VendégmunkásokRiport: A honvágy szorításában

2007. február 7., szerda, Archívum 2003–2007

Nem önszántából kerekedett fel az utóbbi másfél évtizedben a fél ország, és vette nyakába a nagyvilágot. A kinti lehetoségek csábítása azonban azóta sokak kedvét is elvette attól, hogy itthon bérmunkát vállaljanak. Az egy a négyhez vagy éppen tízhez arány az elérheto itthoni és ottani havi jövedelmek között maholnap egész szakmai ágazatokat ürít ki, veszélyeztetve a minoségi utánpótlást is. Amibol valamikor a kelleténél is több volt Romániában, ma hiány mutatkozik a nyaklótlan munkaeroexport következtében. Eme exodus áradatával sodródott kezdetben riportunk hose, székely atyánkfia is, aki 39 évesen olyan tapasztalatok birtokába jutott, melyek sokak sorstársává teszik.
Kultúrsokk
A vándorlást mint életformát a szentgyörgyi Gál Vincze szüleitol, illetve egy belso népvándorlást kikényszeríto rendszertol örökölte. Kitörési kísérletei nemzedéke térbeli és szociális mobilitására egyaránt példával szolgálnak.
- Gyergyóban születtem 1967-ben. Amikor hároméves lettem, szüleim Prázsmáron kaptak munkát, így kerültünk Szentgyörgyre. Édesapámnak négy osztálya volt, mindig sofor szeretett volna lenni, szüloi áldozatok árán ez sikerült is neki. Akkoriban jó szakmának számított. Nem él már. Négyen vagyunk testvérek. Legidosebb lánytestvérem leérettségizett, utána mozigépész volt, majd a Ramboxban, a hullámpapírgyárban dolgozott, most pedig - nagy rizikót vállalt, százmilliós kölcsönt vett fel - ötvenéves fejjel kiment Izraelbe egy kétéves szerzodéssel. Nem tudom, meddig marad, de példájából én bátorságot merítettem. A második is lány, a kereskedelmiben érettségizett, ’85-ben Temesvárra költözött, férje román. Én vagyok a harmadik. A negyedik is lány, nem érettségizett, szakiskolát végzett, dolgozott a bútorgyárban, kiment Magyarba, ott ismerkedett meg a férjével, o szintén szentgyörgyi, ok hazatértek. A legkisebbnek talán a kitartása hiányzott. Két gyereke van, a legnagyobbnak ketto, a temesvárinak egy, nekünk ketto. Összesen hét. A legnagyobb gyermekei már felnottek. Megfigyeltem, a nok azután mennek ki, miután a gyerekeik már rendben vannak. A férfiak még azelott elindulnak.
- Én fémmegmunkálást tanultam a Puskás Tivadar Gépészeti Szaklíceumban, az IMASA-ban lettem esztergályos. Katonaság után sokadmagammal felvételiztem a brassói politechnikára, sikerült is, munka mellett az esti tagozatra - de abbahagytam. Miért? Mert kaptam egy sokkot. Kultúrsokkot. Megnéztem utóbb a bioritmusomat, pont akkor történt, amikor az a legalacsonyabb volt. Minden 20 évben egyszer történik meg az emberrel, engem akkor ért utol. Az okát nem tudom megmagyarázni, de olyan depresszióba estem, nem tudtam folytatni. A környezetváltozás váltotta volna ki? Brassóba kellett ingázni, nehéz is volt munka mellett. Vagy 40-en jártunk be ’85 oszétol Szent­györgyrol, egész buszt béreltünk. Nem végeztem el semmit, nem jó az, ha az ember félig elvégzi, és úgy hagyja abba. Már az elején kiálltam. Volt egy negatív példám is. Csíki negyedi - ott nottem fel - barátom szintén bejutott az almérnökire, és o is otthagyta… Az is probléma volt, a szüloknek kell tudniuk, hogyan bátorítsák a gyermeküket. Én nem kaptam meg a megfelelo bátorítást sem.
A szabadság leckéje
- No, de utána elvégeztem egy repülogép-szereloi iskolát Medgyesen. ’88-ban felvételiztem, tulajdonképpen katonaiskola, és muszakiakat képez, én a civilekhez iratkoztam be, a Taromhoz. A Taromnak nehézségei voltak, elkaptuk a demokráciát. Magyarok? Kevesen, azok is mind ismertük egymást. Aki ragaszkodtam a magyarságomhoz, egyedül voltam. Még egy osztálytársam édesanyja volt magyar, az apja pedig szerb. O se ennek, se annak nem vallotta magát, nem megalkuvás, azt mondta: ez vagyok én. De nekem nem volt identitástudatom, csak amit az iskolában a tanáraink plántáltak belénk. Hogy ti magyarok vagytok! Tanáraink, Kónya Ádám - nagyszeru ember! -, és a történelemtanárno. Medgyesen nem mondhatom, hogy nehéz lett volna, de a lappangó idegengyulöletet éreztem. Ez bennük van, tudatlanok, nem tudják, mit csinálnak. Legalább 200 évvel visszább vannak, mind a múltat hajkurásszák, meg a történelembe is folyton belenyúlnak - mindegy! Szóval, nem volt olyan nehéz, de tudat alatt azért piszkálták az embert. A nyelvet? Jaj, románul jól tudok, pedig a Puskásban tiszta magyarul tanultunk. Elvégeztem az elso évet, másodéven jött a forradalom, és kaptam egy impulzust ’90-ben: azt mondtam, meghalok, ha nem mehetek ki Amerikába. Jött édesanyám látogatóba, s mondtam neki, megbukok akarattal, és akkor ki kell hogy rúgjanak. A regulamentben (szabályzat) az áll: akkor csapnak ki, ha négy vizsgán megbuksz. De nekünk csak három vizsgánk maradt: aero-termodinamika és lövészet. A lövészeten volt a legnehezebb megbukni. Kiálltunk mind, s mondták: lojetek egyszerre, s akkor minden táblát leengedünk! Na, ezt hogy csináljam? Piszkáltam a puskát, mintha baja lenne. Látták, én nem lottem, a táblám fenn maradt. Lappangott egy harag is bennem. Valahogy tartottak tolem, kivívtam, hogy velem ne piszkoskodjanak. Egyszer az egyik tisztet könyökkel hasba vágtam. Mentünk ki busszal pityókaszedni a mezore, s o egy pálcával csapkodott. Most se tudom megmagyarázni, de úgy hasba ütöttem, hogy megtérdelt. Ezt mindenki látta. Nem lett belole nagy baj, de emiatt aztán tartottak egy kicsit tolem. Na, nem részletezem. Nagyon jó munkahelyeket kaptak a fiúk, akik elvégezték. Mert az egész társaságot áttettek volna a hadi szektorba. Csakhogy azt mondtuk egypáran, hogy mi nem akarunk átmenni. A forradalomkor úgy kitörtek az indulatok… Ezt sem tudom megmagyarázni, mintha lepedovel dobták volna rám! Fele átment a hadiiparba, fele nem. Pedig kiadták parancsba, hogy át kell menni. De mi írtunk egy fellebbezést Petre Roman miniszterelnökhöz, és leküldtük Bukarestbe. Aláírtuk mind: ez milyen dolog!? A fegyelem? Nem a fegyelem miatt, a repülosöknél nem olyan szigorú a fegyelem. De aki szabadságban nott fel, nem lehet azt csak úgy betörni. Nem tehetik azzal azt, amit akarnak. És akik az osztálytársaim közül a szabadságot választották, egyik most Németországban van, a másik Kanadában, a harmadik menedzseri egyetemet végzett, cégvezeto a negyedik, az apjának cége van... Én akkor Magyarországra mentem ki, onnan akartam Amerikába jutni, de már nem lehetett. Elobb legálisan próbálkoztunk Szlovákián keresztül a barátommal, Florinnal, a magyar határorök mondták, ok átengednek a komppal, de a szlovákok vissza fognak téríteni. Úgy is történt. Terveztük, hogy átszökünk, de mikor ráléptünk volna a zöld határra, lekapcsoltak. Bevitt a határor az orsre, de mivel nem követtünk el semmit, elengedtek. Kezdtek becsukódni a határok, miután kiviselték a románok magukat, és Bécsben a cigányok megették a hattyúkat.
Közel a Moszkva térhez
Munkavállalás? Kimentünk busszal, s mondta Florin: ismerek egy helyet, ahol dolgoztam, ahova felvesznek. Nem tudom, milyen fát tehetett a tuzre, de azt mondta: én most nem kísérnélek be, menj egyedül. Bementem, beszéltem, fel is vettek azonnal. Dolgoztam egy hetet vagy kettot, s felhívtak az irodára. Közel volt a Moszkva térhez Budán. Az irodán port kellett törülni és a rajzokat vinni, betont rendelni. Konténeriroda volt. Nem szerettem, mert mindent rajtam kértek számon. A leg­rosszabb hely szerintem. Felvittem például a második emelet alaprajzát, falaztak éppen, s rajtam kérték számon, miért nem találnak a méretek. Mondom: most én mit csináljak? Lehoztam a rajzot, nézzék meg. Átmentem egy más céghez vasbetonszerelonek. Azt is megtanultam. Az az érdekes, nekem nem kellett munkahelyet keresnem, én ahova jelentkeztem, mindenütt felvettek. Az elso alkalommal azért kellett munkahelyet változtatnom, mert megszunt a románok kedvezménye. Létezett 1991-ig valami kedvezmény, a romániai munkásokat könnyebb volt alkalmazni a cégeknek. Az megszunt, és átmentem egy másik céghez. Hazajöttem egy hónapra ’91 végén, s visszamentem vasbetonszerelonek.
