor a szomszédos kispadról megszólalt egy hang: ? Kislány, valóban ezt kellene játszani… Az els? adódott alkalommal aztán bosszút álltam Holtzraugeren. A Medgyessel vívott bajnoki mérk?zésen öt gólt dobtam csapata hálójába, hogy meggy?zzem, igenis, a válogatottban a helyem.”
A kollégium elvégzése után a Testnevelési F?iskolára felvételizett sikerrel, s természetesen tagja lett a f?iskola csapatának, s itt folytatta tovább kézilabdázó-pályafutását. 1952-ben országos bajnokságot nyert együttesével. Rá egy évre már magára ölthette a válogatott címeres mezét. Els? figyelemre méltó sikerét az 1955-ös varsói Világifjúsági Találkozón aratta, ahol ugyanis Románia válogatottja nyerte a kézilabdatornát, melynek dönt?jében éppen ? dobta a gy?ztes gólt. Rá egy évre világbajnokként tért haza a Német Szövetségi Köztársaságban rendezett II. nagy pályás világbajnokságról, melynek dönt?jén Románia válogatottja ? Ileana Colesnicov, Lucia Dobre, Victoria Dumitrescu, Günther Irina, Haberpursch Magda, Jianuné Radó Ilona, Nagy Irén, Elena P?dureanu, Aurora Popescu, Carolina R?ceanu, Aurelia S?l?geanu, Scheip Maria, Starck Ana, Ugron Jozefina, Windt Mora ? 6?5-re legy?zte a házigazdák csapatát.
Négy évvel kés?bb, a Hollandiában sorra került III. nagy pályás n?i kézilabda-világbajnokságon Románia válogatottja, soraiban Jianuné Radó Ilonával, a dönt?ben 10?2-re verte Ausztria válogatottját, és megvédte világbajnoki címét. Radó Ilona még ebben az évben két világbajnoki címével a tarsolyában érdemes sportmesterként visszavonult. 1949?1960 között 21-szer öltötte magára a címeres mezt, 28 gólt dobott. Visszavonulása után Bukarestben élt, a Testnevelési F?iskolán oktatott nyugdíjba vonulásáig.
Oláh Éva
A Cenk alatti városban, Brassóban kötött barátságot ? akkor még eljegyzésr?l nem gondolkodott ? a sportlövészettel. Édesapja, akinek volt légpuskája, már ráunt a gyakran elhangzott ,,gyere, apu…” kérésre, noszogatásra, egy napon kézen fogta leányát, és elvitte a Brassói Activ Sportegyesület sportlöv?szakosztályába, ahol beíratta Gheorghe Tripon céllöv?iskolájába.
? Nem gondoltam én akkor, hogy versenyezni is fogok ? emlékezik vissza Éva. ? Szórakozni mentem én oda, aztán az els? edzés után az edz?m szólt, hogy egy hét múlva megyünk versenyre.
Egy évvel kés?bb Oláh Éva megszerezte els? érmét, a legkisebb ifjúsági versenyz?k mez?nyében a harmadik helyen végzett. Következett az edzések sokasága, az alapos mennyiségi és min?ségi felhalmozás, majd az els? kiugró siker. 1974-ben még mindig ifjúsági korosztályúként, de a feln?ttek mez?nyében egy csapásra hat aranyérmet nyert. E hat bajnoki címmel Éva végleg befutott az országos élmez?nybe, és részt vett az ifjúsági Európa-bajnokságon, ahol a standard puska 3x20 lövéses számában a harmincadik helyen végzett. Nem ez a 30. hely volt a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy átesett a nemzetközi versenyek t?zkeresztségén. 1975-ben két számban megvédte országos bajnoki címét, s három csapatversenyen is megismételte korábbi eredményét, majd részt vett az ifjúsági Európa-bajnokságon, ahol a standard puska 3x20 lövéses számában megismételte az egy évvel korábbi helyezését (30.), csapatban viszont a 12. helyen zárt. Még ez évben elindult az ifjúsági világbajnokságon, ahol 366 találattal nem jutott a standard puska egyéni dönt?jébe, de csapatban szerzett egy ötödik helyezést. A két világversenyt egy kínai versenysorozat követte, amely kit?n? alkalmat nyújtott a versenytapasztalat gazdagításához. S hogy ez nem mese, azt bizonyították az 1976-os eredményei. Az Európa-bajnokságon a standard puska egyéni számában a 27. helyen végzett, csapatban viszont bronzérmet szerzett, majd a légfegyveres kontinensviadalon két aranyat vehetett át a légpuska egyéni és csapatversenye után.
? Senki sem számított a gy?zelmemre ? így Éva ?, legkevésbé én. Mindig szerettem nyerni, de ekkor valahogy nem készültem rá lelkileg. Magamban máskorra terveztem a nagy beugrást. Akkor, pillanatnyilag szinte örülni sem tudtam.
Éva nem lankadt. A soron következ? Balkán-bajnokságon a fiúk között indulva szerezte meg a bajnoki címet légpuskában, majd folytatta sikersorozatát a latin országok hagyományos céllöv?viadalán, ahol három arany- és egy ezüstérem került a tarsolyába.
? Ennek a sikernek örvendtem igazán ? mondotta. ? Örvendtem, mert el?készített gy?zelem volt. Testileg, lelkileg ráhangoltam a viadalra, hatalmas gy?zni akarással léptem a l?állásba, s így nyertem. Életem legszebb serlegét kaptam, mely ma is ott látható a szövetség vitrinjében.
1976-ban mint f?iskolás átigazolt a Brassói Egyetemi Sportklubba (CSU), s itt is folytatta éremgy?jtését. Hét országos bajnoki címmel gazdagította a sportklub trófeakincsét, és a latin országok hagyományos viadaláról kilenc aranyérmet hozott haza. 1977-ben részt vett a légfegyveres Európa-bajnokságon, a légpuska számában 372 körös teljesítménnyel a 17. helyen végzett.
Ha nemzetközi versenyeken már kevesebbszer jutott is szóhoz, itthon, az országos bajnokságokon kitartóan folytatta az éremgy?jtést. Az érmek mindenikéb?l gazdagította gy?jteményét.
1988-tól a Kézdivásárhelyi Vasas versenyz?je, civilben pedig a csavargyár mérnökn?je. Mint Vasas-versenyz? els? versenyén légpuskával 382 kört l?tt, s bronzérmet nyert. A verseny külön érdekessége volt, hogy kis céltáblára l?tt a mez?ny. Hogy mit jelentett ez? A régi céltáblán egy milliméter átmér?je volt a tízes körnek, ezen az újon 0,4 mm a tízes kör.
? A cél ? mondotta akkor ? 390 fölött l?ni. Érzem a puskát, az utóbbi edzéseimen nem is l?ttem nyolcast.
Két évtizednyi versenyzés után nagyon magabiztosnak t?nt, s ezt nem is titkolta: ?Ha t?lem függne, most kezdeném el igazából, mert a tizenkilenc év alatt megtanultam versenyezni, utazni, céllöv?ként élni. Közel ötvenszer (43) jártam külföldön, tehát az utazással járó izgalmak már nem zavarnak, igazán ráhangolhatom magam a versenyre. Ami most problémát jelent: hogyan egyeztessem össze munkahelyi elfoglaltságomat a sporttal. Mert egyikr?l sem akarok lemondani a másik javára.
Éva nagy problémáját végül is megoldotta az id?, a ’89-es decemberi változás. A nagy romániai valóság szürke ködében elt?nt a csavargyár, a Vasas, és ami még szomorúbb, szertefoszlott Oláh Éva újonnan sz?tt álma.
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép