JegyzetKözélet: Beke György végleges hazatérése

2007. február 8., csütörtök, Archívum 2003–2007

Ma délután az uzoni föld magához öleli egyik legnagyobb fiának földi maradványait: végakarata szerint a szülofalu sírkertjében temetik el Beke György írót.
A Beke név a régi székely szóhasználatban hadvezetot, csapatvezért jelentett, s bizton állíthatjuk eltávozott barátunkról, hogy élete és ténykedése igazolta öröklött nevét: o az erdélyi magyar szellemiség egyik hadvezetoje, bekéje és hadnagya vala, ki a rossz, fene fátumok között is - ha nem is gyozelemre - megmaradásra próbálta vezényelni a rábízott sereget.
Imponálóan nagy és gazdag Beke György életmuve: több mint hetven könyvet publikált pályafutása során, cikkeinek lajstromát négy-öt filológusnak egyesztendei munkával sikerülhetne pontosan felleltároznia. De nem ez a lenyugözo, hanem írásainak, közéleti megnyilvánulásainak töretlen husége, a népe iránt fogadott és mindvégig betartott elkötelezettsége, mert o valóban komolyan vette, hogy ,,minden magyar felelos minden magyarért”, s ha ezt az ideált megvalósulni nem láthatta, úgy saját vállaira vette a felelosséget: ,,én felelosnek érzem magam földem minden magyarjáért”. És rótta útjait Székelyföldön, Csángóföldön, a dél-erdélyi szórványokban, Szilágyságban, a Partiumban. Olyan átfogó és aprólékos látleletet készített a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek romániai magyarságának életérol, esélyeirol, mint soha senki oelotte. Feltáró munkája csak az Orbán Balázséhoz, esetleg a Bözödi Györgyéhez fogható, de még azokénál is átfogóbb, vonzóbb és megközelíthetobb is egyben, mert munkái egyszerre hordozzák a szociográfia, a tájtörténet és a vénás szépírás jegyeit.
Az o ,,teherbíró boltívei” alatt megjelenített egyéni és közösségi sorsokból bármikor reprodukálni lehet a XX. század második felében élt romániai magyarság létképleteit, akár egy hatalmas, szerteszét ágazó dokumentarista filmeposzból. De mert ilyen nem született, nem is születhetett, mi Beke György írásaira utaltattunk mindörökre.
Sorsa nagy tragédiája volt, hogy cinikusan és módszeresen veregették ki kezébol a ,,nagy jegyzokönyvet” író tollát, ritkították körülötte a levegot, mígnem, végso légszomjban, menekülnie kellett. Az is tragikus, hogy ezt a nyolcvankilences változás eloestéjén kellett tennie, de meglépve az embert és jellemet próbáló lépést, tudta, hogy már nincs többé visszaút. Budapest, a változások, a forrongó átalakulások Budapestje fogadta, de o ott is a leginkább lényegesnek tartott föladatra koncentrált: székely körökbe, erdélyi klubokba gyujtötte az innen kimenekülteket és elbújdosottakat, hogy legalább lelki és szellemi szüloföldet teremtsen számukra. Tárt karral, nyílt szívvel vártak ok minden Erdélybol érkezo magyar muvészt és írót, hogy régi közös gondjainkat megidézzük.
Így találkoztam magam is utoljára Beke Györggyel.
Azt írtam: tudta, hogy nincs visszaút. De van, sajnos, ez az utolsó, a mostani, a szüloföldbe való megtérés.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2007-02-08: Archívum 2003–2007 - :

Közélet: Röviden