Feketemunka? A második az volt.
Kereset: Az átlagfizetést mindig megadják a románoknak. Ebben az a politika, hogy ha a minimálbért kapná, akkor biztosan otthagyná oket az ember. Csak annyit adnak pont, hogy épp meg tudj élni belole. Nem többet, hogy ne fejlodhess - mert akkor is elmész. Hogy valamire haladjon az ember, annyit nem kap, mert akkor továbbáll a cégtol. Pontos összeget nem mondok, de 55 forintos órabérem volt a legelso. Most, tizenhat év után már 140 000 forint a havi átlagbér Magyarországon. Budapesten irodában megkeresik a 200-at is.
Mi volt a célom akkoriban? Család nélkül? Kimenni Amerikába nem sikerült. Felkészültem arra is, hogy légiósnak állok. Nem féltem tole. Egy volt osztálytársam - most találkoztunk, akkora, mint egy ajtó - öt évet töltött az idegenlégióban, még öt évre szerzodni akar. Afganisztánban meglotték, azt állítja, öt kiló vas van benne. Lehet, rátett egy lapáttal, de elhiszem, mert muteni kellett. A nyugdíjából nagyon jól megél. O most francia állampolgár, francia nevet adnak nekik - ok most teljesen franciák.
Hogy azért nem kívánja nekem? Ezzel az ésszel most én sem.
Honvágy és depresszió
- Maradt a munka. A céggel vándoroltunk. Nem tudom elfelejteni Esztergomot, akkor épült a magyar Suzuki-gyár. Dolgoztunk Gödöllon, ott van az EGISZ-nek egy gyógyszergyára, azt mi vasaltuk. De Esztergomban az egész vállalkozás egy mérnöknoé volt. O Japánban végezte az egyetemet, és mivel japán cég volt, o nyerte meg a pályázatot. Egy alkalommal mondja a mi fonökünknek: nézd meg, a vasak alá be kellene tenni a távtartót. Ott egy bizonyos távolságnak kell lennie, a födém és a vasak közt egy olyan két centinek kell lennie, a tervtol függoen. A fonökünknek az volt a véleménye: jól van úgy, nem teszünk be semmit. Én beteszem - mondta a mérnökno -, de az nektek sokba fog kerülni! Tehát, hogy o beteszi. El is hiszem, megtette volna. Egy másik eset: betonoztunk, és o odaállott lapátolni. A lapátot alig bírta fel, de o is lapátolt. És nem azért, hogy stimuláljon minket, hanem tényleg akart dolgozni, akkor pont nem volt neki más dolga. O tanult abból a japán alázatból, ami itt, Európában kihalt… Átvette a helyét a gogösség, a felfuvalkodottság. Láttuk, hogyan beszélnek a japán vendégmunkások egymással. Szóltak egymáshoz, és hajoltak meg. Megint beszélgettek, megint hajoltak meg. Mi kacagtunk, hogy nyúltunk el.
Másfél év után meguntam a vasbetonszerelést, gondoltam, hazajövök. Elkapott a honvágy. És foleg azt kell leküzdeni. Ha sikerül - pár hónapos kritikus idoszak -, akkor tovább tudsz lépni. Akiknek nem sikerül, és hazatérnek, azok vagy depressziósok lesznek, vagy egy ilyen kétes állapotba kerülnek: kívánkoznak is, de elmenni sem tudnak. Aki a kezdeti honvágyat leküzdi, és anyagilag fel tudja tornászni magát, az már hazatérhet. De ha nem tudja, akkor jönnek a nehézségek. Sokat jártam Kolozsvárra munkavállalási vízumért a konzulátusra, sok emberrel beszélgettem. Legtöbbjüknek ez volt a problémájuk: a honvágy meg a kereset. Aki nem tudta legyozni, az nem volt képes továbblépni. Hatalmas kötelék, erosen meg tudja kötni az embert, na! Korábban kértem kék útlevelet a román nagykövetségen, hogy kaphassam meg a magyar állampolgárságot. Mindenki azt csinálta, én mentem a többiek után. Még vagy két évet kellett volna várnom, hogy megkapjam. De elfogott a honvágy, hazajöttem, és vissza kellett kérnem a román állampolgárságot. Másfél évi keresetemmel itthon akartam valaminek nekikezdeni.
B. Kovács András
(folytatjuk)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép